Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-30

88 A Nemzetgyűlés 30. ülése 19k át a vezérkari főnöke, itt Magyarországon mindenütt közkedvelt ember s azt hiszem, már nevénél fogva sem vonja senki sem kétségbe, hogy legalább is olyan jól tud magyarul, mint sok honvéd. A legfontosabb vezérkari osztály élén egy tiszta honvéd származású tiszt áll. Ebben az osztályban két törzstiszt szintén honvéd. A második fontos vezérkari osztály főnöke, a hirszerző osztály főnöke bonvéd ; a táviróosztály főnöke honvéd. A felügyelők közül kettő közös, köztük Horthy István, a többi három honvéd. A körletparancsnokok közül, ha hozzászámítjuk a budapesti városparancsnokot is, a fele közös, a fele honvéd. A hadosztályparancsnokok közül háromnegyed rész honvéd, egynegyedrész közös. A dandárparancsnokok közül több mint a fele honvéd, és egy nagyon fontos intézet élén, amelyet valamennyi tisztnek"végig kell járnia, és ahol nemcsak szellemileg, hanem erkölcsileg is. hazafias irányban is nevelődik, egy olyan honvéd vezérkari ezredes áll, akinek neve közismert : Lorx. Egy kissé zavarba jövök, ha a szénkormánybiztos kérdéséről kell beszélnem, mert ő igazán közös tábornok, német neve van és igazán rosszul tud magyarul. De erről nem tehetek semmit, mert ezt a tábornokot az elődöm nevezte ki. (Derültség.) Szabadjon ezek alapján kijelentenem, t. Nemzetgyűlés, hogy a közös tisztek protezsálásáröl szó sem lehet. Ellenkezőleg, a honvéd származású tisztek vannak túlsúlyban. Nem is lehet az egyensúlyt helyreállitani ugy, ahogy az ember akarná, mert az egyes állásokat nem lehet arányszám szerint betölteni, aszerint, hogy hány közös és hány honvéd származású tiszt van, hanem egészen más indokok alapján, a rátermettség alapján. (Ugy van ! ügy van ! Egy hang : Fő a nemzeti érzés !) Az ország helyzete oly súlyos, és a hadseregnek oly nehéz feladata van, hogy ebből a szempontból én semmiféle tekintetből, semmiféle népszerüséghajhászás kedvéért nem engedhetek. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! ötéves haditapasztalat után mondhatom, hogy sokszor volt alkalmam tapasztalni, hogy milyen borzasztó következményei vannak annak, hogy ha a katonai vezetőség megválasztásánál más indokok által hagyjuk magunkat vezettetni, mint azáltal, hogy rátermett-e az illető vagy sem. Ezer és ezer ember élete van egy ilyen kiválasztott férfi kezében és láthattuk a háborúban azt, hova vezet az, ha ezek kiválasztásánál nem tisztán tárgyilagos okok által irányittatjuk magunkat. (Helyeslés.) Most ebben a tekintetben könnyebb a helyzetünk, mint volt a háború alatt és háború előtt, mert akkor csak hadgyakorlat alapján lehetettki választani a vezetőket, ma azonban a dolog másképen áll. öt évi hadi tapasztalat áll rendelkezésünkre, mindenkit ismerünk, vagy ha nem is ismerjük személyesen, vannak adatok róluk és igy lehetséges a vezető embereket igazán rátermettségük szerint kiválasztani. Ha szabad egy példát mondanom, ott van a gyalogsági felügyelő, a,ki mint hadsereg-vezérkari főnök és magasabb ». évi április hó 20-án, hedden. vezérkari főnök is bevált, mint hadosztályparancsnok bevált, mint hadtestparancsnok bevált és mint ilyen, a legmagasabb katonai kitüntetést vivta ki magának, a Mária Terézia-rendet. Azt hiszem, senki sem fog neheztelni amiatt, hogy ez a gyalogsági felügyelő közös származású tábornok, de emellett igaz magyar hazafias gondolkozású férfiú. ('Felkiáltások : Ez a fontos !) Ott van a vezérkari főnök. A vezérkar főnöke is közös származású tábornok, habár, mint mondottam, a honvédségnél szolgált egy ideig. Meg vagyok győződve arról, — és nagyon örvendek, hogy ezt itt kijelenthetem — hogy az egész magyar nemzeti hadseregben nincs tábornok, aki fényes tehetségeinél, hadi tapasztalatainál, tudásánál és — ami fő — szilárd jelleménél fogva jobban megfelelne ezen nagyon nehéz és felelősségteljes helyen. Ami pedig a magyarul nem tudást illeti, legyen szabad rámutatnom Lehár ezredesre, aki már régóta ugy a szervezés, mint a vezetés terén megmutatta fényes tulajdonságait. B. Szterényi József : Ez igaz ! Tökéletesen igaza van ! Soós Károly honvédelmi minister : . . . Szombathelytől Budapesten át egészen Debrecenig, és aki nagyon kiérdemelte ennek az országnak és mindannyiunk igaz háláját. B. Szterényi József : Ez ugy van ! Elég jói beszél magyarul. Soós Károly honvédelmi minister : A vezérkarban van sok közös tiszt, de ennek oka abban rejlik, hogy a központi nagy vezérkari irodákban Bécsben a szolgálati nyelv német volt, s hogy soksok olyan honvéd tiszt, aki különben, nagyon kiváló volt, azért nem juthatott oda be, mert, sajnos, nem birta eléggé a német nyelvet. (Mozgás.) p»> Erről én nem tehetek, ezt nem is lehet 24 órán belül megváltoztatni, azonban ez évről-évre természetesenjavulni fog. Én arról sem tehetek, hogy honvéd vezérkari tisztek, még pedig a legkiválóbbak közül sokan jelenleg nem alkalmazhatók, mivel a vörös idő alatt nagyon is exponálták magukat, igy pl. Stromfeld, Tombor, Juüer, Szakái stb. Azután azt is meg kell gondolnunk, hogy műszaki tisztek nem voltak a honvédségnél, mert a honvédségnek nem voltak műszaki csapatai. Most ezeket a műszaki tiszteket alkalmazni kell, szükségünk van rájuk: és ott sokszor megtörténik, hogy olyanokat is kell alkalmazni, akik nem birják tökéletesen vagy csak kevéssé bírják a magyar nyelvet. Hogy ez igy van, és hogy nekünk most nincs bizonyos szakmákban elég kiképzett emberünk, azt nagy sajnálattal kell, hogy itt megmondj am. De ennél az alkalomnál azt is meg kell mondanem, hogy a mikor és a közös hadseregben szolgáltam, mindig nagyon, de nagyon nagy fájdalommal láttam azt, hogy mennyire húzódik a magyar elem attól, hogy a közös hadseregben szolgáljon, dacára annak, hogy nagy látkörü, messzetekintő államférfiaifik, köztük gróf Apponyi Albert is,