Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-30

78 A Nemzetgyűlés 30. ülése 1920. évi április hó 20-án, kedden. tisztelettel és szeretettel fog az egész társadalom arról a kézről is beszélni, amelyet a kalapács és a reszelő keményített meg. Igenis, én abban látom a fejlődést egy jobb jövő felé, hogy a törvényhozás és az egész keresztény társadalom a munka mellé áll védő kezekkel és szeretettel és nem áll a hatalmával visszaélő tőke mellé. Fel fogunk itt építeni egy uj országot, mindenekelőtt — mondjuk csak ki, hisz mást nem tudunk felépíteni — egy agrárországot. Védeni fogjuk a földmivesosztályt, a kisiparost, a gazdasági és ipari munkást, szóval a kisembert az egész vonalon. A szükséges nagyipart is magunk fogjuk megteremteni és annak organikusan ki kell nőnie ebből a földből, a földmivelésből magából. Mindenekelőtt mezőgazdasági iparnak kell lennie. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A kereskedelmet saját kezünkbe kell vennünk, mert nem tűrhetjük tovább, hogy kinn a külföldön a »magyar« kereskedő szó egyenlő legyen a csaló szóval. Már pedig, ha mi ezt kezünkbe vesszük, ez a faj, a magyar faj, a német faj . . . Elnök : Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy az az utolsó kitétele, mely szerint a magyar kereskedő szó a külföldön egyértelmű a csaló szó értelmével, sértést tartalmaz és e miatt figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy tartsa magát távol az ilyen kifejezésektől, mert különben kénytelen lennék rendreutasítani. Huber János : En a magyar alatt azt értettem ... Elnök : En nagyon értem, de a beszéd szó szerint vétetik a naplóba és igy ez a kifejezés félreértésre adhat okot. Lehet, hogy a magyar kereskedelemben is vannak olyanok, akik kifogásolhatók, de általánosítani ilyen súlyos vádat nem szabad. Huber János: Az illegális kereskedelmet tehát el kell távolitanunk. Képesek leszünk mi egy legális, egy becsületes kereskedelmet felépíteni, hiszen volt minekünk már ilyenünk ebben az országban és nem igaz az, hogy a mi fajunk, a magyar, a német faj és a többi, a szlávok is, képtelenek lennének a kereskedelemre. (TJgy van ! Ugy van ! Egy hang jobb felöl : Szövetkezeteket !) Szövetkezeteket mindenekelőtt. Itt van a Hangya, amely becsületes, kipróbált, tiszteséges vezetés alatt áll. Ezeket akartam beszédem elején röviden kifejteni. Nem nyugodhatunk bele abba, hogy ez a kis ország ilyen kicsi maradjon, mintamilyenek most vagyunk, mint amilyen ez a szegény, nyomorult, maradék Magyarország. Soha senki nem fog ebbe belenyugodni. Nemcsak a magyarság nem fog ebbe belenyugodni, tisztelt Nemzetgyűlés, hanem mi, akik nem magyaroknak születtünk, mi németek és a többi nemzetiségek sem, nem fogunk abba soha, de soha belenyugodni. (Általános helyeslés.) Amikor Nyugatmagyarországon minket, német képviselőket megválasztottak, akkor voltaképen ott már népszavazás volt. (Úgy van! Ugy van!) Mi ott megmondottuk, hogy mit akarunk. Megmondottuk azt, hogy hi ven kitartunk a mi magyar hazánk mellett. (Éljenzés.) Mi megmondottuk ezeknek a német néptömegeknek, hogy ők igenis nyelvi jogaikat meg fogják kapni, a magyarság megigérte nekünk, hogy egy becsületes, tisztességes, igazi magyar és f keresztény nemzetiségi politikát fog folytatni. És ők erre minket küldtek be a Nemzetgyűlésbe titkos szavazással, ennélfogva ott népszavazás volt. Amikor tehát mi tiltakozunk az elszakítás ellen és amikor azt mondjuk, hogy itt akarunk maradni Magyarország mellett, akkor mi teljes joggal tehetjük ezt azoknak a tízezreknek és százezreknek nevében, akik minket ideküldtek. (TJgy van! Ugy van !) Az ország integritását vissza kell állítani. Épen az integritás visszaállításának szolgálatába álltunk mi németek, amikor megalakítottuk a hazai területvédő németek pártját, amelynek ebben a Házban nyolc képviselő tagja van. T. Nemzetgyűlés! Engedjék meg, hogy röviden rámutassak azokra a kívánságokra, amelyeket velünk együtt az egész hazai németség, de nemcsak a németség, hanem a szlávság is a magyar nemzettel szemben támaszt. Ez a föld nekünk épen olyan kedves, mint a született magyaroknak. Ezt a földet született magyar jobban nem szeretheti, mint mi. Szeretjük ezt a földet, szeretjük a levegőjét, szeretjük a múltját, mert hiszen ennek a múltnak kiépítésében nekünk is részünk van. Hiszen nyolcszáz év óta élünk itt, nyolcszáz év óta dolgozunk itt erdők irtásánál, városok alapításánál, kereskedelem létesítésénél, a haza megvédelmezésében. Ez a föld, ez a levegő, ez a múlt, ez az ezeréves múlt minden dicsőségével és minden fájdalmával és szomorúságával együtt egyúttal a mi multunk is, a mi hazánk is. (Általános élénk tetszés és taps.) T. Nemzetgyűlés! Engedjék azonban meg azt, hogy rövid pár szóval megmondjam, hogy mi is a véleményünk a nemzeti kérdés jövő rendezését illetőleg. A múltról szintén akarok beszélni, azonban csak egypár szóval, mert a rekrimináció távol áll tőlem, A múltban a magyarság századokon keresztül egy igazságos, igazi keresztény nemzetiségi politikát folytatott. Tanú erre az egész fejlődés, a városok fejlődése, és tanúskodik emellett az, hogy a városokban századokon keresztül — hiszen a városok németek voltak (Egy hang jobbfelöl : Nem mind !) — német volt a város nyelve, német volt a protokollum, ott őrzik ma is az archívumokban ; s bizonyos gyönyörrel nézem azt, hogy az igazi magyar írók milyen kedvvel veszik elő épen ezen német városok történetét, krónikáját, hogyan bele tudják magukat élni ebbe a szép múltba és milyen szépen dolgozzák fel. Épen a színmagyar, az igazi magyar irók teszik ezt. Ennélfogva megállapíthatjuk azt, hogy a magyar faj, a magyar nemzet soha-