Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-47
106 A Nemzetgyűlés 47. ülése 1920. évi május hó 26-án, szerdán. ták, arra a nivóra emelték, amelyen a nemzeti hadsereg tagjai állanak, azonban nem rendezték még a rendőrségi tisztviselők illetményeinek güyét. Pedig nagyon fontos volna, különösen most, ebben az átmeneti időben, a konszolidálás idejében, hogy feltétlenül jobb anyagi helyzetbe juttassuk a becsületes és derék munkát végző rendőrtisztviselőket is. Itt az ideje tehát, hogy minden várakozás nélkül a rendőrség minden tagját legalább is a mai időknek megfelelő minimális anyagi jólétbe. helyezzük. Meg kell még emlékeznem a kezelő személyzetnek arról a sérelméről is, hogy ők teljesen ki vannak zárva minden olyan kereseti lehetőségből, amellyel fizetésüket megjavíthatnák, és amelyben a többi rendőrségi alkalmazottak részesülhetnek. így nevezetesen a kezelő személyzetet egyáltalán nem küldk ki ügyeletes szolgálatokra, pedig a múltban voltak rá példák, és ők az ilyen szolgálatokat becsületesen és tisztességesen, teljesen jól el tudták végezni. Tehát gondoskodjék róla a belügyminister ur, utasitsa a rendőrség vezetőségét, hogy a kezelő személyzet kiválóbb tagjait is, legalább könynyebb ügyeletekre osszák be. Azonkivül a mai nehéz ruházkodási viszonyok közepette nagyon helyén való volna, ha megengednék a kezelőszemélyzetnek, hogy szintén hordhasson egyenruhát. Az egész rendőrségnek súlyos sérelme még, hogy az egyenruhák, amelyet pedig a törvény részükre megállapít, nem kapják meg. Pénzt utalnak ki nekik, de a legtöbb esetben ez sem jut a kezükhöz, hanem letétben marad. Az a pénzösszeg is oly csekély, hogy abból egyáltalában nem képesek, még két-három évi ilyen ruhailletményből sem egy öltözet ruhát beszerezni. Mindezeket orvosolni kell, mert ha rendőrségünket, rendőrtisztviselőinket, az őrszolgálatosokat és detektivjeinket ilyen lehetetlen anyagi helyzetben hagyjuk, nem kivánhatjuk meg tőlük, hogy az élet gondjai közepette teljes odaadással áldozhassanak igen, igen fontos hivatásuknak. A rendőrség beszerzési csoportjának némely visszaéléseiről is akarnék még beszélni. Nevezetesen történtek ott olyan dolgok, amelyek nem is kivánatos, hogy a nyilvánosság elé kerüljenek, Beadványok vannak már ebben az ügyben, azonban az intézkedés mindenkor elmaradt. Nem tudom, mi oknál fogva hevertetik ezeket az aktákat az asztalok fiókjaiban, pedig ezek oly fontos dolgok, amelyet közmegnyugvásra el kellene intézni, mert nemcsak a rendőrség tagjai beszélnek ezekről a visszaélésekről, hanem kiment az már a polgárság körébe is és oly hitet ébreszt az emberekben, hogy már magában a rendőrségben sem lehet megbizni. Ez ellen itt, a Nemzetgyűlés szine előtt tiltakoznom kell, mert igenis a magyar királyi államrendőrség tag JÉL1 ai legmegbízhatóbb emberek, különösképen azok, akik a mai nehéz idők közepette is rendületlenül kitartanak a maguk őrhelyén. De épen ezért nem engedhetjük meg, hogy az ilyen gyanú állandó gyanú maradjon. Derítsenek világosságot a dologra akár igy, akár ugy, de lássa az egész közönség, hogy a mi derék, becsületes rendőrtisztviselőinkben és más egyéb alkalmazottainkban minden idők közepette feltétlenül megbízhatunk, mert ők őrködnek vagyonunk felett, ők őrködnek nyugodt álmunk felett, ők tartják kezükben az állami jogrendnek egyik szálát, ők biztosítják azt, hogy itt semmiféle visszaélés, semmiféle bűn, semmiféle forradalmi lázongás nem történik. Csak egyetlen egy példát akarok felemlíteni, amely részint nevetséges, részint pedig nagyon szomorú dolog, hogy pl. két egyén ellen az ügyészség előállítási parancsot adott ki. Az illetők Steinmann Ottó és Félix urak, akiket azonban a rendőrség a legnagyobb odaagás dacára sem tudott kézrekeriteni. Most megállapítást nyert az, hogy mind a két ur a rendőrség beszerzési osztályában teljesít szolgálatot. (Derültség.) Az előrebocsátottak alapján van szerencsém a következő interpellációt előterjeszteni (olvassa) : Interpelláció a belügyministerhez. 1. Hajlandó-e a belügyminister ur az 5047/1919. M. E. szám alatt kiadott, a rendőrség államosításáról szóló rendelet megfelelő módosításával az ezen rendeletben kreált »polgári biztosi« elnevezést törölni ós az ezen gyűjtőnév alá tartozókat továbbra is »detektív« elnevezéssel illetni ? 2. Hajlandó-e a belügyminister ur szigorúan meghatározni, hogy a detektivtestület, mely eddig a rendőrtisztviselők státusába tartozott, továbbra is oda tartozzék, s ha a rendelet tervezett végrehajtása más szellemű volna, sürgősen intézkedni, hogy a detektivtestület határozottan a tisztviselői státusba soroltassék, illetőleg abban az 1881. XXIII. te. értelmében szerzett jogai alapján továbbra is meghagyassák ? 3. Hajlandó-e a belügyminister ur rendeletileg szabályozni, hogy a detektivfőnök-helyettesi állások ezentúl mindenkor kizárólag csak a detektivtestület legérdemesebb tagjaival töltessenek be és hogy a belügyministerium rendőri főosztályába a detektivtestület képviseletében detektívek is osztassanak be? 4. Ezzel kapcsolatban hajlandó-e a belügyminister ur a rendőrségi státusban üresedésben lévő állásokat betölteni, hogy ezáltal a detektivtestület és a többi, a rendőrség szolgálatában álló alkalmazottak előhaladása biztosittassék ? 5. Hajlandó-e a belügyminister ur az államrendőrség kezelőtisztikarának súlyos helyzetén azáltal segíteni, hogy részükre a takarékosabb egyenruha viselése megengedtessék, jobb előhaladási lehetőségük biztosittassék és a fogalmazói karhoz hasonlóan díjas ügyeletekre — esetleg kevésbé fontos díjas ügyeletekre kiküldessenek?
