Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-30

80 A Nemzetgyűlés 30. ülése 1920. évi április hó 20-án, kedden. szomszédai ott Lebédiában tényleg a kazárok voltak. Azt is tudom, egy forrás legalább azt mondja, hogy ottan tényleg a kazároknak egy része zsidóvá lett, viszont azt is tudom a forrásokból, hogy Szent Cyrill és Metód szintén téritettek ugyancsak a kazárok között, még pedig eredménnyel. Arra azonban semmiféle történelmi forrásunk nincs, hogy az a kazár törzs, mely állítólag, vagy mondjuk tényleg a magyarokkal együtt jött be, az a zsidóvá vált kazárokhoz tartozott volna, arról nincsen semmiféle forrásmunka. Azonkívül egy negativ bizonyítékot hozok ide. Mikor a magyarság bejött ide, nyugtalanította akkoriban egész Európát és rémévé vált egész Európának. A nyugati krónikások természetesen sokat foglalkoztak ezzel, megvannak nagyszámú feljegyzéseik, iszonyattal irnak a magyarokról, valóságos ördögöknek állítják őket oda, de egyetlenegy krónikában szó nincs arról, hogy zsidók lettek volna köztük; már pedig ha az egyik törzs, még pedig harcias törzs, amely szintén ott nyugaton dolgozott és rabolt, mint a többi, zsidó lett volna, akkor ezek a barátok, akik ott a cellában irták a krónikát és iparkodtak minél borzasztóbb színben festem a magyarságot, azt, hogy zsidók, biztosan megírták volna, (Ugy van!) és valószínűleg ugy irták volna meg a dolgot, hogy nem is egy törzs, hanem az egész magyarság zsidó és azért gyűlöli a kereszténységet annyira, mert a zsidó gyűlölet hajtja őket a kereszténységgel szemben. Megjegyzem, még egyszer kijelentem, ilyen krónika nem létezik, pedig sok krónikánk van. Ennélfogva igy negative bizonyítva látom azt, hogy nem állanak fenn ezek a történelmi érvek, amelyeket Sándor Pál t. képviselőtársam itt felhozott. Azonkívül, tovább kisérte ő a történelem folyamán századokon át a zsidóság itteni szereplését. De egyről megfeledkezett, t. i. a zsidóság magaviseletéről II. Endre korában. Megfeledkezett arról, hogy micsoda módon garázdálkodott itt akkor ez a fajta, amikor II. Endre királyunk elment messze Keletre, a Szentföldre, a szent sirt meghódítani, hogy mit vittek itt véghez a zsidók és az izmaeliták. Nem mondta el azt, hogy magyar embereket, magyar nőket a zsidók, az izmaeliták, rabszolgaságba adtak el akkor a mohamedánoknak. Még egy megjegyzésre akarok ezenkívül reflektálni, t. i. beszédje folyamán Sándor Pál t. képviselőtársam mérges kirohanást intézett a németországi németek ellen. Olyan ismerősen hangzott ez nekem, mert a Károlyi-forradalom előtt és a Károlyi-forradalom alatt a zsidó sajtóban ugyanezeket a hangokat hallottam. (Ügy van! ügy van! a baloldalon.) Elfelejtette az a zsidó sajtó és elfelejtette t. képviselőtársam azt, hogy a németek és Mackensen voltak azok, akik Erdélyt számunkra súlyos harcok árán megmentették. (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) Nem akarok semmiféle «rősebb kifejezést használni erre az eljárásra, csak hivatkozom Apponyira, aki tegnap azt mondotta, hogy ő azt az Ízléstelenséget, hogy a németeket és a német szövetséget megtámadja, sem el nem követte még, — pedig Parisban volt — sem el nem fogja követni. (Éljenzés.) Wagner Károly:, Andrássy mégis kiugrott! Huber János: És most bizonyítani akarom azt, hogy annak az animozitásnak, amely a zsidósággal szemben az egész országban tényleg létezik, de nemcsak ebben az országban, hanem szerte az egész világon, — Németországban talán még sokkal erősebb mértékben, legalább elméleti téren, Ausztriában szintén — ennek az animozitásnak vannak jogos alapjai. Mindenki tudja, hogy a vagyont, a jólétet illegális utakon vonta magához igen gyakran a zsidóság. Tette ezt külünösen most, a háború alatt. Ez a szociálpolitikai alapja az antiszemitizmusnak. A másik pedig az, hogy miképen viselkedett a háború alatt. A háború előtt a zsidóság mohón rajta volt, hogy hatalmi eszközöket minél nagyobb mértékben magához ragadja. »Geld regiert die Welt«, ez a zsidóságnak mottója. Magasabbra nem tud emelkedni ; ideálizmust hiába keresünk nála. Geld regiert die Welt! Genussucht. Elvezetvágy az egész vonalon. Az igaz Mammonimádó ő. Nemhiába ez a faj találta ki az aranyborjut. (Elénlc helyeslés. Egy hang a középen : Ar any-internacionálé!) A nagy háború előtt, mondom, mindenképen rajta volt, hogy az uralomhoz szükséges anyagi eszközöket megszerezze magának. Hogy pedig meg is tarthassa, arra kikészítette magának a sajtót, kezébe kaparintotta teljesen, ebben az országban különösen — és az már szégyenletes reánk nézve, az egész országra nézve, hogy ez lehetséges volt — teljesen magához kaparintotta először a szellemi vezetést, a sajtót és kezébe kaparintotta másodszor a munkásmozgalmak vezetését. Ennek a kettőnek birtokában aztán biztosnak tudta magát, hogy a megszerzett anyagi javak birtokában fognak maradni. Ez • a kettő volt a csősz ; ez a kettő volt a villámhárító. Sajtó, amely befolyásolja a közvéleményt, amely egészséges gondolkodást, tiszta látást nem enged érvényre jutni a keresztény népben, másodszor munkásvezetők, akik a munkásokat nem azok ellen vezetik, akik tényleges kizsarolói, hanem egészen más, egészen hamis, egészen »link« irányban. Kutmérgezés volt ez, lelki, szellemi kutmérgezés már évtizedeken át a magyar lelkekben, az irodalom, a sajtó által. Nekem és talán többeknek, akik itt vagyunk ezen az oldalon, a magyar irodalom kvázi idegen irodalom volt egy időben, mielétt még megismerhettük. Mi tehát objektívebb szemmel tudjuk nézni, tudjuk bírálni ezt az irodalmat. Es mondhatom, hogy alig van a világon irodalom, amely erkölcsileg