Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-30

A Nemzetgyűlés 30. ülése 1920. évi április hó 20-án, kedden, Rakovszky István és Bottlik József elnöklete alatt. Tárgyai : Az államháztartásnak 1920. évi február—április hónapjaiban való viteléről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. — Az igazságügyminister beterjeszti az árdrágító visszaélésekről szóló törvényjavaslatot. — Gunda Jenő sürgős interpellációja a Budapesten fölfedezett, elrejtve volt árukészletek ügyében. — A ministerelnök és a köz élelmezésügyi minister válasza. — Elnöki előterjesztések. — Az elnök javaslata Vázsonyi Vilmos összeférhetlensógi állandó bizottsági tag eskütétele ügyében. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : SimonyiSemadam Sándor;, Soós Károly, b. Korányi Frigyes, Ferdinandy Gyula, Benárd Ágost, Szabó István (sókorópátkai), Szabó István (nagyatádi). (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 20 perckor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Früh wir th Mátyás jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Kontra Aladár jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat jegyzi Bródy Ernő jegyző ur. Soron van mint szónok? Kontra Aladár jegyző : Csukás Endre ! (Félkiáltások : Nincs itt !) Bernáth Béla ! (Nincs itt !) Huber János ! (Csukás Endre a terembe lép. Felkiáltások: Itt van Csukás Endre!) Elnök : Kérem, már fel van hiva a szónok. Itt kell lenni, amikor az ülést megnyitják. Huber János : Tisztelt Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt legyen szabad teljes hozzájárulásomat nyilvánitanom azokhoz a szép szavakhoz, melyeket a tegnapi ülés par excellence szónoka, Pálfy képviselőtársam, a kisiparról mondott. Ha visszaemlékezem a múltba, akkor épen a kisipar kérdése az a kérdés, amelyről először hallottam, mikor politikával foglalkozni kezdtem és amikor, a 80-as években, a szabad-ipar kérdését tárgyalták a képviselőházban. Akkor láttam otthon, micsoda aggódással, micsoda félelemmel nézik ezeket a tárgyalásokat. És amikor megjött annak a hire, hogy az akkori képviselőház megszavazta a szabad ipart, láttam az ipari körökben azt a levertséget, melyet ez a határozat előidézett. Azok az egyszerű emberek akkor belátták, hogy ez a határozat, ez a törvény voltaképen a magyar kisipar ^sírját ássa meg. Ugy is lett, ahogy ők érezték. Épen ezért örömömre szolgál, hogy első felszólalásomnál, itt, a Nemzetgyűlésen, épen hozzájárulásomat fejezhetem ki ahhoz a törekvéshez, hogy javítsuk meg azt, amit a 80-as évek vétettek a kisipar ellen és most, a katasztrófa után, iparkodjunk felépíteni újra a magyar kisipart. (Helyeslés.) Még Sándor Pál t. képviselőtársam egyik megjegyzésére is akarok reflektálni. 0 tudniillik hosszasan bizonygatta, hogy a kapitalisztikus gazdasági rendben a zsidók viszik és vitték 98%-ban a vezetőszerepet. Én ezt teljesen aláírom, — nem is lett volna neki szükséges olyan hosszasan bizonygatni ezt a tételt — de legyen szabad ebből a konzekvenciát levonnom. A francia forradalom összetört egy régi gazdasági rendszert, a feudális rendszert, amely korhadt volt már önmagában, túlélte már magát teljesen, amelynek tönkre kellett mennie. Helyébe a XIX. század Európának egy uj gazdasági rendszert hozott, amely a szabad versenyen alapult. Laisser faire, laisser passer: ez volt a mottója, a Leitmotiv-ja. Ez a rendszer eddig ismeretlen kapkodást oltott be az emberekbe az anyagi javak után. Az őrült profithajhászat túlteszi magát minden erkölcsi törvényen. Ezért látjuk azt is, hogy a kapitalizmus és az ő politikai exponense, politikai kifejezője : a liberalizmus, kezdettől fogva szöges ellentétben állott a kereszténységgel. Kellemetlen volt neki az a kereszténység, amely feléje dörögte az örök erkölcsi törvényeket. Épen ezért a liberalizmus volt az, amely egy századon keresztül, végig az egész civilizált világon, végig minden európai országon, csinálta az úgynevezett kultúrharcokat, vagy más kifejezéssel, job-