Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-47

A Nemzetgyűlés 47. ülése 1920. barátainak társaságát megalakítani, mert a falu is szeretni fogja a fővárost és Budapest újra az ország szive lesz. (Áttalános éljenzés és taps.) Elnök: Ki következik szólásra? Bródy Ernő jegyző: Mahunka Imre. Mahunka Imre: T. Nemzetgyűlés! Mint a pártomból alakult bizottság elnöke, röviden akarom ecsetelni azt az óhajtást, amely pártom igen érdemes tagjaiból megalakult fővárosi polgárok véleménye, bogy ezt a törvényjavaslatot csak azzal a módositással fogadjuk el, hogy a többségi elv alapján történhessék meg a választás és ne a rajon-elv alapján. Hiszen nem kell bővebben ecsetelnem, hogy milyen gazdálkodást vittek a múltban a fővárosnál, hogy milyen liberális és álliberális felfogások alapján kormányozták a fővárost. Ennek részleteire, azt hiszem, felesleges kitérni, már csak azért is, mert Usetty igen t. barátom bőségesen foglalkozott vele és ha mi azt mind el akarnók mondani, ahhoz talán nyolc nap is kevés volna. Igazán közmegbotránkozást idézett az elő minden téren és azt hiszem, a fővárosnak minden polgára tudomással bir erről. A részleteket már csak azért sem akarom előadni, mert hosszú időre lenne szükség, hogy arra vonatkozólag pontos adatokat gyűjtsek össze ; elég, ha elmondom azt, hogy a főváros polgárait és a főváros iparos- és kereskedőtársadalmát mindenkor mélyen sértették ezek à kormányzati elvek, amely kormányzati elvek egyenest a klikkekből, a klikkek felfogásaiból, a klikkek minden munkájának támogatásából eredtek. Ezek a klikkek tették a főváros felett teljesen úrrá azt a vezetőséget, amelyet direkt ugy delegáltak, — a magam részéről csak néhány példát hozok fel — hogy az minket iparosokat mélyen sértett, annál is inkább, mert köztudomású dolog, hogy az utóbbi évtizedben egyes iparágak olyan gyökeres előhaladást tettek, hogy azok előtt a nemzetnek bizonyos önérzettel kell kalapot emelnie, mert bátran mondhatom, hogy mindenki kalapot emelhet a nemzetnek ilyen rövid idő "alatt kifejlődött ipara előtt, mint pl. a lakatosipar, az asztalosipar, a Szabóipar, a cipőipar, a textiliparnak különféle ágazatai, amelyek igen rövid időn belül nagy fejlődésnek indultak. Ennek ellenére minden ilyen pályázatnál — bár én soha nem vettem benne részt, mert azt hiszem, azt méltóztatnak tudni, hogy én soha ilyen közszállitásokban nem vettem részt — mélyen bántó és mélyen sértő érzést keltett bennem az, hogy bár ezek a vállalatok minden tekintetben garanciaképesek voltak a fővárosra nézve a közszállitások szempontjából és bár ebből nemcsak a fővárosnak és a köznek, hanem magának az iparosságnak és az iparnak is nagy haszna származott volna, voltak ilyen illegitim kereskedők, iparosok, hogy egy nevet is mondjak, ilyen Freudiger Mózesek, akik azáltal lettek híresekké, hogy a fővárosnak különféle szállításainál,,, ugy a butoráruk, mint a évi május hó 26-án, szerdán. 93 textiláruk szállításainál mindig bizonyos nagy előnyöket élveztek. Mert a Freudiger Mózesek voltak azok, akik igen értettek ahhoz, hogyan kell a két méteres lepedőt kinyújtani két és félméterre és amikor 50—60 ezer darab lepedőről van szó, talán nem kell magyaráznom, milyen előnyt biztosit ez a szerződő szállitónak. Ha tehát ilyeneket akarnék felsorolni százával és ezrével, bizonyára megunnák hallgatni. De szomorú, hogy ez megtörténhetett a fővárosnál régebben és a közelmúltban is és én hiszem, hogy a módosítás lehetővé fogja tenni azt, hogy a fővárosnál legközelebb megejtendő választásokon senki a múltból, vagy a múlt közgyűléseknek csak kevés, érdemes tagja kerülhessen be, mert ez a törvényjavaslat lesz hivatva arra, hogy mint a jótékony eső elmossa ezt a piszkot, azt a szennyet, amely itt a fővárosban hosszú időkön keresztül az ipar és a társadalom minden rétegének nagy károkat okozott. Köztudomású dolog, hogy Freudiger Mózes ur milyen bútorokat szállított. Egy izben magam is szakértője voltam neki az államrendőrségnél, ahol köztudomású, hogy milyen nagyon rendben van minden ; ide a Freudiger Mózesek szállítják az asztalos-bútorokat és a butor munkáknak minden ágazatát, de azonkívül más egyebet is szállítanak. Egy alkalommal kénytelen voltam megállapítani, hogy ezek az urak olyan munkát szállítanak, amivel rengeteg kár okoznak az országnak, mert munkájukat csak napokig, de legfeljebb hetekig lehet bútornak használni. És itt megtörtént az a szomorú dolog, hogy bár én kimondtam az Ítéletet, hogy azt a bútort használni nem lehet, ezek a szállítók más átvevő társaságot találtak, amely nem idegenkedett tőlük, átvette a bútort és gyorsan elszállították minden hivatalnak, kárára a köznek és az asztalosiparnak. Hangsúlyozom, hegy mélyen sértő kárára az asztalosiparnak, mert hiszen nekünk olyan iparosaink vannak, amint az előbb már Emiltettem, hogy mélyen kalapot emelek előttük és amint azt Szterényi igen t. képviselő ur is kifejtette, hogy a jó mag37-ar iparos előtt mindenkor tessék kalapot emelni, mert az megállja a helyét nemcsak itthon . . B. Szterényi József: Ez így van! Mahunka Imre: ...de megállja a helyét akárhol a művelt nyugaton is. Hiszen hány embert küldtem ki Parisba, Londonba és amikor magam is kimentem, az ottaniak mindenkor szívesen köszönték meg, hogy ilyen derék magyar iparosokat küldtem nekik. B. Szterényi József: A magyar iparos mindenütt tisztességet, becsületet szerzett a magyar névnek. Mahunka Imre : Hogy a jövőben ilyen szabályellenességek elő ne fordulhassanak, kövessünk el mindent a törvényjavaslat ilyen értelemben való módosítására, mert én egyedül ebben látom a garanciát a főváros megtisztulására. Nekem az igazán nem vigasztalás, hogy a volt polgármester ur, Bárczy István igen t. képviselőtársam és a jelen-