Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-47

A Nemzetgyűlés 47. ülése 1920. évi május hó 26-án, szerdán. 105 Most azonban ez a rendelet a detektiveket egyszerűen kiemeli a rendőrségi tisztviselői státusból és valósággal függő helyzetbe juttatja. Nem sorolja őket az altiszti állásba sem, mert nem is tehetné meg, hanem egészen különleges kategóriába utalja őket. A rendelet 30. §-a szerint a magyar államrendőrség a tiszti, polgári biztosi és őrségi személyzetből, valamint a hivatalszolgákból áll. Valószinü, hogy a detektiveket nevezi polgári biztosoknak. A tiszti személyzetet a fogalmazói és felügyelői személyzet, valamint a segéd- és kezelőszolgálatot ellátó alkalmazottak alkotják. Tehát nyilvánvaló, hogy a detektiveket nem sorolja be a tisztviselői státusba. Ebből azután lehetetlen viszonyok keletkeznek, így, hogy csak egyet emlitsek meg, a rendelet, amely átveszi az 1873. évi II. tcikk rendelkezéseit, kimondja, hogy a katonaságtól átjött igazolványos altisztek a rendelet szerint segédés kezelői szolgálatot ellátó alkalmazottak lettek. Tehát ezen rendelet szerint ezek a kezelőszemélyzeti alkalmazottak a tisztviselői státusba tartoznak. Most például a hadseregben, a régebbi hadseregben szolgált egy aktiv tiszt és mondjuk, egy altiszt. Mind a kettő átlépett a rendőrség szolgálatába. A tiszt főhadnagy volt és detektivnek a detektivtestületbe soroltatta be magát. A rendelet szerint most már ez az aktiv főhadnagyból lett detektiv elveszti tisztviselői rangját és abba a névtelen kategóriába tartozik, amelyet a rendelet igen rosszul polgári biztosnak nevez. Ellenben ugyanaz az igazolványos altiszt, aki a hadseregnél alárendeltje volt ennek a főhadnagynak, a kezelőszemélyzetbe osztatott be, tehát tisztviselő. Ehhez hasonló lehetetlen helyzet igen sok előállhat. Ezekre azonban most nem akarok kitérni. Azok a detektívek életük kockáztatásával végzik rettenetesen nehéz munkájukat, hiszen sokszor olyan helyzetbe jutnak, hogy csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudják kötelességüket teljesíteni, a bűnösök egész táborába kerülnek olykor-olykor és sohasem tudják, hogy melyik pillanatban szakitja ki őket családjuk karjaiból egy gyilkos golyó vagy pedig egy tőr. Azonkivül erkölcsileg is a legnagyobb erőfeszítésre, a legnagyobb becsületérzésre van nekik szükségük, hogy ellent tudjanak állani annak a lépten-nyomon felmerülő sok-sok kisértésnek. így például az egyik detektiv Emiltette nekem a napokban, hogy amikor letartóztattak egy a kommunizmusban súlyosan kompromittált nagykereskedőt, aki nem tartozott épen a keresztények közé, a rokonság, sógorság összejött és nagy-nagy összegeket kináltak fel neki, hogyha valamiképen a dolgot el tudja simitani és az illetőt kiszabadítja a törvény karjaiból. Ha ezek a detektivek lehetetlen helyzetben vannak, nem csodálkozhatnánk azon, ha ilyen kísértéseknek nem tudnának ellentállni. Épen azért az államnak elsőrendű kötelessége, hogy a NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — III. KÖTET. detektivjeinek szociális helyzetén segitsen és elsősorban nagyon fontos, hogy a detektiveket helyezze vissza abba a tisztviselői státusba, amelyből most a rendelet értelmében kiragadták őket. Mert azok a fiatal detektivek, akik most, mint tudhatjuk, jogvégzettséggel, doktorátussal mennek a detektivpályára, ha egyszer nem nevezik ki őket még tisztviselőknek sem, hanem egyszerűen csak polgári biztosoknak, akkor nem fognak komoly kedvet érezni ezen pályához és ott fogják hagyni, valamint azok is, akik 20—25 esztendőt töltöttek a detektivpályán, ezek az idősebb detektivek is elkeseredetten fogják otthagyni a magyar királyi államrendőrséget. E pályára tehát nagyobb tanultsággal rendelkező emberek a jövőben egyáltalában nem fognak menni és a detektivtestület visszasülyed majd arra a nívóra, amelyből hosszú évtizedek munkájával sikerült őket fölemelni és majd csak a levitézlett lakájok, kidobott házmesterek és más ilyen elemek fognak detektivszolgálatra vállalkozni Állami érdek tehát, hogy a detektivjeinket óvjuk meg attól, hogy elkeseredésükben otthagyják a pályájukat. Helyezzük őket megfelelő szociális jólétbe, biztosítsuk teljesen a megélhetésüket, előhaladásukat, hogy kötelezettségeiknek az egész nemzet szempontjából becsületesen meg tudjanak mindenkor felelni. (Helyeslés.) Rendezni kell a detektivek szolgálati idejét is, hiszen nekik tulajdonképen pontos szolgálati időbeosztásuk nincs. Amihor a szolgálat érdeke ugy kívánja, éjjel 12 órakor is kénytelenek felkelni az ágyból és elmenni szolgálatot teljesíteni. Meg is teszik, nagyon szívesen megteszik, de megkívánják, hogy ezért az önfeláldozó, nehéz, fáradságos munkájukért a társadalom elismerése és megbecsülés jusson nekik osztályrészül. Ezenkívül a rendeletnek a különmunkák díjazását szabályozó paragrafusa is különbséget tesz a detektivek és egyéb rendőrségi tisztviselők között. A tisztviselők különóradíját 6 koronában állapítja meg, a detektiveket ellenben csak 4 koronában. Pedig én azt gondolom, hogy sokkal nehezebb, fáradságosabb és felelősségteljesebb az a munka, amelyet a detektivjeink kint végeznek nehéz szolgálatuk közben, mint az, amelyet a tisztviselő Íróasztalánál végez el. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Nagy sérelem még detektivjeinkkel szemben az is, hogy a detektivfőfelügyelői állások már hosszú idő óta nincsenek betöltve, így tehát az érdemeket szerzett detektivek nem találják meg az előhaladás lehetőségét. Ezeket be kell tölteni és pedig nem ugy mint a múltban, amikor a detektiv-főfelügyelői állásokat más rendőrségi tisztviselőkkel töltötték be, hanem igenis, a gyakorlat alapján szerzett érdemek elismeréséül tessék a legarravalóbb detektivekből kinevezni a detektiv-főfelügyelőket. A rendőrség szociális helyzete általában tarthatatlan volt, különösen az utóbbi időkig. Most az őrszemélyzet fizetését már megjavitot14