Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-44

8. A Nemzetgyűlés 44. ülése 1920. évi május hó 18-án, kedden. nem hű, annak nincs helye a magyar hazában. (TJgy van! Ugy van!) Ott kezdődik a dolog, igen t. Nemzetgyűlés. Aki it't él, aki itt kenyeret keres, az legyen hű a magyar államhoz, amely őt eltartja, amely neki kenyeret, jogot és szabadságot ad, legyen annyi kötelességérzete, hogy hű fia legyen ennek a magyar államnak. T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak most már megengedni, hogy visszatérjek arra a kérdésre, amiről itt az igen t. előadó ur szólott. Nagyon sok szó esett itt az utóbbi napokban a csonka kerületekről. Ad vocem : csonka, legyen szabad nekem azt a megjegyzést tennem magára erre a javaslatra is, hogy ezt csonkának tartom. Csonkának tartom abban a tekintetben, ami benne van, és főleg csonkának abban a tekintetben, ami hiányzik belőle. Mert maga a képviseletnek, a törvényhatósági bizottság összeállitásának kérdése csak részletkérdés a főváros összes kérdéseinek, közigazgatási kérdéseinek egyetemében. Csak részletkérdés az, hogy hogyan alakuljon meg a törvényhatósági bizottság. Itt nagy és súlyos kérdések vannak a fővárosi törvény revíziója körül, az egész kérdéskomplexumot tekintve. Hiszen a fővárosi törvényt, az 1872. éri tc.-et 48 évvel ezelőtt hozták és az idők folyamán ez teljesen elavult, ugy hogy szükség volna az egész fővárosi törvény revíziójára. De mielőtt erre a kérdésre fátérnék, engedje meg a t. Nemzetgyűlés, — talán nem fogja untatni —' hogy rámutassak e fővárosi törvény létesítésének körül ményeiie. (Halljuk ! Halljuk !) Nagyon érdekes adatok vannak itt, amelyek plasztikusan jellemzik az akkori állapotokat. ; T. Nemzetgyűlés ! 1870 július 16-án volt napirenden az akkori képviselőházban a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat. Az akkori ellenzék a városok részére külön törvényjavaslatot követelt, azonkívül .pedig Budapest akkori képviselői közül kettő indítványt adott be, amelyek alapján azt kérte, utasítsa a képviselőház a ministeriumot, hogy értekezzék Buda és Pest városokkal e két város beligazgatási egyesítéséről, és ha ez lehetséges, még abban az évben törvényjavaslatot terjesszen elő a két városnak ezen az alapon leendő közigazgatási egyesítéséről. Tóth Vilmos belügyminist er 1871 márciusában szaktana cskozmányt hivott össze e kérdésben és abból akarok néhány részletet idehozni, annak megvilágítására, hogy milyen érdekes helyzetek alakultak ott ki, ha most nézzük a dolgot retrospektive. Az akkori pesti főpolgármester, Szentkirályi, nagyon ellenezte ennek a két városrésznek, Pestnek és Budának, egyesítését. Az érvei többek között azok voltak, hogy »sem Pestre, sem Budára nem bir érdekkel az egyesítés, mert Buda nem fejlődésképes, a Várhegy, a Gellérthegy útját állja felvirágzásának« és ami nagyon érdekes, azt mondja Szentkirályi, »nemzetiségi szempontból hátrányos, mert, Buda lakosságának nagy része német és az egyesítés folytán a germanizáció veszedelme származha"tik Budáról«. (Egy hang balról : Most fordítva van !) Azután azt mondta, hogy : »a két város több százados külön törvényhatósági életet élt és miután Buda nagyon hátra van maradva, Pest fogja fizetni Budának költségeit, ami Pestet aránytalanul terhelné meg.« Ezek voltak Szentkirályi akkori pesti főpolgármester érvei, amelyek súllyal estek latba azon a szaktanácskozáson. Eldöntötte a kérdést a hírneves publicistának, Csengery Antalnak állásfoglalása. Csengery Antal t. i. azt mondta, hogy (olvassa) : »Az egyesítés nem csupán városi, hanem országos érdek. Országos érdek azért, mert nincsenek igazi városaink — úgymond — s szükség van egy nagy fővárosra, mely a magyar államot megfelelően képviseli. A nagy fővárosok közül Paris a Szajna két partján, London a Themse két partján fekszik. Ugyanígy fog elterülni Budapest a Duna két partján. London közigazgatási egyesítése sem ment simán — mondotta — és a hatalmas korporációk mindent elkövettek az egyesítés megakadályozására. Mégis sikerült, és végül is ez az egyesítés a város fejlődésének nagy indító okául szolgált.« Csengery jóslata, azt hiszem, teljesült, mert hiszen ha nézzük azt, hogy Budapest lakossága hogyan alakult, — meg méltóztatnak engedni, hogy ezeket az adatokat elmondjam — akkor látjuk, hogy 200 évvel ezelőtt, 1720-ban Budának volt 9600, Pestnek 2600, összesen tehát 12.200 lakosa. Érdekes, hogyan nőtt fel ez a lélekszám egy millióvá. 1873-ban volt — kerek számokat mondok . csak — Budapestnek 280.000 lakosa, 1880-ban volt 370.000, 1890-ben 506.000, 1900-ban 700.000, 1910-ben 880.000 és 1913-ban 930.000 lakosa. Ez a legutolsó statisztikai adat. Tudjuk, hogy azóta, a háboiu alatt ez a szám már túlhaladta az egy milliót. S ha most az európai városok sorában nézem Budapest szerepét, megállapíthatom azt, hogy 1900 elején a nem egyesitett három város 54.000 lakosával az európai városok között a 42-ik volt ; 1870-ben Budapest már a 16-ik, 1910-ben pedig : felemelkedik a 8-ik helyre. Ebből látszik, hogy Budapestnek fejlődése valóságos amerikai arányokban haladt előre, s a városnak közigazgatása —• amire későbben rá fogok térni •— méltóan szolgálta a fejlődés érdekeit. De a revíziós törekvések épen azon oknál fogva, miután az 1872-ik évi XXXVI. te. szűk volt, mindjárt, három évvel a törvény meghozatala után, megindultak. Már 1875-ben egy kilences bizottságot küldtek ki a revíziós kérdések megbeszélésére. 1879-ben a belügyminister felszólította Steiger Gyula és Busbach Péter bizottsági tagokat, hogy a revíziós kérdésekről véleményt mondjanak. Busbach a maga véleményében már akkor kívánta a közmunkatanács megszüntetését, amely kérdésre becses engedelmükkel később rá fogok térni. 1889-ben a belügyminister felhívta a főváros közönségét, hogy a fővárosi törvény átalakításának ügyében mondjon véleményt. Ennek a jelenlegi javaslatnak egy rendelkezése, — amit az előadó ur is ki-