Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-49
A Nemzetgyűlés 49. ülése 1920. hatósági bizottságnak is a tagja. Hiszen a törvényhatósági bizottság tagjai között akárhányan vannak és lesznek az országgyűlés tagjai, országgyűlési képviselők. Semmiféle olyan kontaktus, semmiféle olyan összeköttetés a királyi Curia, a magyar közigazgatási biróság, a budapesti királyi tábla között és a törvényhatósági bizottság között nincsen, hogy az egyik helyen való működés itt feleslegessé, hasztalanná váljék azért, mert a másik helyen is dolgoznak. Ha igaz az, — amint hogy igaz — hogy mindig a pars senior tulaj donképen a fontos ilyen kollégiumban, ahol szabálvok alkottatnak, ahol szavazástól függ az, hogy mi történjék, ha elfogadjuk ezt, amint hogy Budapest törvényhatósági bizottságára is el kell fogadnunk : nem megnyugtató-e, hogy a birói karnak ilyen illusztris képviselői, akik a maguk, egy egész életen át megszokott objektivitásával tudnak ott részt venni, épen biztositékot nyújtanak a tekintetben, hogy nem egyoldalú kormányzati, adminisztratív szempontokat fognak ott képviselni, hanem az objektiv igazságot, és amikor ugyebár, a törvényhatósági bizottság igen sok peres, vitás kérdéséről lehet ott szó, ezek valamelyike egyetlen szavával, egy kérdésével, egy tanácsával, egyetlen felszólalásával akadályozhat meg a törvényhatósági bizottság részéről esetleg elhatározandó pert. Hiszen igaz, hogy a biróság és birói kar is képviselve van a budapesti királyi törvénj'szék elnöke által, azonban, ha a budapesti Mr. törvényszék elnöke méltó erre, másrészről pedig országos állásoknak betöltői vétetnek fel, amint a Magyar Tudományos Akadémia elnöke az egész országé, a Szent István Akadémia elnöke az egész országé, a Tudományegyetem, a Műegyetem, az állatorvosi főiskola rektora, azután az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum igazgatója stb. csupa országos állások : hát ha az országos állások közül a kisebbek benne vannak, hogy akkor a jelentőségét illetőleg a legnagyobbak miért nincsenek benn, ezt nem tudom megérteni. Azonkívül pedig egy kis mostoha elbánást is látok a mezőgazdasággal szemben is, mert itt van a Mezőgazdasági Múzeum igazgatója. Itt, ugyebár, olyan nagy szeretkezést hirdetnek, hangoztatnak a városok képviselői a mezőgazdákkal, a földmivesnéppel szemben és mikor véletlenül most itt volna a Mezőgazdasági Múzeum igazgatója, aid valami kis agrár szellemet, agrár demokráciát vihetne be a törvényhatósági bizottságba, azt egyszerűen kihagyják belőle. A Mezőgazdasági Múzeum igazgatóját tartom olyan fontosnak és méltónak, mint ahogy más szempontból ép ilyen méltó, ép ilyen fontos és épen ilyen nagy a Földtani Intézet igazgatója, aki természetesen tudományos szempontból inkább a föld gyomrát képviseli, mintsem a föld felszinét, a nekünk kenyeret, a nekünk bort, a nekünk minden jót termő földnek felszinét. Még egy másik kifogásom is van e szakasz ellen. Itt megint túlteng az adminisztrativ szempont, nevezetesen, amikor a tövrény kijelöli, hogy évi május hó 28-án, pénteken. 143 milyen hivatalok főnökei azok, akik a törvényhatósági bizottságnak a törvénynél fogva tagjai lesznek, akkor arra az esetre, ha valamelyikük választás utján már tagja volna a törvényhatósági bizottságnak, vagy ha valamelyik állás üresedésben van, helyette a belügyminister lesz jogosítva kijelölni. Ezek az intézmények, ezek az országos szervezetek mind akképen vannak eleve szervezve, hogy mindegyiknek megva'n a szervezet szerinti, a törvény szerinti és arra méltó helyettese. Itt van a királyi Curiának a másodelnöke. Vagy vegyük azokat, akik itt egyelőre honoráltattak, akikkel szemben, ha a többiek kihagyatnánák, ebben valóságos capitis deminutiót látnék, amikor itt van sok mindenféle múzeumnak főigazgatója, igazgatója, más intézmények elnöke : a szervezet szerint az ő helyettesük az alelnök. Ha tehát annál az intézménynél, hivatalnál, amelyet a főnök törvénynél fogva jogosult képviselni a törvényhatósági bizottságban, — ami nagyen természetes, mert az állás fontossága jeleztetik azzal, hogy a hivatalfőnök bevitetik a törvényhatósági bizottságba, miután a legfőbbet akarták az intézmény éléről oda bevinni, — a hivatalfőnök nincs helyén, akkor az utána következő legfőbbet kell bevinni. Tehát teljesen szükségtelen, hogy a belügyminister jelölje ki, hogy ki lesz hivatva annak a hivatalfőnöknek a helyét a törvényhatósági bizottságban betölteni. Mert automatikusan következik, hogy amint a hivatalban a főnök nagyfontosságú hivatalának vezetésében ott van az ő hivatali helyettese, tehát a törvényhatósági bizottságban is benn üljön az ő helyettese. (Helyeslés a középen.) T. Nemzet gyűlés ! Régi rákfenéje a magyar közéletnek, a magyar közigazgatásnak, hogy közigazgatásunk rettenetesen bonyolult, borzasztóan bürokratikus, ugy, hogy addig, amig az egyszerű ember, de még a nem egyszerű ember is, az igazsághoz jut, hetek, hónapok telnek el ; amig a közigazgatási hatóságokon, a főszolgabírón, alispánon és nem tudom miféle retortán keresztül a ministerhez jut az ügy, hetek, sőt hónapok telnek el, és pedig azért, mert annak a ministernek rengeteg teendője van, miután minden aprólékos dolgot eléje visznek. Méltóztassék most elképzelni, hogy ezen huszonkét hivatal részéről — mert hiszen minden évben vannak változások, -— folyton mennek a jelentések, hogy tessék kijelölni a helyettest és a minister nem ér reá kijelölni ; de mindenesetre nagy akta-váltások lesznek. Mindezt el lehet intézni akkor, ha kimondjuk, hogy a főnöknek a szervezet szerinti helyettesét a törvényhatósági bizottságban való helyfoglalás megilleti, ha az illető hivatalfőnökök különben is választás utján tagjai a bizottságnak, vagy helyük üresedésben van. Ne méltóztassék haragudni, t. Nemzetgyűlés, ha én a törvényhozás igazi munkáját a részletes tárgyalásban látom. Egy hires angol államférfiú — gondolom Bright — azt mondotta, hogy egy törvényhozás hivatását akkor tölti be és akkor