Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-29
70 A Nemzetgyűlés 29. ülése 1920. évi április hó 19-én, hétfőn. állhassunk. Mi csupán azt kívánjuk a Nemzetgyűléstől, hogy a részünkre szükséges és fejlődésünket biztosító törvényeket haladéktalanul foganatosítsa és léptesse életbe. (Élénk helyeslés. Egy hang a középen : A régi céhrendszert hell visszaállítani !) Mahunka Imre: Más formában! Pálfy Dániel ; Odáig nem megyünk i (Olvassa tovább) : »Kérünk külön iparoskézműves kamarákat, mert az eddigi közösségben, a gyáriparral és a kereskedelemmel szemben, egyeaesen háttérbe vagyunk szorítva. A 6. pontban az iparostanonc oktatásügynek alapos átreformálását kérjük. Adassék meg a mód, hogy az oktatás irányításába az iparos is befolyhasson az ipartestület révén.« Kérik az iparostanoncok bizonyos iskolai képzettségét, mielőtt ipari pályára lépnek, mert a mai rendszer teljesen elhibázott és céltalan. Az ipariskola az iparnak elméleti részét tanítja, nem pedig az irni-olvasni tudást. A 7. pontban a segédmunkások szakipari továbbképzését kérik, a 8. pontban a betegsegélyezés államosítását, hogy minden politikai befolyás és agitáció lehetetlenné legyen téve. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Meg fogjuk csinálni. Pálfy Dániel : A 9. pontban a kisiparosok részére kérik megfelelő szövetkezeti törvények alkotását, különös tekintettel az ipari hitelre, az anyagbeszerzésre és a készáru-értékesitésre. Kérik a szakministeriumban felállított ipari szakosztály és ministeri biztosság hatáskörének kibővítését. Kérik végül az iparosok nyugdíjának rendezését kötelező alapon, állami segítséggel és vezetéssel. Ezekben volnának, t. Nemzetgyűlés, a magyar kisiparosság általános kívánalmai lefektetve. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Novellát hozunk a kisiparról. Pálfy Dániel : Az ország minden részéből érkeznek ilyen köriratok, amelyek mind majdnem egyértelmüleg ugyanezt tartalmazzák. Kétségtelen, hogy az ipartörvény revíziójánál feltétlenül tekintettel kell lenni ezekre, és a még ebben fel nem sorolt egyéb aprólékos kívánságokra is, amelyek, habár aprólékosaknak látszanak, de az iparosságra, egy-egy iparágra óriási jelentőséggel bírnak. Nagy jelentőséggel bir, t. Nemzetgyűlés, az iparosságnak az a kívánsága, hogy a betegsegélyző-pénztárak államosittassanak, mert ezek a betegsegélyző-pénztárak voltak azok, ahonnan a kommunizmus romboló munkája megindult. (Igaz! TJgy van!) A betegsegélyző-pénztárak voltak azok, ahol az iparosok pénzén és az állam mérhetetlen millióinak árán a kommunizmus bacillusát melegágyakban tenyésztették. (TJgy van! Általános taps.) Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök: Államosítani fogjuk! Pálfy Dániel : Köszönettel veszem tudomásul a ministerelnök urnák ezt a kijelentését, hogy államosítani fogják, hisz nekünk is csak ez a kívánságunk, mert az állam kezében látjuk ezt pártatlan kézben a legjobban és legigazságosabban lefektetve. A munkásbetegsegélyezés kérdése legyen igazán munkásbetegsegélyezés és ezt a magasztos és szent intézményt senkinek jussa ne legyen politikai célra kiaknázni. (Általános élénk helyeslés és taps.) Benárd Ágoston népjólétügyi minister: Az erre vonatkozó törvény már készen is van! Pálfy Dániel: T. Nemzetgyűlés! Az ipartestületi tisztviselői rendszert is reformálni kell. Ezek a rendkívül fontos közgazdasági állások ma úgyszólván csak átmenetiek. Az ipartestületi titkári állásokra és ipartestületi tisztviselői állásokra ma csak oly egyének vállalkoznak, akik ezt átmenetnek tekintik, vagy olyan egészen kezdő fiatalemberek, akik momentán elfogadják azt a kisfizetéses, gyatra állásocskát, vagy pedig olyanok, akik más egyéb foglalkozási águk mellett mellékesen végzik az ipartestületek írásbeli teendőit. Ez nem iparfejlesztés, ezt ilyen tisztviselőkkel és ilyen körülmények között irányítani nem lehet. Áz ipartestületi tisztviselők kezében egy-egy nagy körzet iparosságának érdekei vannak lefektetve, ezeknek az ipartestületi tisztviselőknek meg kell kedveltetniök az iparossággal a szövetkezeti eszmében rejlő hatalmas erőt, ezeket az erőforrásokat ki kell aknázni és ki kell használni a magyar kézműiparossá g javára és valóban olyanoknak kell lenniök, akik a magyar kisiparosság érdekeit szivükön viselik és közgazdasági kérdésekben is teljesen tájékozottak és járatosak. •>•• !\ j Minthogy eddig a törvény kötötte meg az ipartestületeket, természetes, hogy nem tudtak abszolúte semmit sem tenni ilyen irányban és az iparosság érdekeinek megvédése szempontjából teljesen tehetetlenek voltak. Es amikor a kisiparos látta azt, hogy az az ipartestület nem képviseli az ő érdekeit, hanem inkább csak zaklatja őt munkájában akkor, amidőn a segéd elmegy az ipartestülethez panaszra és az a mestert behívja a békéltető bíróság elé, akkor az az iparos ugy érezte, hogy az ipartestület neki csak kellemetlenségeket okoz, de érdekeit nem karolja fel. Ezért a legtöbb helyen gyűlöletes volt az ipartestületi intézmény az iparosság előtt és ez az oka annak, hogy az ipartestületek szegények, hogy nem tudnak megfelelő tisztviselőket tartani, mert az iparos még az adóhivatalt is jobban szereti, mint az ipartestületet. Áz ipartestülettel szemben fennálló ez az ellenszenv azonban meg fog szűnni akkor, ha lehetővé lesz téve, hogy olyan tisztviselők kerüljenek oda, akik valóban a lelkükön és szivükön viselik a magyar kézműiparosság érdekeit, akik ezekkel a hatalmas nagy feladatokkal tisztában
