Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-30
A Nemzetgyűlés 30. ülése 1920, '. évi április hó 20-án, kedden. 89 sok alkalommal rámutattak arra, liogy mennyire szükséges volna az, hogy a magyar elem a közös hadseregben mennél erősebben képviselve legyen. Kevesen voltunk ott és igy megtörtént az, hogy nagyon kevés bajtárssal lehetett magyarul beszélni, de ami még több, megtörtént az is, hogy magyar ezredek élére nem jutott mindig magyarul beszélő tiszt, minélfogva a magyar legénységgel németül kellett beszélni, már amennyire azok azt megértették. Ennek a következménye volt az, hogy akkor, a mikor abban a szomorú hónapban, 1918 októberében szétbomlott a rend, sok magyar ezred volt, amelynek éléről eltűnt a parancsnok, mert nem volt magyar honpolgár. Persze nem volt mindig könnyű és kényelmes a közös hadseregben szolgálni, távol hazulról, távol a szülőföldtől és távol hozzátartozóinktól ; de nem voltak a legrosszabb magyar hazafiak azok, akik ott szolgáltak, s akik ott a magyar elemet képviselték és akik mindannak dacára, hogy nem volt alkalmuk sokszor hónapokon át magyarul beszélni, mégis magyar hazafiak maradtak szivvel-lélékkel, izig-v T érig. Nem szeretek ugyan csekélységemről beszélni, de ebben az összeköttetésben mégis kötelességem erre is reflektálni. Hadnagykorom óta akaratom ellenére távol voltam Magyarországtól, néhányszor kértem idehelyezésemet, de nem sikerült azt keresztülvinni. Én csak azt kérdem a t. Nemzetgyűléstől, hogy nem gondolják-e, vagy nem tudják-e elképzelni, mennyire jól esett sok-sok magyar bajtársnak az, hogy amikor bevonult az illető Máramar osszigetbe, Delatinba, Trientbe, vagy Levicoba, ahol a vezérkar főnöke voltam és ott a vezérkar főnökétől magyar nyelven, magyar örömmel és magyar vendégszeretettel üdvözöltetett. Aztán még valamit akarok felemliteni. Egyszer, amidőn Magyarország keleti része veszedelemben forgott. Nem tudta az ember, ez a veszedelem inkább az oláhoktól vagy inkább az oroszoktól fog jönni. Akkor egy hadsereget kellett gyorsan szervezni, a Pflanzer-Baltin hadsereget, melynek szervezésében nekem is nagy részem volt, mivel akkor a vezérkar főnöke voltam ottan. E hadsereg parancsnokság törzse szinmagyar volt. Az egyes hadtestek és hadosztályok élén magyar parancsnokok állottak és az ember a legtöbb törzsnél nem hallott mást, mint magyar szót, mert ez az egész monarchiának legmagyarabb hadseregcsoportja volt. Ezt azonban nem azért mondom, hogy dicsekedjek vele, hanem azért, hogy a t. Nemzetgyűlés figyelmét felhívjam arra, milyen jó lett volna, ha rajtam és Berzeviczyn kivül még sok-sok vezérkari tiszt lett volna vezetőállásban a közös hadseregnél, (ügy van! jobhfelől.) Volt egy pillanat a mi történelmünkben, amikor végzetes volt, hogy a legmagasabb parancsnokok közül kevés volt a magyar és pedig akkor, amidőn abban a hires tábornagyi tanácsban, amikor azt fejtegették, elérkezett-e az ideje annak, hogy még a háború alatt megadassék a magyar nemzetnek az önálló magyar NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920-1921. - II. KÖTI hadsereg. Akkor a magyar álláspontot nem tudták keresztülvinni, mert igen kevés volt ott az igazi magyar elem. Mi történt volna, ha ott ez a magyar elem nagyobb mérvben lett volna képviselve ? Akkor megteremthettük volna még a háborúban a magyar hadsereget. Akkor lettek volna hadosztályok, hadtestek, egészen magyar összetételben a parancsnoktól kezdve egészen le az utolsó katonáig és hogyha akkor következett volna be bizonyos perc, amikor vissza akartuk hozni ide Magyarországra a csapatokat, akkor nem létezett volna semmiféle olyan idegenfaju sajtó, nem létezett volna semmiféle olyan rosszakaratú bujtogató, aki ezt az egységes magyar szellemtől áthatott hadsereget szétzülleszthette volna. Ez erős meggyőződésem. B.Szterényi József : A király mégis a marsalltanács ellenére, a magyar hadsereg mellett döntött. Friedrich István : Ez nagyon fontos ! Soós Károly honvédelmi minister : Mi ezt az egységes magyar hadsereget akarjuk most megteremteni. Ha a tisztelt képviselő ur jobban elolvasta volna, illetve ha végigolvasta volna a hadseregparancsot, akkor a következőt látta volna : (Olvassa.) »Magyarország fegyvereserejének továbbfejlesztése, habár kislétszámu, de minden tekintetben elsőranga, mély honszeretettől áthatott hadsereg képezi legforróbb óhajunkat. E czél elérésére mindenekelőtt szükséges, hogy hadseregünk magyar, nemzeti, keresztény jellege és egységes szelleme napról-napra jobban kidomborodjék. A közös hadsereg és a honvédség eggyé lett a magyar nemzeti hadsereggel«. A legjobb utón vagyunk, hogy ezt a célt elérjük, hogy ne erezzünk a tisztikarban semmi különbséget többé a volt közös és a volt honvédtisztek között. De csak akkor fogjuk ezt a célt elérhetni, ha nem történik meg ismét az, hogy kivülről a tisztikarba dobják a széthúzás és torzsalkodás veszedelmes mérgét. A tisztelt képviselő urat van szerencsém jól ismerni és van szerencsém ismerni őt, mint akinek ez a mostani kurzus megteremtése köszönhető. Azért nem hiszem, hogy a tisztelt képviselő ur ezt a dolgot másként emlitette, mint teljes jóhiszeműséggel és csak azért, mert igazságérzete ezt megkivánta. (ügy van!) De kérve-kérem a t. Nemzetgyűlést, nagyon vigyázzunk arra, hogy mit mondunk itt a hadseregről és annak tisztikaráról. B. Szterényi József : Nagyon helyes ; ebben igaza van ! Soós Károly honvédelmi minister : Debrecenben voltam a múlt héten és ott láttam azt a lelkesedést a kormányzó iránt és a magyar nemzeti hadsereg iránt is. Ott, ennél az alkalomból hallottam a következőt mondani : Aki hazáját szereti, az szereti a magyar nemzeti hadsereget is, és mindent megtesz, hogy ez a magyar nemzeti hadsereg erősödjék, fejlődhessék és mindent el12
