Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-48

A Nemzetgyűlés 48. ülése 1920. évi május hó 27-én, csütörtökön, 125 természetesnek találjuk, hogy kommunista bűncselekményekben vétkesek nem lesznek tagjai a törvényhatósági bizottságnak. Bottlik József: Hátha ölt valaki? Hátha izgatott ? Elnök: A tanácskozást berekesztem. Következik a határozathozatal. Mielőtt határozatot hoznánk, kérdem Pető Sándor képviselő urat, hogy mivel akként adta be elleninditványát, hogy ha jobb inditvány adatnék be, saját inditványához nem ragaszkodik, mivel az" az inditvány, amelyet Rupert képviselő ur nyújtott be, majdnem egészen azonos az övével, fentartja-e saját elleninditványát ? Pető Sándor: Méltóztassék csak Rupert képviselő ur inditványát tekintetbe venni, ahhoz csatlakozom. Elnök : Pető képviselő ur tehát saját elleninditványát visszavonta. A kérdést akként fogom feltenni, hogy először felteszem a kérdést a 3. §-ra, hogy a Nemzetgyűlés változatlanul elfogadja-e a 3. §-t szemben Rupert Rezső képviselő ur elleninditványával, illetőleg módosításával, mivel csak két pontra vonatkozik. Ha változatlanul méltóztatnak elfogadni a 3. §-t, akkor elesik a képviselő ur módositása, ha nem, akkor ezen szakasz a képviselő ur által inditványozott módosításokkal fogadtatik el. Méltóztatnak a kérdés akként való feltevéséhez hozzájárulni ? (Helyeslés.) Akkor felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a 3. §-t változatlanul elfogadni, szemben Rupert Rezső képviselő ur módositványával igen, vagy nem ? (Felkiáltások : Igen !) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a Nemzetgyűlés változatlanul elfogadta a 3. §-t és igy Rupert képviselő ur módositványa elesett. Következik a 4. §. Kontra Aladár jegyző (olvassa a 4. §-t.) Elnök: Szólásra következik? Kontra Aladár jegyző: Rupert Rezső. Rupert Rezső.: Tisztelt Nemzetgyűlés ! Előre is bejelentem, hogy ez lesz az utolsó módosításom. (Helyeslés.) Ami az eddigieket illeti, ha majd nyugodtan méltóztatnak módosításaimat bírálni, vagy a jogászok összeülnek és meghányják-vetik mindazt, amit e módosítások kapcsán elmondottam, meg fogják állapithatni, hogy amit mondtam, az jogi matematika volt, olyan volt, mintha egy matematikus ideállana és valami rosszul összeadott számsorra azt mondaná, hogy rossz az összeadás. Egyszerűen meg lehet állapítani, hogy egy jobb összeadó jobban végzi el azt a munkát, s eredményképen kijön a helyes összeg. (Közbeszólások.) Épen ezért, t. Nemzetgyűlés, minthogy meghozott törvényeinkkel szemben, amelyekbe bele akartam illeszteni ezt a javaslatot, nem sikerült nekem a helyes, egyetemleges szempontot keresztülvinnem és elérnem azt, hogy egyik törvény a másikkal ne ellenkezzék, és mert nem sikerült a büntető jogtudománynak mindenki által elfogadott elveit, tételeit, dogmáit, a törvénynek nyilt parancsát és szavait érvényesítenem, — bár még igen sok hiba van a javaslatban, azokkal már nem fogok foglalkozni, amennyiben, ha a törvény néhány szakaszába már ilyen súlyos hibák csúsztak be, egészen mindegy, hogy a későbbi szakaszok is hibásak maradnak-e vagy sem. Magához a 4. §-hoz csak annyi hozzászólni valóm van, — és itt már érdemleges javaslatot teszek, amennyiben nem csupán a magyar jogrendre akarom ezt a szakaszt beilleszteni — hogy ez a 4. §. nézetem szerint túlságosan szűkkeblűén, szűkmarkúan tiltja el a törvényhatósági bizottság tagjait még attól is, hogy saját ügyeikben a főváros hatóságainál eljárhassanak. Teljes lehetetlenség ezt törvényerőre emelni, mert ez olyan jogfosztás, az egyéni szabadságnak olyan korlátozása, akkora inhumanizmus lenne, amit Magyarország alkotmányos törvényhozása semmiképen sem fogadhat el. Hányszor van az illető bizottsági tagnak magának az árvaszéknél, vagy más közigazgatási hatóságnál saját ügye tárgyalás alatt. Hányszor kell neki a felesége, vagy pedig, ha nőképviselőről van szó, esetleg a férje helyett eljárnia, (Derültség balfelöl.) de különösen hányszor jut abba a helyzetbe 9JZ Eb bizottsági tag, hogy kiskorú gyermekeinek érdekében és képviseletében járjon el. Ezért teljes lehetetlenség, hogy neki, mint a törvényhatósági bizottság tagjának ez megtiltassék, mert amely pillanatban ez a tilalom törvénnyé válnék, nem hiszem, hogy Budapest székesfőváros törvényhatósága bizottsági tagokat kapjon, hogy ez a törvényhatóság több tagból állhasson, mint azokból, akik hivataluknál fogva tagjai a törvényhatósági bitottságnak. (Zaj és ellenmondások.) Én legalább a magam részéről — és ezzel azt hiszem, azzal mindenki igy van —, nem adnám fel azt az embert, azt a polgárt megillető szabadságomat és jogomat, hogy saját ügyemben, ha az sorra kerül, legalább védekezhessem. De én látom a veszedelmet, t. Nemzetgyűlés, és meg is értem a törvény fogalmazóit, hogy ők valamiképen, épen azért, mert a múltban olyan nagy volt a korrupció és ez a korrupció mindenkinek, még a törvényhatósági bizottsági tagnak saját ügyeiben is elkövetődhetett, ez ellen remediumot akarnak nyújtani, s hogy e téren a törvényhatóságot, a székesfővárosnak közigazgatását és kormányzatát meg akarják menteni a korrupciótól. Mert tényleg igy van, hogy ha a törvényhatósági bizottsági tag a saját vagy hozzátartozója ügyében eljárhat, e címen besurranhat a burokba, bejuthat az üzemekhez, a vállalatokhoz és nem lehet tudni, hogy mit beszélnek odabenn más dolgokról is. De hogy mégis meglegyen annak legprimitívebb, a legelemibb egyéni joga a törvényhatósági bizottsági tagnak, aki nem szolgált rá, hogy jogvesztetté legyen annálfogva, mert társainak a bizalma feléje fordult, korrekti-