Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-29
74 A Nemzetgyűlés 29. ülése 19k Rassay Károly : És mikor kérdés intéztetett aziránt, hogy mi történjék az eljárással, az aktára ráirtam azt, hogy mivel az ügyészi jelentésben foglaltak megállapítják az izgatás tényálladékát és minthogy egy alacsony értelmiségi fokon álló egyénnél is ilyen ügyben eljárást inditunk, nem látom indokoltnak, hogy ez egy politikai állást betöltő egyénnél mellőztessék. Bottlik József: Államtitkár-társánál! Rassay Károly : Ez volt az én véleményem. Es ha mégis eljárás indíttatott, arról én nem tudok, mert én már három hét ófca nem funkcionálok. Méltóztassék az igazságügyminister úrhoz fordulni, mert ha valaki kiadta az aktát, ő adta ki. És akkor nem éninditottam az eljárást államtitkártársam ellen, hanem az igazsá gügyminister indította meg az eljárást, mikor áz én véleményemhez csatlakozott, amit különben egészen természetesnek találok, mert egy jogász mást nem is tehetett. (Helyeslés balfelől. Egy hang balfelől : Mindenkire kötelező/ A testvérével szemben is meg kellett volna tennie !) Méltóztassék megengedni, hogy ezen kitérés után röviden csak arra térjek vissza, hogy nem való a, hogy az ügyészt utasítottam. Egyébként kénytelen vagyok a könnyelműség vádját t. képviselőtársammal szemben is fentartani, mint már múlt felszólalásom elején mondottam, mert maga t. képviselőtársam az egész Nemzetgyűlés szine előtt bevallja, hogy egy ilyen rendkívül súlyos, kényes ügybe tiz perc alatt hajlandó volt beugrani. Mert méltóztassék megj egyezni, hogy ez egy rendtivül súlyos vád, nemcsak az én személyem ellen, hanem az egész kormány és az egész rendszer ellen. Ha valaki tiz perc alatt be tud egy ilyen vádba ugrani, az nem járt el azzal az objektivitással, amely az ilyen kényes kérdésben joggal várható. Itt van az az Ítélet a kezemben. 52 vádat méltóztatott folyton emlegetni. Schandl Károly : Többrendbelit mondtam ! Rassay Károly : Az interpellációban 52-t tetszett mondani. Anélkül, hogy ismertetném a kérdés kényes oldalát, — nem akarok olyanokat emiikeni, amelyek túlmennek azon a határon, amelyet a közérdek megenged — csak azt hozom fel, hogy zsarolás és személyes szabadság megsértésének bűntette címén miféle perek szerepeltek. Most csak egyet-kettőt fogok felolvasni. (Olvassa. Halljuk ! Halljuk!) Bedi Mihályt lucernának jogtalan lekaszálása címén 300 koronára, ugyanott 1919 május 2-án Wikkermann Mihályt árdrágítás címén 1000 koronára, 1919 május 24-én Horváth Andrásnét önkényes bíráskodás címén 200 koronára, Balázs Katalint becsületsértés címén 25 koronára, ugyanott, ugyanakkor és ugyanolyan címen Cseprők Rózát 25 koronára, Horváth Andrást verekedés címén 100 koronára, Weinöl Jánosnét idézéssel szemben való engedetlenség címén 25 koronára Ítélték el. Nem tudom, szükséges-e, hogy folytassam, f Felkiáltások : Nem I) így alakulnak ki az 52 rendbeli zsarolás és személyes szabadság megsértése ». évi április hó 19-én, hétfőn. címén konstruált bűncselekmények. Én nem kívánok jogi fejtegetésekbe belebocsátkozni. Ez jogérzetemet nem elégíti ki. Ez privát véleményem. Nem mint államtitkár beszélek most, ugy sem fungálok, hanem mint magánember és mint jogászember és ha t. képviselőtársam hozzá fog fordulni jogász képviselőtársaihoz a túloldalon, megvagyok győződve, hogy ők az én véleményemet fogják megerősíteni. Még csak arra a megjegyzésre kívánok reflektálni, hogy kivételt tettem. Tessék tudomásul venni, hogyha bűn az, amit tettem, ugy nekem nagyon sok ilyen bűnöm van, mert akárki jött hozzám, nem képviselő és nem minister, hanem egyszerű iparos, vagy földmives ember, én mindenkit meghallgattam és ha ugy láttam, hogy a birói ítélet nem nyugszik azokon az erős alapokon, amelyeken nyugodnia kell, hasonló módon jártam el. Hiszen sokoropátkai Szabó István minister ur szintén járt nálam és megértéssel intéztünk el akkor egy ilyen ügyet. Szabó István (sokoropátkai) kisgazdám in ister : És megyek még más ügyekkel is. Rassay Károly : Azok már nem tartoznak reám, de remélem, hogy utódom is ezekben a kérdésekben ugyanazzal a jogászi érzékkel és méltányossággal fog eljárni, amellyel eljártam én, igyekezve a megsértett jogrend helyreállítása mellett a becsületes, méltányos, igazságos követelmények kielégítésére. (Helyeslés balfelől.) Schandl Károly : Csak egy pár szóra kérek engedelmet. (Zaj.) Elnök: Tessék. Schandl Károly : T. Nemzetgyűlés ! Az igen t. képviselő ur engem ismét félreértett. Kijelentettem, hogy nem az volt szavaimnak lényege, amire ő ismételten rámutat, és lehet, hogy ez a »felháborító« szó, ha a naplót átnézem, bent sem marad. (Felkiáltások balfelől : Az más ! Fő az, hogy mondta !) A lényeg az, hogy ítélet hozatott egy forradalmi törvényszéki tag ellen ötévi fegyházra és a minister március 6-án hozott rendeletével ezt a büntetést félbeszakította, felfüggesztette. Ez a lényeg. És ha az államtitkár ur kijelentést kér tőlem arra vonatkozólag, hogy megnyugszom-e abban, hogy ő nem akarta rávenni az ügyészt arra, hogy a vádat ejtse el, hát igenis, kijelenthetem, hogy én ezt az államtitkár urnák elhiszem, hiszen már előbb is emiitettem, hogy ez az ügyész szubj ektiv véleménye is lehetett és lehet, hogy ugy értelmezte a raportra való rendelést, hogy az államtitkár ur ezt szeretné. Rassay Károly : Ugyan kérem, hiszen naprólnapra tárgyaltam az ügyészekkel ilyen ügyekben. Schandl Károly : Arról én nem tudok. Ne méltóztassék türelmetlenkedni, túlságosan érzékenynek lenni és minden áron belerántani valakit abba, hogy személyes vitába bocsátkozzék. (Zaj balfelől) Én ezt a személyes vitát ezzel bezárom és nem vagyok hajlandó az államtitkár úrral semmiféle további személyes polémiába bocsátkozni. (Zaj a baloldalon.) Ki kell azonban jelentenem, hogy
