Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-47

A Nemzetgyűlés 47. ülése 1920. évi május hó 26-án, szerdán. 99 a törvényhozás elérkezettnek látja az időt arra, bogy az egyes közigazgatási kerületeket felossza, szaporítsa .. . Bárczy István : Rég kellett volna. (Felkiáltások : Miért nem csinálta meg f) Én nem voltam törvényhozó. Az országgyűlés megváltoztathatta. Vass József: ...akkor szivesén támogathatjuk majd ezeket a törekvéseket, mert akkor is a mi vezető gondolatunk irányában történik majd a továbbfejlesztés, a történelmi fejlődés, az ethikum a jog szempontjából. Ennek az elvnek a korrekciója történik tehát majd meg akkor, amikor territoriális szempontból és a népszám szempontjából is meglehetősen egyenlő egységekként simittatnak össze. A másik gondolat ebben a törvényjavaslatban, amely rendkivül nagy haladást jelent a demokratikus felfogás szempontjából, a kisebbségek védelmének a gondolata, a kisebbségek arányos érvényesülésének a gondolata. Én ezt a két gondolatot nem szeretném egymástól elválasztani, sőt inkább nagyon kérem, hogy a kerületek egyenlő dotálásának gondolatát ezzel a másik gondolattal junktimban méltóztassanak szemléim, hogy mindenkiben felkelhessen az a meggyőződés, hogy itt a demokratikus gondolatnak, a demokratikus elvnek semmiféle sérelme nem intendáltatik. Mert ha az a vezetőgondolat és az a lelkiség, az a mentalitás, amelyből ez a "törvényjavaslat kisarjadzott, féltene valakiket, vagy valamiket, féltene egyéni vagy csoportérdekeket, féltene, szolgálna pártérdeket és párttaktikát, akkor lehetetlenség volna, hogy egy és ugyanaz a törvényjavaslat ezt a két gondolatot megvalósitsa és egymással junktimba hozza. Ellenkezőleg, mi, amikor] pártoljuk a belügyminister törvényjavaslatát, mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy igazságot akarunk ebben a fővárosban, keresztény és magyar igazságot, abban az értelemben azon-, ban, mint aminő értelemben az egyedül helyes, hogy a keresztény igazság nem jelentheti azt, hogy csak a kereszténynek van igazsága, hanem annyit jelent az a keresztény és demokratikus igazság, hogy keresztény többség adja meg a jellegét, a karakterét ennek a városnak nemcsak a statisztikában, mint mondottam, hanem a vezetésében, kultúrájában, szellemében is. De egyszersmind ugyanakkor a keresztény gondolat vezetéseképen érvényesülnie kell minden igazságnak akár a keresztények javára, akár nem keresztények javára szóljon is az igazság. Amikor ez a törvényjavaslat az arányos választójog, az arányos képviseleti jog alapján óhajtja megteremteni a í óváros polgárságának képviseletét, akkori az a nagykeresztény demokratikus igazság érvényesül, hogy t. i. lehetnek itt és tudjuk, vannak is különböző olyan irányok, amelyek többé-kevésbé talán rokonok olyan irányokkal, amelyek nem a mi irányaink, olyan irányok talán, amelyek közelebb állanak azokhoz, amelyeknek káros eredményeit hosszú idők óta siratjuk immár a romjaink között, irányok, amelyek szeges ellentétben állanak talán világnézet, és politikai szempontból mivelünk, ellenben épen azért, mert mibennünk a demokratikus szeretet megvan, és vele együtt megvan a saját kulturgondolatunkba vetett mélységes hitünk és meggyőződésünk, ( ugy van ! ugy van !) bele kívánjuk ereszteni a gondolatok csatájába szabadon és gátolatlanul mindazokat az erőket, amelyeket Budapest székesfőváros polgársága bármely politikai vagy világnézeti irányzatból oda beküldeni óhajt. Azért, t. Ház, méltóztassék junktimnak tekinteni ezt a két gondolatot, mert hiszen a mi, elismerem, az elsőnél valami kis áldozatot kivan éntőlem, hogy belehajtsam a nagy cél gondolatigájába a fejemet, és azt mondjam, hogy a kerületeknek egyenlő dotálását elfogadhatónak tartom, mondom, ami áldozatot ez követel tőlem, az a másik, hogy t. i. arányosan kivánom dotálni, illetve érvényesülésre juttatni a törvényjavaslat révén mindenfélepolgártársamnak, mindenféle nézetű polgártársunknak választóakaratát, ez az elsőnek az áldozatát felméri, kipótolja és megnyugtat engem és minden objektiv szemlélőt abban az irányban, hogy itt nem a demokratikus gondolatnak készül sérelme, hanem a demokratikus keresztény gondolatnak, a keresztény és magyar gondolatnak, és a vele kapcsolatos és tőle el nem idegeníthető igazságnak készül védőbástya. T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, teljesen felesleges immár ezt az egészen világos és sok okfejtéssel a Ház figyelme elé kiteregeti kérdést ujabb és ujabb argumentummal megtámogatni. Én csak indokolni kívántam azt, hogy miért örülök ennek a törvényjavaslatnak, miért fogadom el a részletes vita alapjául, anélkül, hogy bármelyik pontján is, amely ponton pedig magam is egy kicsit felfigyeltem, változtatási javaslatokat tennék. Mi minden polgárra számitani kívánunk ebben a nagy munkában, amely reá vár a főváros uj vezetőségére. T. Nemzetgyűlés! Teljesen tudatában va* gyünk mi annak, hogy olyan örökséget vesz át a keresztény kurzus a városházán, amelyre csakugyan ráillik Szent Péter apostolnak az első zsinaton elmondott ama bevezető mondása, hogy : »Kolite jugum imponere, quod neque vos, neque patres vestri, portare potuerunt.« Egy olyan igát, olyan terhet, egy olyan koldustarisznyát, olyan múltnak a terhét kell vállára vennie az uj vezetőségnek, amelyet nem tudott már a régi sem hordozni, s amelyet magunk is csak a legnagyobb erőfeszítéssel leszünk képesek elhordozni és a helyes irányokat a fejlődés részére biztosítani. Minden egyes polgárra számítunk, aki a főváros területén él, s aki bele kivan simulni a keresztény magyarság nagy koncepciójából. És itt van a nagy vízválasztó közöttünk, t. Ház, mert én kijelentem, hogy előttem teljesen mellékes lesz ezután, hogy vájjon a vagyonnak mi a mentalitása, hogy mennyire kivan internacionális gondolatokkal töltekezni; én azt kivánom meg és gondolom, hogy velem együtt 13*