Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-49

142 A Nemzetgyűlés 49. ülése 1920. évi május hó 28-án, pénteken. a másik rész mégis csak alulmaradó kisebbség, — mondom, nem vagyok haj landó Budapest nagy ke­res-tény közösségét, ezt a túlnyomóan keresztény nagy számot meggyanúsítani azzal, hogy ezentúl sem. fogja kötelességét teljesíteni, mint ahogy egé­szen bizonyos, hogy ezek a bajok Budapestre csak azért következtek el, mert nem volt a keresztény lakosságnak keresztény öntudata és eléggé erős és bátor nemzeti érzése, hanem fanatikus alkalmaz ­kodóvá vált és igy a terhet és az igát a nyakába vette. Remélhetőleg ennek vége lesz és Budapest­nek törvényhatósági bizottsága anélkül, hogy va­lami mesterséges beavatkozásra szükség volna, ugy fog megalakulni, ahogyan az a keresztény, nemzeti Magyarország szempontjából is jó lesz. Én, mondom, a tekintetben, hogy mi történ­jék Budapesttel, átengedem a hegemóniát, a kez­deményezést igen tisztelt budapesti képviselőtár­saimnak és a t. túlsó oldalnak, amely mégis inkább van hivatva a városi pszihét megítélni, mint mi, a falusi nép képviselői. Hát ha ők célszerűségi szempontból egyes dolgokat Budapestre nézve szükségesnek tartanak is, méltóztassanak már most tudomásul venni, hogy a vidéket illetőleg mi ebbe semmi körülmények között nem megyünk bele. (Ugy van ! jobb felöl.) Ennélfogva azért, hogy elvi álláspontomat igazoljam, és az alibimet biztosit-a sam és fentartsam arra az időre, amikor a vidéki törvényhatóságok megszervezése kerül sorra, első­sorban indítványozom, hogy ez a szakasz töröl­tessék, s az utána következő szakaszok sorszámaii egy számmal csökkentessenek. Ha azonban az igen tisztelt Nemzetgyűlés ezt nem fogadná el, mert hiszen ma nem lehetünk biz­tosak afelől, hogy talán mindannyiunk előtt vilá­gos kérdésekben is ugy döntünk, ahogy az elvileg is helyes, ahogyan az a dogmáknak megfelel s ahogy a fejlődés tapasztalata szerint nem is volna másképen elintézhető, — mondom, minthogy nem remélhetem ott, ahol nem tudtam elfogadtatni a büntetőtörvénykönyvben, a büntetőjogban száza­dos kialakulás folytán létrejött dogmákat, hogy a 13. §-nál a helyes álláspontra, a nemzet- s a nép­szabadságának és a polgári uralom szabadságának és biztosításának álláspontjára helyezkedjék a t. Nemzetgyűlés : ennélfogva egy másik indítványt is teszek. Arra az esetre, ha a 13. §. nem töröltet­nék a törvényjavaslatból, indítványozom ennek a szakasznak az átalakítását. (Halljuk ! hal jelöl.) E szakasz szerint állásuknál fogva hivatalból tagjai lesznek a budapesti törvényhatósági bizottságnak azok, akik, amint a felsorolásból látjuk, sokszor elég jelentéktelen állásban vannak. Amikor az adminisztratív képviseletek közül pl. a kevésbé szimpatikus pénzügyigazgató és adó­felügyelő is benne van, akik tisztán csak a fiskus érdekeit tartják szem előtt — hiszen mindenütt igy van ez s ez is a kötelességük, úgyszólván az az ő predesztinációjuk, hogy kérlelhetetlenül, örökké csak a fiskusnak, a kormánynak szempont­jait tekintsék — amikor ezeket és még másokat is bevesznek a törvénybe, mint olyanokat, akik a törvényhatósági bizottságban tagsági joggal birnak, akkor másrészt már azért is, mert hiszen ezeknél az itt felsoroltaknál vagy legalább a leg­többjénél sokkal magasabb, sokkal országosabb je­lentőségű állások is vannak, kérdezem azt, hogy miért maradt ki pl. a m. kir. Curia elnöke . . . Pető Sándor: Bent van a főrendiházban! Rupert Rezső: .. • majd megfelelek rá, —miért maradt ki a Mr. koronaügyész, a budapesti m. kir. ítélőtábla elnöke, a budapesti kir. Ítélőtábla mellett működő főügyész ? Ugy-e bár, sok mindent lehetne kérdezni, többek között azt is, hogy miért maradt ki a mezőgazdasági múzeum igazgatója, vagy a budapesti kereskedelmi és iparkamarának elnöke. (Zaj.) Ernst Sándor: Ki az ? Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Ezt a kér­dést nem lehet a régi liberalizmus ellen vivott küz­delem kérdésének tekintem, mert hiszen ha azok­ban a körökben méltóztatnak forogni, tudniok kell, hogy Budapesten rengeteg sok a keresztény iparos, a keresztény kisiparos, s a keresztény kereskedő. Azt hiszem, hogy ezek a kérdések is, mint az ipar­hatósági kérdések és egyebek is, amelyek oda tar­toznak, rendkívül fontosak és igy szinte el sem kép­zelhető, hogy ne legyen ott ezeknek az ügyeknek a legnagyobb szakértője, kinek háta mögött óriási erkölcsi támogatás is van : a kereskedelmi és ipar­kamara elnöke, amikor egészen kisj elentőségü em­berek és kisj elentőségü állások betöltői ott vannak. (Zaj balfelől.) Ernst Sándor képviselőtársam azt kérdezte, hogy ki az elnöke ? Nem tudom. Elismerem, hogy nem keresztény ember, de én nem akarok egyénekre és nevekre törvényt alkotni. Minthogy azonban a kereskedelmi és iparkamara elnöke a legközelebbi időben most már keresztény ember lesz, — hiszem és tudom is, és biztosan várom, hogy keresztény ember lesz — ennélfogva ennek az elkövetkezendő, ennek az eljövendő keresztény embernek számára akarom a helyet biztositani ott, ahol a keresztény kiskereskedők, a keresztény kisiparosok, egyáltalá­ban a keresztény kereskedők és iparosok érdekében — mert rengetegen vannak ebben a városban — szükség van rá. De az a közbeszólás is irányittatott felém Pető Sándor igen tisztelt képviselőtársam részérői, hogy a királyi Curiának elnöke, aki mégis talán — leg­alább ami a tiszteletet, ami a nimbuszt illeti — mondhatnám az országnak első dignitása, mert annak a magyar bíróságnak élén áll, amely bíróság országszerte egyedül maradt érintetlen az egész magyar közéleti korrupcióban mindenféle inficiá­lástól, nem szükséges, hogy Budapest törvényható­sági bizottságában benn legyen, mert benn van a főrendiházban. Ugyanez áll — mondja képviselő­társam a koronaügyészre, a budapesti tábla el­nökére, a közigazgatási bíróság elnökére is stb. Nem tudok semmiféle, sem erkölcsi, sem jogi, sem politikai szempontot felhozni arra nézve, hogy aki a főrendiháznak tagja, miért ne lehessen a törvény-

Next

/
Thumbnails
Contents