Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-48

•A Nemzetgyűlés 48. ülése 1920. évi május hó 27-én, csütörtökön. 123 hogy azok, akik részesek ebben a destrukcióban, kizárassanak Budapest törvényhatóságának köréből. Méltóztatnak tudni, hogy gyorsitott eljárások vannak folyamatban, amelyeknek során elbirálásra kerülnek a kommunisták által elkövetett büntetendő cselekmények, amelyek nem mindig büntettek, nem mindig nyereségvágyból elkövetett vétségek, de mégis olyanok, amelyek az u. n. tanácskormányzat létrehozása, fentartása vagy érdekeinek oltalmazása körül követtettek el. Jó volna, ha az emberi lélekre és az emberi agyra is volna egy manometer, melynek segitségével, mielőtt az illető a közügyek intézéséhez bocsáttatik, megvizsgáltatnék a tekintetben, hogy az agya eléggé emelkedett-e, az érzése eléggé becsületes-e arra, hogy a közügyek intézésében részt vegyen. Ez lehetetlen, de viszont a bűnvádi eljárás, büntetető jogrendünk módot nyújt nekünk erre, bár igen nagy lyukacsu háló is az, melyen fennakadhatnak azok az emberek, akik a közügyre nézve veszélyt jelentenek. Mondom, kár volna arról a szelekcióról lemondani, melyet a büntető jogszolgáltatás a kezünkbe ad, és ezért szükségesnek tartom annak a szakaszba való felvételét is, hogy mindazok, akik olyan büntetendő cselekmények miatt Ítéltettek el, amelyek az úgynevezett tanácskormányzat létrehozása, fenntartása vagy érdekeinek előmozditása végett követtettek el, szintén kizárassanak a főváros közgyűlési terméből. Ez az ország még nem oly szegény intakt emberekben. Azt is felvenni kívánom ebbe a szakaszba, hogy akik azonban bűntett miatt, tehát egy nagyon súlyos, a társadalmi rendet megtámadó büntetendő cselekmény miatt vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt Ítéltettek el, tehát megmutatták a gonosz indulatukat, gonosz lelküket s igy nem lehettek pártatlan, tiszta,, makulátlan intézői a közügyeknek, azokra kimondandónak tartom azt, hogy bármikor voltak is elitélve, ha megszűnt is a büntetésük és politikai jogaik felfüggesztése, valamint a hivatalvesztés is, maradjanak továbbra is kizárva abból, hogy az ilyen fontos közügyek részvételében nekik mód adassék, kivéve azt az esetet, ha az az ítélet, amely őket sújtotta, újrafelvételi eljárás vagy jogegységi határozat folytán az illetőnek felmentésével hatályát vesztette. A 3. § második pontját tehát a következő szövegezésben ajánlom elfogadásra: »Bűntett, vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt bírói eljárás alatt áll, vagy járásbíróság elé tartozó ily vétség miatt legalább első fokon már elitéltetett, vagy ily büntetendő cselekmény miatt, valamint bármely oly büntetendő cselekmény miatt, melyet az úgynevezett tanácskormányzat létrehozása, fentartása vagy érdekeinek előmozdítására elkövetett, jogerősen bármikor elitélve volt és újra felvételi, vagy jogegységi eljárás folytán még fel nem mentetett.« Egyebekben, t. Nemzetgyűlés, a paragrafus 3—8. pontjait elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Kontra Aladár jegyző: Pető Sándor! Pető Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Csak azért jelentkeztem szólásra, hogy felhívjam a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy a 3. § második pontja szerény nézetem szerint a bizottsági javaslat eredeti szövegezésében nem fogadható el. Ez a pont igy szól : »Bűntett, vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt bűnvádi eljárás alatt áll vagy jogerősen el van Ítélve.« Igy tehát már nem lehet törvényhatósági bizottsági tag az sem gráfus szerint, aki nyereségvágyból elkövetett vétség miatt bűnvádi eljárás alatt áll. Különösen a T. Nemzetgyűlés jogász tagjainak szives figyelmét vagyok bátor felhívni arra, hogy a zsöveget ebben a formájában lehetetlen elfogadni. Nevezetesen, a hivatalból üldözendő büntetendő cselekményeken felül vannak magáninditványra üldözhető cselekmények is, különösen a vétségek sorában, vagyis vannak oly bűncselekmények vagy vétségek, amelyeknek lefolyásába a vádhatóság, az ügyészség egyáltalán nem avatkozik bele és amelyeknél a főtárgyalást megelőzően lényegileg semmiféle bírói funkció nincs. Ez annyit jelent, hogy megtörténhetik, hogy valaki ilyen magáninditványu nyereségvágyból elkövetett vétség miatt valakit feljelent ; semmiféle előzetes eljárás nem kutatja, van-e alapja a feljelentésnek, legalább annyi, hogy az bírói eljárás tárgyává tétessék; vádirat stb., ami nagyobb ügyekben van, itt nincs, hanem kibocsátják egyszerűen a főtárgyalásra való idézést és a főtárgyaláson dől el azután, minden előzetes birói vagy ügyészi beavatkozás nélkül, hogy alapos-e a vád vagy alaptalan. En nem mondom, hogy ez mindennapi dolog, de előfordul. Ha a törvény 3. §-ának második pontját szó szerint értelmezem, — és nem is lehet másképen értelmezni — akkor megeshetik az is, hogy az ilyen magáninditvánnyal ártatlanul és alaptalanul üldözött egyén ellen kifogást emelnek, hogy bűnvádi eljárás alatt áll, t. i. bűnvádi eljárás alatt áll valaki már akkor is, ha megtörténik a feljelentés. Méltóztassanak csak az 1896. évi Bp. 1. és 13. §-át összehasonlítani, — nem akarok felolvasást tartani, nem is áll rendelkezésemre — de bizonyos az, hogy bűnvádi eljárás alatt áll valaki jogászi értelemben és a törvény értelmében már akkor is, ha pl. egy ilyen feljelentés adatott be ellene, amelynek folytán azután főtárgyalás lesz kitűzve s a főtárgyaláson azután semmi birói megállapítás nem történik. De hiszen ez nem elvi kérdés, • ugy-e bár, ez egy jogászi kérdés, s ezek a vétségek úgyis kisebb jelentőségű dolgok. Itt nincsen vádirat, nincsen bűnvádi eljárás, itt csak feljelentés és főtárgyalás van. A bűntetteknél a bűnvádi eljárás már jelent valamit, — ez igaz — mert ott már elbírálja a nyomozó hatóság, hogy alkalmas-e a bűnvádi üldözésre a feljelentés. Én tehát megnyugtatónak azt találnám- és esetleges kényelmetlenségek elkerülésére azt tar16*