Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-48

A Nemzetgyűlés 48. ülése 1920. évi május hó 27-én, csütörtökön. 129 nie a közigazgatásban és épen azért kérem a módosítás mellőzését, mert annak elfogadása legalább is két hónapra elodázná a törvény életbeléptetését. Elnök: A tanácskozást berekesztem. Következik a határozathozatal. A kérdést ugy kívánom feltenni, hogy szembeállítom Rassay képviselő nr indítványát az 5. §. eredeti szövegével, és amennyiben az eredeti szöveget méltóztatnak elfogadni, Rassay képviselő ur indítványa elesik, amennyiben pedig nem, ugy az ő indítványa iktattatik be a törvényjavaslat 5. §-ának helyébe. (Helyeslés.) Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e a törvényjavaslatnak 5. §-át változatlanul elfogadni, igen, vagy nem? (Igen !) Kimondom a határozatot, hogy a Nemzetgyűlés a törvényjavaslat 5. §-át változatlanul elfogadta és ezáltal Rassay képviselő ur módosító indítványa elesik. Következik a 6. §. Kontra Aladár jegyző (olvassa a törvényjavaslat 6—10. %-ait, amelyek hozzászólás nélkül változatlanul elfogadtatnak. Olvassa a 11. §-£/ Fel van irva Bárczy István. Elnök : Bárczy István képviselő urat illeti a szó. Bárczy István : T. Nemzetgyűlés ! Már az általános vitánál tulaj donképen a törvényjavaslatra vonatkozólag a választás módját s illetőleg a 11. §. rendelkezését tettem különösen bírálat tárgyává s én legalább azt hiszem, hogy meglehetősen világosan bebizonyítottam, hogy semmiféle szempontból nem igazságos, nem méltányos az a választási eljárás, amelyet ugy állapit meg ez a szakasz, hogy a választás közigazgatási kerületenkint történjék s minden választókerületre egyforma számú bizottsági tag választása essék. Az időközben hallott beszédekből az ellenkezőt senki sem tudja bebizonyítani nézetem szerint, mert hiszen nem is lehet. Ez annyira világosan lehetetlen, hogy ennek az ellenkezője tulaj donképen nem is bizonyítható be. A felszólalók közül még Vass József t. képviselőtársam is, akinek egyébként a beszédéből is látszott, hogy milyen erős logikájú ember, ezt az egy tételt, nézetem szerint, nem tudta bizonyítani. Mert magában azt, hogy a polgári jogegyenlőség helyébe a területi jogegyenlőséget helyezte, ezt igazán nem tartom olyan eszmének, amely itt győzelmesen vitatható volna. Egészen kétségtelen az, — tulaj donképen azért sem akarok túlsók szót szaporítani — hogy ennek a szakasznak a megváltoztatására nincs sok kilátás, nem azért, mert nekünk nincs igazunk, hanem azért, mert nekem igazam van, mert a nemzetgyűlési többségi pártok, ugy látszik tudják, ugyebár azt, hogy ez egyszerűen ma az ő pártérdekeiket támogatja. Szabó József : Ez nemzeti érdek, nem pártérdek ! Bárczy István : Ez semmiféle nemzeti érdeket nem támogat, bocsánatot kérek. Az előbb is bebizonyítottam, illetőleg felEmiltettem már az általános vitánál is azt, hogy a választókerületek alapján NEMZETGYŰLÉSI NATLŐ. 1920—1921. — III. KÖTET. történt választások eredménye a pártoknak igy is igazat adott, tehát azokat a nemzeti szempontokat, amelyeket, mondjuk, kizárólagossággal képviselnek az urak — legalább azt állítják velünk szemben — azokat igazolta. Tehát azokból a szempontokból nincs szükség arra, hogy itt még mesterkélten vissza kellene térni egy egészen elavult dologra, a 48 évvel ezelőtt megállapított kerületi beosztásra. S az a kerületi jogegyenlőség tulajdonképen egy mondva csinált dolog, mert a kerületek nem magasabb testületek, hanem egyszerűen célszerűségi beosztása volt a 48 évvel ezelőtt a főváros területének, most pedig célszerütlenségi beosztása. Ezt tenni valami olyan princípiummá, amelyre ma vissza akarnak térni akkor, amikor mi már a nemzetgyűlési választásokat egészen meggondoltan s a Nemzetgyűlés által is, illetőleg az előző kormány által is elfogadottá»! ezekre helyeztük, ennek nézetem szerint nincs semmi értelme. És minden okoskodás megszűnik ugyebár ott, hogy senki sem fogja tudni nekem azt bebizonyítani, hogy helyesen és okosan . . . Hencz Károly: Dehogynem! Bárczy István : . . . hogy a Károly-körut egyik oldalán lakó választópolgárnak miért van hatszor annyi választói joga, mint aid véletlenül a Károlykörut másik oldalán lakik. Ebben logikát felfedezni abszolúte lehetetlen. Mert ha valaki azt mondja, hogy annak., aki doktorátust tett vagy jogot végzett, adjunk két szavazatot, ennek még van valami értelme, bár én ezt sem tudnám helyeselni, vagy hogy aki négy iskolát végzett, annak két szavazata legyen, ezt is meg tudnám érteni, de hogy csak azért, mert valaki a Károly-körut egyik vagy másik oldalán lakik, az illetőnek hatszor több vagy kevesebb választói joga legyen, ezt sem megmagyarázni, sem megérteni nem lehet. Usetty Ferenc: A IX. és X. választókerület eddig is együtt választott ! (Ugy van ! balfelől.) Bárczy István : Egy helytelenséget nem lehet egy másikkal indokolni. (Felkiáltások balfelől : Eddig nem szóltak ellene!) Pető Sándor : Dehogy nem ! Mindig hangoztattuk, hogy ez helytelen ! Bárczy István : Mindig szóltunk ez ellen. Nem tudom, méltóztatnak-e emlékezni reá, de a jegyzőkönyvekben is nyoma van ennek. Hencz Károly: Élénken emlékezünk még az uralmukra ! (Derültség.) Bárczy István : Különben az eredeti dolog az volt, hogy Kőbánya akkoriban mindössze 6000 lelket számlált és ezért kellett egy községi választókerületet csinálni a IX. és X. kerületből. Természetesen később felmerült a szüksége annak, hogy ezen változtassunk, de ugy látszik, ezt csak a közgyűlés elhatározásából lehetett volna módosítani, ott pedig akkor az következett volna be megint, hogy mindenütt csak egyforma számú szabadon választott bizottsági tag lehetett volna, miután a létszám 200 bizottsági tagban volt megállapítva, s a minimum, aminek egy kerületre esnie kellett, 17