Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-47

92 A Nemzetgyűlés 47. ülése 1920. évi május hó 26-án, szerdán. egyetlen tisztviselő volt csak a Fővárosi Könyv­tárban, aki magát mindenkor nyiltan a nemzeti irányzat hivéiil merte vallani; ennek is el kel­let távoznia a Károlyi-forradalom alatt. Ha tehát panamákról lehet szó, én nem turkálok panamákban, de ez a szellemi panama a leg­súlyosabb tévedés volt, amely a főváros vezetése körül megtörtént, mert ugyebár, egyetlen rende­zett államban sem lehet képzelni azt, hogy köz­költségen tartsanak fenn egy destruktiv erő­forrást. Az állam konszolidációja és biztonsága köve­teli tehát, hogy ez az antidemokratikus rendszer, amely a fővárosban ezelőtt uralmon volt, mielőtt helyt adjon a keresztény igazságosság és a nem­zeti szellem valódi demokráciájának. Én rend­kívül örülök annak, hogy a főváros vezetői köré­ben is belátják, hogy át kell térni a kisebbség uralmáról a tényleges demokrácia rendszerére, a többség uralmára. Ernst Sándor: Most jöttek rá! Bárczy István : En mindig ezen az állás­ponton voltam ! Schandl Károly: Olvasom az újságokból, hogy most már ők is azt mondják, hogy a fő­városi bizottság tagjai között a nem kereszté­nyek csak 20 százalékban lehetnek. En tehát ebből remény meritek arra, hogy miután most már ők is jobb belátásra térnek és miután ez a törvényjavaslat minden garanciát magában foglal, hamarosan el fognak hárulni azok az akadályok, amelyek eddig az ország és a főváros kibékülésének útjába állottak. Ebben a remény­ben ezt a törvényjavaslatot örömmel elfogadom, (Helyeslés a baloldalon) csak azt sajnálom, hogy egyidejűleg nem nyújtotta be az igen t, belügyminister ur a vidéki törvényhatóságok újjáalakításáról és a községi képviselőtestületek választásáról szóló törvényjavaslatokat is. (Ugy van! a jobboldalon.) Ugyanezek a szempontok ugyanis, amelyek sürgőssé teszik a fővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakítását, ugyan­ezek a szempontok, — itt-ott talán erősebben, itt-ott kevésbé erősen — de megvannak a vidé­ken is. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon. ) Hiába ült itt egybe a Nemzetgyűlés a meg­tisztult magyar nemzeti - szellemtől áthatva, ha a vidéki közigazgatásban ez a szellem nem min­denütt érvényesül. (Ugy van! Ugy van!) Ott a vidéken sokan abban a feltevésben vannak, hogy a régi ál-liberális éra tért vissza, hogy a régi klikkek folytathatják uralmukat és a Nem­zetgyűlés által trónra emelt keresztény és nem­zeti szellemet sutba lehet dobni. A megyeházán és a községházán a régi képviselőtestületek ül­nek, ezeknek többsége pedig virilis jogon na­gyon sok helyen hasonló a fővárosi törvény­hatóság összeállításához. Thomas Ferenc : így van Szombathelyen is ! Schandl Károly : Nemcsak Szombathelyen, tudok én sok színtiszta és mondhatnám szín­keresztény magyar községet felhozni, itt van hozzám legközelebb Csongrád. Alig néhány nem keresztény família van, de virilis jogon vagyon­eltolódások következtében bejutottak a képviselő­testületbe és ma - ők dirigálnak e felett az erősen keresztény község felett. A virilizmust a fővárosi törvényjavaslat el­törli és a vagyoni virilizmus helyett hivatali virilizmust konstituál. A vidéki municipális vá­lasztásoknál sem tartható fenn a virilizmus a mai formájában, mert a gyors vagyoni eltoló­dások következtében a virilizmus ma már nem szolgálja azt a célt, amelyet régente szolgált, t. i. a történelmi magyarság befolyásának kon­zerválásai (Ugy van! Ugy van!) Akárhány megyei törvényhatóságban többségre jutott már a bevándorolt elem. Itt van Szabolcs megye, Nógrád vármegye és még egy-két törvényhatósá­got tudnék említeni. És mivel a törvényhatósági bizottsági gyűlésekre nem jár el minden bizott­sági tag, de a székhelyen lakók, akik legtöbb­nyire kereskedők, ügyvédek, pénzintézeti igazga­tók és azután más effélék, szóval akik nem min­denkor a keresztény magyarsághoz tartoznak, feltétlenül elmennek a bizottsági ülésekre, köz­gyűlésekre : az a ferde helyzet következik be, hogy azok a szegény megyei tisztviselők, akarva, nem akarva, ha állásukban meg akarnak maradni és nem akarják magukat kitenni a legközelebbi választás veszedelmeinek, kénytelenek fejet haj­tani a többségi véleménynek, kénytelenek az ő hajlamaiknak kedvezni akkor, amikor mi azt hir­detjük, hogy Magyarországon keresztény és nem­zeti irányzat van. Friedrich István : De csak hirdetjük, csinálni nem csinálunk semmit i Rupert Rezső : A Friedrich-kormány nem csinált semmit. Friedrich István: Eleget csinált, csak foly­tatták volnál Schandl Károly: Ilyen viszonyok között ne csodálkozzunk, ha a kormány és a Nemzet­gyűlés legodaadóbb törekvése is kárbavész és a kormány rendeleteit, mint ahogy legutóbb a hadirokkantak részére juttatandó földrendelet példája is mutatja, nem hajtják végre és a köz­igazgatás ténykedése és a Nemzetgyűlés akarata között nincs meg a szükséges összhang. (Ugy van ! Ugy van !) Mielőbb tető alá kell hoznunk a vidéki képviselőválasztásokról és a bizottsági választásokról szóló törvényjavaslatokat is, hogy az ország és a főváros egyidőben alakulhasson át a nemzeti szellemnek megfelelően. (Helyeslés. ) Polónyi Gréza, az öreg sas, egyszer társasá­got akart alakítani Budapest barátainak egye­sítésére, amely mozgalmat, ugy emlékszem, Bár­czy István t. képviselő ur is támogatta. Hiszen, hogy ha ez a törvényjavaslat életbelép és ennek alapján megejtendő választásokon a fővárosi magyar többségnek alkalma lesz megnyilatkozni, akkor Budapest újra a nemzeti erényeknek for­rása, a keresztény magyar szellemnek kincses­háza lesz s akkor nem lesz szükség Budapest

Next

/
Thumbnails
Contents