Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-30

80 A Nemzetgyűlés 30. ülése 1920. évi április hó 20-án, kedden. szomszédai ott Lebédiában tényleg a kazárok voltak. Azt is tudom, egy forrás legalább azt mondja, hogy ottan tényleg a kazároknak egy része zsidóvá lett, viszont azt is tudom a forrá­sokból, hogy Szent Cyrill és Metód szintén téritettek ugyancsak a kazárok között, még pedig eredménnyel. Arra azonban semmiféle történelmi forrásunk nincs, hogy az a kazár törzs, mely állítólag, vagy mondjuk tényleg a magyarokkal együtt jött be, az a zsidóvá vált kazárokhoz tartozott volna, arról nincsen semmi­féle forrásmunka. Azonkívül egy negativ bizonyítékot hozok ide. Mikor a magyarság bejött ide, nyugtalaní­totta akkoriban egész Európát és rémévé vált egész Európának. A nyugati krónikások termé­szetesen sokat foglalkoztak ezzel, megvannak nagyszámú feljegyzéseik, iszonyattal irnak a magyarokról, valóságos ördögöknek állítják őket oda, de egyetlenegy krónikában szó nincs arról, hogy zsidók lettek volna köztük; már pedig ha az egyik törzs, még pedig harcias törzs, amely szintén ott nyugaton dolgozott és rabolt, mint a többi, zsidó lett volna, akkor ezek a barátok, akik ott a cellában irták a krónikát és iparkodtak minél borzasztóbb színben festem a magyarságot, azt, hogy zsidók, biztosan meg­írták volna, (Ugy van!) és valószínűleg ugy irták volna meg a dolgot, hogy nem is egy törzs, hanem az egész magyarság zsidó és azért gyűlöli a kereszténységet annyira, mert a zsidó gyűlölet hajtja őket a kereszténységgel szemben. Megjegyzem, még egyszer kijelentem, ilyen krónika nem létezik, pedig sok krónikánk van. Ennélfogva igy negative bizonyítva látom azt, hogy nem állanak fenn ezek a történelmi érvek, amelyeket Sándor Pál t. képviselőtársam itt felhozott. Azonkívül, tovább kisérte ő a történelem folyamán századokon át a zsidóság itteni sze­replését. De egyről megfeledkezett, t. i. a zsidó­ság magaviseletéről II. Endre korában. Meg­feledkezett arról, hogy micsoda módon garáz­dálkodott itt akkor ez a fajta, amikor II. Endre királyunk elment messze Keletre, a Szentföldre, a szent sirt meghódítani, hogy mit vittek itt véghez a zsidók és az izmaeliták. Nem mondta el azt, hogy magyar embereket, magyar nőket a zsidók, az izmaeliták, rabszolgaságba adtak el akkor a mohamedánoknak. Még egy megjegyzésre akarok ezenkívül reflektálni, t. i. beszédje folyamán Sándor Pál t. képviselőtársam mérges kirohanást intézett a németországi németek ellen. Olyan ismerősen hangzott ez nekem, mert a Károlyi-forradalom előtt és a Károlyi-forradalom alatt a zsidó sajtóban ugyanezeket a hangokat hallottam. (Ügy van! ügy van! a baloldalon.) Elfelejtette az a zsidó sajtó és elfelejtette t. képviselőtársam azt, hogy a németek és Mackensen voltak azok, akik Erdélyt számunkra súlyos harcok árán megmentették. (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) Nem akarok semmiféle «rősebb kifejezést hasz­nálni erre az eljárásra, csak hivatkozom Apponyira, aki tegnap azt mondotta, hogy ő azt az Ízlés­telenséget, hogy a németeket és a német szövet­séget megtámadja, sem el nem követte még, — pedig Parisban volt — sem el nem fogja követni. (Éljenzés.) Wagner Károly:, Andrássy mégis kiugrott! Huber János: És most bizonyítani akarom azt, hogy annak az animozitásnak, amely a zsidósággal szemben az egész országban tényleg létezik, de nemcsak ebben az országban, hanem szerte az egész világon, — Németországban talán még sokkal erősebb mértékben, legalább elméleti téren, Ausztriában szintén — ennek az animozitásnak vannak jogos alapjai. Mindenki tudja, hogy a vagyont, a jólétet illegális utakon vonta magához igen gyakran a zsidóság. Tette ezt külünösen most, a háború alatt. Ez a szociálpolitikai alapja az antiszemi­tizmusnak. A másik pedig az, hogy miképen viselkedett a háború alatt. A háború előtt a zsidóság mohón rajta volt, hogy hatalmi eszközöket minél nagyobb mértékben magához ragadja. »Geld regiert die Welt«, ez a zsidóságnak mottója. Magasabbra nem tud emelkedni ; ideálizmust hiába keresünk nála. Geld regiert die Welt! Genussucht. El­vezetvágy az egész vonalon. Az igaz Mammon­imádó ő. Nemhiába ez a faj találta ki az arany­borjut. (Elénlc helyeslés. Egy hang a középen : Ar any-internacionálé!) A nagy háború előtt, mondom, mindenképen rajta volt, hogy az ura­lomhoz szükséges anyagi eszközöket megszerezze magának. Hogy pedig meg is tarthassa, arra kikészítette magának a sajtót, kezébe kaparin­totta teljesen, ebben az országban különösen — és az már szégyenletes reánk nézve, az egész országra nézve, hogy ez lehetséges volt — tel­jesen magához kaparintotta először a szellemi vezetést, a sajtót és kezébe kaparintotta másod­szor a munkásmozgalmak vezetését. Ennek a kettőnek birtokában aztán biz­tosnak tudta magát, hogy a megszerzett anyagi javak birtokában fognak maradni. Ez • a kettő volt a csősz ; ez a kettő volt a villámhárító. Sajtó, amely befolyásolja a közvéleményt, amely egészséges gondolkodást, tiszta látást nem enged érvényre jutni a keresztény népben, másodszor munkásvezetők, akik a munkásokat nem azok ellen vezetik, akik tényleges kizsarolói, hanem egészen más, egészen hamis, egészen »link« irányban. Kutmérgezés volt ez, lelki, szellemi kut­mérgezés már évtizedeken át a magyar lelkek­ben, az irodalom, a sajtó által. Nekem és talán többeknek, akik itt vagyunk ezen az oldalon, a magyar irodalom kvázi idegen irodalom volt egy időben, mielétt még megismerhettük. Mi tehát objektívebb szemmel tudjuk nézni, tudjuk bírálni ezt az irodalmat. Es mondhatom, hogy alig van a világon irodalom, amely erkölcsileg

Next

/
Thumbnails
Contents