Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-29
A Nemzetgyűlés 29. ülése 19À Ami pedig a dolognak a meritumát illeti, az államtitkár ur elismeri, hogy ötévi fegyházbüntetést kapott kommunista-pörben valaki, aki többrendbeli bűncselekménnyel volt vádolva és nem is ő, hanem az igazságügyminister március 6-ikán kelt rendeletével a fegyházbüntetést további intézkedésig félbeszakította és Juhász Ferencet azonnal szabadlábra helyezte. Ezt hoztam fel, mint olyan tényt, amellyel dokumentálni akartam azt, hogy habár itt fehér terrorról és a kommunisták véreskezű üldözéséről beszélnek, meglehetősen szelíden bánunk a kommunistákkal és egyáltalában nem lehet szó arról a fehér terrorról, amellyel a mi kormányrendszerünket, ezt az alkotmányos és demokratikus kormányrendszert itt benn is annyi szóbeszédben és még inkább a külföldön, a sajtóban annyira vádolják. Az egész esetet annak a dokumentálására hoztam fel, hogy itt vaskézzel nem folytatunk semmiféle bcsszuálló politikát. Végtelenül sajnálom, hogy az államtitkár ur ugy értelmezte az egész beállitást, mint hogyha ennek a dolognak személyes éle lett volna. En nem akartam ennek személyes élt tulajdonítani. Az az információm közvetlenül a királyi ügyésztől eredt, hogy őt igenis az államtitkár ur magához rendelte, — amit különben az államtitkár ur beszédében el is ismert — hogy szóbeli jelentést kért tő ] e, mire az ügyész azt válaszolta, hogy »kérem, az ügy tárgyalás alatt van, rendkivü 1 nyomatékos enyhítő körülmények forognak fenn, azonban politikai szempontból a vádat fenn kell tartani«. Hát kérem, államtitkár ur, az ügyész nem fog nyilatkozni a \ád fentartásának szükségességéről, hogyha erre néz\e az államtitkár ur fel nerc szólítja, információra fel nem kéri. Ebben a tekintetben magában az, hogy az államtitkár ur felszólította őt szóoeli jelentésre és azután az ügyész védekezik, hogy igenis fenn kell tartani a vádat, ez magában hordja a beismerést, hogy mégis érdeklődés történt az ügy iránt. R assay Károly : Persze, hogy történt ! (Zaj a baloldalon.) Schandl Károly : Történhetett szubjektív szempontból is és esetleg az ügyész ugy értelmezhette, hogy itt bizonyos nyomás érvényesült, hogy 'a vádat ejtse el. Én azonban ujolag kijelentem, hogy az egész ügyre nem helyezek nagy súlyt, nem akarom az államtitkár urat talán személyében megtámadni és nem akarok ebből személyes hajszát csinálni, ahogy nem volt előzetesen sem részem benne. (Zaj a baloldalon.) Arról nem tudtam, hogy az államtitkár ur előzetesen jelentést tétetett és emmi esetre sem vagyok az a képviselő, aki ezt a dolgot interpelláció tárgyává akartam volna tenni, ez csak véletlenül becsúszott interpellációm megokolásába. Méltóztassék meggyőződve lenni róla, hogy a kommunista perekkel szemben egyformán gondolkozom az államtitkár úrral ; csak annyit vagyok bátor megemlíteni, hogy semmi szín alatt sem szabad kivételeket csinálni, hanem az egészet NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — II. KÖTI ). évi április hó 19-én, hétfőn. 73 rendszerré kell tenni. Nem akarok vádat emelni a múlt igazságügyi kormányzat ellen sem, csak nézetemet fejezem ki a tekintetben, hogy mindenesetre a legédesebb igazságot kell keresni. Nem szabad mesterségesen kommunistákat faragni a társadalomban, ezt hangoztattam már régóta is és különösen kell hangoztatnom ezt, amikor — a választási eljárás alatt láttuk ezt legtöbbször — még olyan embereket is, akik távol voltak a kommunizmus egész rendszerétől, akik a legerősebb ellenforradalmárok voltak — itt van Mayer János államtitkár ur . . . Elnök (csenget) : Kérem a t. képviselő urat ez már túlmegy a személyes kérdésen, itt már érdemben folyik a tárgyalás. Schandl Károly : Csak röviden be akarom fejezni. Azt a nézetemet akartam itt kifejezésre juttatni, hogy igenis, minekünk vissza kell utasítanunk azt, hogy mi itt a bosszúállás politikáját folytatjuk. Ezért hoztam fel az egész incidenst és méltóztassék meggyőződve lenni a t. államtitkár urnák, hogy sem ellene, sem pedig más ellen személyes ügyét kihasználni nem akartam. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelól.) Rassay Károly : Szót kérek ! Elnök : A házszabályok 215. §-a értelmében megadom a szót. Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés, méltóztassék megengedni, hogy csak egészen röviden feleljek a t. képviselő urnák. Elsősorban, ami a dolognak azt az ártatlan beállítását illeti : nem tehetek róla, én nem voltam itt, osaK: a szövegét olvastam el annak, amit a t. képviselő ur elmondott, az a passzus, amely reám vonatkozik, igy kezdődött : »Van itt még egy felháborító eset '"s«. Engedelmet kérek, már a bevezetés is bizonyos tendenciát árul el, ami a felszólalást tulajdonképen jellemezte. Azután a t. képviselő ur ezt mondotta : »Mi történik ekkor ? ! Az államtitkár ur magához rendeli az ügyészt és iparkodik rávenni, hogy a vádat ejtse el«. T. Nemzetgyűlés ! Első felszólalásom alkalmával azt mondottam, hogy ez a kijelentés nem felel meg a tényeknek. Nem akartam erősebben jellemezni, most kénytelen vagyok erősebb jellemzéssel élni : ez szemenszedett valótlanság. Nem tudom, hogy a t. képviselő ur megnyugszik-e ebben, vagy továbbra is aggályai vannak-e ? (Egy hang jobbfelől : Lefogatja ?) Annak kell félni a lefogatástól, akinek van valami a háta megett. Mayer János : Aki kommunista volt. Rassay Károly : Nem tudom miért emlegeti Mayer t. képviselőtársam ezt velem szemben, hiszen hallottam a másik oldalon azt, hogy le akartam őt fogatni. Előre is kijelentem, hogy ez szemenszedett valótlanság. A képviselő ur ellen folyamatban volt az ügyészség részéről egy eljárás, mert izgatással volt vádolva . .. Mayer János : Kit izgattam ? r. io
