Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-48

A Nemzetgyűlés 48. ülése 1920. Friedrich István: Lehet, hogy az önök in­formációja és Hencz barátom információja az, hogy megtámadhatnak bennünket. Rendben van. Ha ez igy van, méltóztassanak engem erről meggyőzni. Huszár Károly: Annak idején, mikor hiva­talos állásban volt, maga mondotta ezt, mint hadügyminister. (Folytonos zaj.) Friedrich István: Bocsánatot kérek, ez hó­napokkal ezelőtt volt. Tegnap Apponyi képviselő­társam mondta, hogy ezekben az államokban konszolidáció nem fog bekövetkezhetni. Ha ez áll, akkor azóta, tisztelt Huszár képviselőtársam, azokban az államokban csak gyengült az állami erő. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök: Igen, de a municiójuk és fegyverük szaporodott. (Nagy zaj.) Friedrich István : Lehetséges, hogy a muni­ciójuk és fegyverük szaporodott, ministerelnök ur, de kérdés, hogy mi lesz majd azokkal a municiókkal és azokkal a fegyverekkel, s hogy ki ellen fogják majd azokat forditani (Zaj.) Mondom, lehetséges, hogy igy van. Hiszen az összeomlás előtt a munició és fegyverkészletek mindig elérik a maximumot s mindig ez a leg­biztosabb jele annak, hogy a változás be fog következni. (Folytonos zaj.) A most megszállott területeket én csak ideiglenesen megszállott területeknek tekintem s ebből a feltevésemből és meggyőződésemből ki­indulva, igazán szomorú szivvel látom azt, hogy milyen borzalmas hatással lesz a megszállott területekre, ha meghallják, hogy mi aláirtuk ezt a békét. (Nagy zaj. Felkiáltások balfelől: Ezt mi is érezzük.) Hiszen, uraim, lehetséges, hogy önök is érzik ezt. Épen azért, nem értem, hogy a t. képviselőtársaim miért olyan idegesek, hiszen mi tulaj donképen egy nézeten vagyunk. Önök azt mondják: a békét alá kell irni, de nem lehet betartani. Azt mondják önök, hogy a békét nem akarjuk betartani, nem szabad be­tartani és nem lehet betartani. (Nagy zaj és ellenmondások balfelől.) Huszár Károly: Ez a demagógia állás­pontja. Friedrich István: Tüntetések voltak Buda­pesten, ezeken államtitkárok s a kormány tag­jai vettek részt, (Nagy zaj. Felkiáltások bal­felöl: Ki az?) határozatokat hoztak, hogy: átkozott az a kéz, amely aláirja a békeszerző­dést és hasonlókat. Bocsánatot kérek, ez a de­magógia,, de nem az, ha én itt felállók, én, aki minden tüntetéstől abszolúte távol tartom ma­gamat és minden ilyen tüntetést helytelenítek. He akkor ne legyenek idegesek, amikor én itt más álláspontot akarok kifejteni; ennek nincs semmi értelme. (Nagy zaj a Ház minden ol­dalán.) Az urak azt mondják, hogy a békét nem lehet betartani. Bocsánat, de én most nem látom tisztán, hogy hogyan áll a dolog. Mert a békét aláírni azzal, hogy nem tudjuk betartani, mert évi május hó 27-én, csütörtökön. 115 nem lehet betartani, (Zaj és felkiáltások bal­oldalon : Nem is lehet betartani 0 rendben van, de akkor állandóan veszélyben leszünk, mert mi fog bekövetkezni akkor, ha a békeszerződés egyes pontjait nem fogjuk betartani? Huszár Károly: Revízió. Friedrich István : Akkor újból és újból fenye­getések lesznek. Huszár képviselőtársam azt mondja, hogy revízió fog bekövetkezni. Adja Isten, hogy neki legyen igaza és ne nekem, de ha a revízió be fog következni és ha be fog következni az, amit Huszár képviselőtársam gon­dol, annak valamennyien örülni fogunk. Ne méltóztassék tehát ezen idegeskedni. Adja Isten, hogy önnek igaza legyen. Én arról az eshető­ségről beszélek, hogy a revízió nem végződik eredménnyel. Méltóztassanak egy kis türelemmel lenni. Önök azt mondják, hogy a revízió siker­rel fog járni, én azt mondom, hogy nem fog sikerrel járni. Hisz ezen nem kell hajbakapni, meg kell várni a revízió idejét. Ha a kormány súlyt fektet arra, hogy mi a szomszédos államokkal jó viszonyban legyünk, akkor legalább is intézkednie kellett volna, hogy ezek a nagy tüntetések ne folyjanak le Buda­pesten. Mert jó viszonyt fentartani a szomszédos államokkal, de ugyanakkor álláspontra helyezkedni, hogy ez ugy sem marad igy és ebbe ugy sem nyugszunk bele, ez megint egy két irány felé néző álláspont, amely feltétlenül katasztrófára fog vezetni. (Zaj.) Ernst Sándor: Ezt teszi egész Európa. Rassay Károly: Ez a beszéd ugyanazt jelenti. Hencz Károly: Hogy lehet igy politikai pá­lyára menni? (Elénk derültség.) Friedrich István : Tudom, hogy ezt a mai álláspontot igyekeznek azzal szépítgetni, hogy az entente-tól bizonyos ígéretek * vannak, hogy kilátások vannak az entente részéről megértésre. Lehetséges, hogy talán bizonyos diplomáciai biztosítékokat is kaptunk, én nem tudom, de én nem tulajdonitok olyan nagy fontosságot a dip­lomáciai biztosítékoknak. Hiszen — nem méltóz­tattak elfelejteni — az olasz szövetség is bizto­sítva volt diplomáciailag, és hova lett az olasz szövetség? Mit kellett akkor is csinálni ? Minden böl­cselkedő és távolbamenő külpolitikai orientáció helyett mit kellett csinálni? El kellett menni ahhoz a magyar parasztlegényhez és ahhoz a magyar tiszthez és a világháború kitörése után egy hétre kitűnt, hogy a nemzetnek nincs semmi­féle más támasztéka, mint ez a magyar őserő: a magyar földmives és a magyar katonatiszt. Rassay Károly (közbeszól). Friedrich István : Mi már annyit enyelegtünk egymással, nem értem, hogy miért folytatja itt is ezt az enyelgést? (Derültség.) Azt mondják, hogy mi majd bekerülünk a népszövetségbe és majd a népszövetségben mó­dunkban lesz revízió alá venni a békeszerződést és az igazságtalanságokon segíteni. Bocsánatot 15*

Next

/
Thumbnails
Contents