Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-30

A Nemzetgyűlés 30. ülése 1920. évi április hó 20-án, kedden. 81 annyira tiszta volna, mint épen a magyar irodalom volt, (Ugy van!) az a magyar irodalom, amelyet magyarok csináltak, (Igaz! Ugy van!) az a magyar irodalom, amelynek élén egy Arany János állott, az a magyar sajtó, amely olyan embereket számlálhatott a magáéi közé, mint báró Kemény vagy mint Kaas Ivor volt. (Ugy van!) Egy erkölcsileg tiszta, egy, igazi nemes fajnak nemes irodalma volt ez. Es hova sülyedt ez a sajtó, ez az irodalom és hova sülyedt egy nép, amely a szellemi vezetést egy idegen, pocsék fajnak engedi át! (Igaz! Ugy van! Taps.) T. Nemzetgyűlés ! Aztán jött a háború. Á háború másoknak szenvedés volt; a háború másoknak sirás volt; a háború másoknak, millióknak egy könnyár volt, nekik azonban psak — konjunktúra volt. (Igaz ! Ugy van !) Üzlet volt. Alkalmas arra, hogy a zsidóság minél gyorsabb tempóban tudja magához kaparintani az anyagi javakat mind. És azért láttuk, hogy a háborúban ők semmiféle eszköztől vissza nem riadtak, amely által pénzhez tudtak jutni. (Ugy van!) Pénz, milliók, milliárdok kellettek nekik mindenáron. Hogy a haza amellett tönkre megy, hogy fenn a Kárpátokban megfagynak lábaik azoknak a szerencsétlen magyar hősöknek, az semmi. Hogy időnek előtte mindenféle bajban, különösen tüdőbajban el kell veszniök azoknak a katonáknak, akiknek nem tisztességes ruhát, hanem rongyokat szállitottak, az mind semmi. Erkölcsi tekintetek nincsenek, csak haszon van, csak profit van, csak konjunktúra van. Ez volt a háborúban a zsidóság állásfoglalásának szignaturája. (Igaz! Ugy van! Taps.) T. Nemzetgyűlés ! Es ezt a hangulatot nem a sajtó csinálta, mert hiszen sajtó, keresztény sajtó alig volt. Ez tehát nem mese, ez tehát nem elfogultság, ezt ezren, millión látták, átérezték és azért van ma antiszemitizmus. Láttuk azonkívül, hogy miképen viselkedett a zsidóságnak az a része, amelyről tegyük fel, hogy ezekben az erkölcstelen orgiákban részt nem vett. Miképen viselkedett az? Nem lépett fel elitélőleg, hanem igen sok esetben bünpártolóan. (Igaz! Ugy van!) Alig lett Yázsonyi Vilmos igazságügyminister, már könnyítettek a posztócsalók sorsán ... (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) Meskó Zoltán : Strassernét kiengedték ! Huber János : ... és Strasserné azonnal szabadon elmehetett. (Felkiáltások : Elgummirádlizott!) Ez tehát a zsidóság azon részének állásfoglalása, amely talán tisztakezü volt és maga nem csinálta a háborús konjunktúrával kapcsolatos üzelmeket. Es a sajtójukról mit szóljak? Mit szóljak a sajtó magatartásáról akkor, amikor a háború vége felé járt ? Azt hozták fel, hogy Isten ments, a sajtót nem szabad felelőségre vonni, a sajtó nem vonható felelőségre a Károlyi-forradalom előkészítéséért, mert hiszen olyan sajtót lehet NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — II. KÖTI csak ténylegesen és igazsággal felelőségre vonni, amely szabad, akkor pedig a sajtó nem volt szabad, ennélfogva nem lehet elítélően nyilatkozni róla. Ez egy gyönyörűen kifejlődött szofizma, egyéb semmi, épen azért, mert a sajtó túltette magát azokon a korlátokon, amelyek előtte szabva voltak. Ezzel csinálta a forradalmat, nem pedig azzal, hogy le volt kötve, mert hiszen ha lekötve lett volna, akkor a Károlyi-forradalom előtt heteken át nem dolgozhatott volna abban a hangnemben, amelyben tényleg dolgozott. Százával és százával mondták nekem a katonatisztek, akik visszajöttek a frontról, hogy egyes sajtóorgánumokat terheli a felelősség azért, hogy a frontokon megbomlott a rend, a fegyelem. Igenis, a sajtó csinálta ezt. És azért kérdem : nem jogos-e az a követelés, hogy azok a sajtóorgánumok, amelyek ezt cselekedték, lakoljanak? De nemcsak a sajtó bontotta meg a frontot, nemcsak a sajtó dobott bele minket abba a rettenetes kataklizmába, abba a rettenetes katasztrófába, hanem a zsidóság viselkedése is idehaza, mert nemcsak törtetett minden eszközzel az anyagi javak után, hanem fitogtatta is ezeknek a birtokát. Akárhány katona jött a frontról Budapestre vagy a vidéki városokba, valamennyi elkeseredéssel ment vissza, mert látta, hogy van itt egy társadalom, amely nem szenved, nem fázik, nem éhezik, hanem amely mulat, amelynek mindene megvan, amely selyemben jár s amely tombol Budapesten ugy, mint a vidéken. Hát ez is frontmegbontás volt s ebben főképen a zsidóság volt bűnös. Azután jött a forradalom. A Károlyiforradalom kitörése zsidó érdek volt ; ezt senki, de senki sem tagadhatja. Attól féltek ők, hogy a Diaz-Weber-féle fegyverszünet alapján rendben, tisztességben jönnek majd vissza a katonák ; attól féltek, hogy számot kell adniok a sáfárkodásukról; (Ugy van! Ugy van! Taps.) féltek a magyar nemzetnek lesújtó kezétől és ezért kellett a forradalomnak jönnie, ezért fogadták meg, illetve fogták meg a leghitványabb magyart : Károlyi Mihályt (Ugy van ! Ugy van ! Felkiáltások : A hülyéi !) és zsidó vezetés alatt csinálták meg ezt a forradalmat. Nem a leghitványabb magyar a főoka ennek, hanem az ő társasága, az ő motorjai voltak a szellemi előidézői ; egy Jászi, egy Diner-Dénes, egy Bíró, Kunfi. és nem tudom, hogyan hívják őket, de majdnem kilenctized részben zsidók voltak és az a politika, amelyet a Károlyi-korszak alatt folytattak, ugy a bel-, mint a külpolitika teljesen magán viseli a zsidó pecsétet, a zsidó stemplit. Scholtz Ödön : A zsidó csillagot ! (Derültség.) Huber János : Es azután jött — én csak tényeket hozok ide, konzekvenciákat nem vonok le, csak száraz tényeket sorolok fel, amint az egész magyar népben élnek, — a proletárdiktatúra, amely nem volt egyéb, mint zsidó uralom, zsidó diktatúra . . . 11