Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-48
126 A Nemzetgyűlés 48. ülése 1920. évi május hó 27-én, csütörtökön. vumként azt tartanám törvénybe iktatandónak, hogy az illető bizottsági tagnak a saját ügyében, vagy gyermekeinek vagy házastársának ügyében csak Írásbeli beadvány utján lenesen eljárni. Mihelyt ugyanis Írásbeli beadvány utján jár el, akkor eljárásnak nyoma marad s akkor utólag is meg lehet mindig állapítani, hogy panamáról nem volt szó. Természetesen sokszor nem magától az illető törvényhatósági bizottsági tagtól függ, hogy a törvényhatóság valamely hatósága vagy közege előtt megjelenjék, mert hiszen megtörténhetik, hogy egyszerűen hivatalos idéző levelet kap, hogy jelenjék meg az előtt a közigazgatási hatóság előtt tárgyalás vagy nyilatkozattétel végett. Az illető törvényhatósági bizottsági tag tehát olyan szerencsétlen dilemmába jut, hogy mielőtt a hatóság parancsának, felhívásának, idézésének eleget tenne, először le kell mondania a törvényhatósági bizottsági tagságáról, mert máskülönben capitis diminutio éri, meg fogják fosztani a tagságától, ha a hatóság idézésére a saját ügyében, a gyermeke vagy felesége ügyében a hatóságnál vagy a hatóság valamelyik közegénél megjelenik. Ez teljesen abszurdum, t. Nemzetgyűlés, és ezért a legprimitívebb emberi jog megsértésének megakadályozása céljából javaslom, hogy a 4. §. első bekezdése helyébe az általam szövegezett és most felolvasandó első bekezdés tétessék. (Olvassa) : »A törvényhatósági bizottság tagja a főpolgármesternél (kormánybiztosnál) és a székesfővárosi hatóságoknál vagy közegeknél, a székesfőváros üzemeinél vagy vállalatainál más ügyében mint megbízott vagy képviselő (ügyvéd) sem, saját vagy házastársa és szülői hatalma alatt állók ügyeiben pedig csak Írásbeli beadvány utján járhat el, kivéve, ha hivatalos felhívásra vagy idézésre kell megjelennie tárg} r alás vagy nyilatkozattétel végett az Emiltett hatóságoknál, közegeknél, üzemeknél vagy vállalatoknál.« A második bekezdéshez nincs hozzátenni valóm. Elnök : Szólásra következik ? Kontra Aladár jegyző: Rassay Károly. Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Nagyon megkönnyítette t. képviselőtársam a helyzetemet, mert hiszen ugyanabból a szempontból akartam én is kifogásolni a törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését, mint amely gondolatból ő kiindult. Azonban — hogy az ő terminológiájával éljek — az ő mathematikai összeadása ebben az esetben, azt hiszem, nem volt teljesen tökéletes, és azért engedje meg, hogy ezt az összeadást valamiképen megpróbáljam korrigálni. (Halljuk 1 Halljuk !) T. képviselőtársam maga is érezvén azt a lehetetlenséget, amelyet ez a szakasz a fővárosi törvényhatósági bizottság tagjaira, mint egyénekre ráhárít, igyekezett egy korrektivumot keresni és ugy vélte az összeadás eredményeképen, hogy ezt a korrektivumot abban találta meg, hogy a törvényhatósági bizottság tagjainak eljárási lehetőségét az Írásbeli beadványokra szorítsa. Rupert Rezső : Ellenőrzés végett, hogy nyoma maradjon. Rassay Károly: Én azt hiszem, hogy ezt a szakaszt nem abból a szempontból kell megbírálni, hogy miképen lehet az eljárásnak egy bizonyos nyomát biztosítani, hanem akként kell megbírálni, hogy miképen lehet azt a való élettel összhangba hozni. Bármennyire kényes is ez a kérdés, azért azt hiszem, nyugodtan beszélhetünk róla, mert abban valamennyien megegyezünk, hogy a korrupció lehetőségét akarjuk kizárni, vagy ha talán emberi szempontokat veszek figyelembe, a minimumra akarjuk redukálni. Kétségtelen dolog, hogy ha ez a 4. §. mai szövegezésében megmarad, ez igen messze eltávolodást jelent a való élettől, lehetetlenségeket hoz létre. Az a fővárosi lakos, aki véletlenül törvényhatósági bizottsági tag, lehetetlen helyzetbe fog kerülni, a mindennapi élethez szükséges segítséget, amit a hatóság nyújthat neki, nem tudja igénybe venni, igy a gázt, a villanyt, a vízvezetéket, a temetkezést stb., mert hiszen a dolog ugy áll, hogy ma ezek Budapesten mind a városi adminisztráció körében vannak összpontositva. Pető Sándor : A házasságkötés is. (Derültség.) Rassay Károly : Ha én megelégedném azzal a megoldással, amelyet az előttem szólott t. képviselőtársam javasolt, akkor igen furcsa helyzetek állanának elő, mert hiszen pl. az anyakönyvvezető is a fővárosi adminisztráció körébe van beillesztve és igen furcsa dolog volna, ha az a fővárosi bizottsági tag meg akarna házasodni és ezt csak írásbeli bejelentés utján volna képes eszközölni. (Derültség.) Rupert Rezső : Ezt csak minimumnak mondottam. En elfogadom azt, hogy korlátlanul eljárjon. Rassay Károly : Ha t. képviselőtársam, azt mondja, hogy azt mimmumnak jelezte, akkor kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a mathematikai összeadás terén épen abba a hibába esett bele, mint a mibe beleesett a törvényjavaslat, mert vagy csinálok egy tökéletes szakaszt, amely a való életnek megfelel, vagy pedig egyáltalában semmit nem csinálok, hanem hagyom, hogy maga az élet rendezze a viszonyokat. Rupert Rezső : A nemzetgyűlés hangulatával számolni kell ! Rassay Károly : Én épen ezért a magam részéről szükségesnek tartanám, hogy ez a szakasz — kiindulva a mi törvénytárunkból már feltalálható összeférheti enségi törvénynek rendelkezéseiből — valamiképen taxatíve sorolja fel azokat az eseteket, amelyekben a fővárosi törvényhatósági bizottsági tagot a közbenjárástól elzárja. Nem az eljárástól, hanem a közbenjárástól. (Helyeslés a baloldalon.) Méltóztassék erre a szókülön-
