Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-29

20. évi április hó 19-én, hétfőn. m A Nemzetgyűlés 29. ülése 19Á a gyáriparral fel tudja venni a Versenyt. Nem három hónapig csinálja a jó mesterember azt a rostát és nem ugy, mint aki bicskával és vonókéssel faragja ki, hanem megcsinálja három nap alatt és sokkal jobban, sokkal tökéletesebben és sokkal olcsóbban is tudja adni. Ez a kézműipar amellett a túlzó humanizmus mellett, amikor csak félnapokig van a tanonc a műhelyben, másik félnapig pedig az iparostanonc-iskolában a betűvetéssel foglalkozik, ezt nem tanulja meg, mert ehhez bizonyos testi tréning szükséges. A mesterség megtanulásához csak testi szenvedéseken keresztül juthat hozzá az iparos. (Ugy van í) Az ipartörvényben természetesen mindazokat az alakulatokat, amelyek a magyar kézműiparosság ügyeit előmozdítják, intézményesen kell biztositani. Ezek az intézmények az ipartörvényben, az ipartestületekben, a megreformált kereskedelmi és iparkamarákban, az iparosság anyagbeszerzési, értékesítő és termelő szövetkezeteiben és végre érdekeinek centrális és tervszerű igazgatására felállítandó kézműves-kamarákban volnának lefektetendők. (Élénk helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Forrong ma az egész kézműiparos társadalom. Az ország minden részéből körlevelekkel árasztják el egymást az ipartestületek, körlevelekkel árasztják el a hivatalokat, a ministeriumokat és mindazokat, akikről csak feltételezik, sejtik és gondolják, hogy valamelyes mértékben tudnak az ügyükön és a bajukon segíteni. Nem lesz ezért érdektelen, ha felolvasok egy ilyen körlevelet, amely 11 pontban foglalja össze a magyar kisipar kívánságait. Visszatükrözi ez az egész ország kisiparosságának hangulatát, mert ehhez hasonló a többi is. (Halljuk ! Halljuk !) (Olvassa) : »Panaszainkat elmondottuk. Legyen szabad néhány rövid pontban összefoglalni óhajainkat és azokat az eszközöket, amelyekkel nézetünk szerint orvosolni lehetne legfájóbb sebeinket. Először az ipartörvény revíziója, amely a képesitéshez kötött iparágak gyakorlását a legszigorúbb szakképzettséghez kötné ; vagyis csak az legyen iparos, aki iparát mint tanonc és segéd meghatározott ideig gyakorolta. (Élénk helyeslés.) Az üzletvezető-rendszer töröltessék el, mert az egyenesen a törvény kijátszására vezet.« (Élénk helyeslés.) Hogy mennyire igaza van ennél a pontnál az én iparostársaimnak, kénytelen vagyok felhozni azt, hogy a legnagyobb ellenmondásokat tartalmazta ez a törvény. Ez a törvény egy olyan munka, egy olyan fércelmény, amely nem kapaszkodhatik bele gyökereivel a való élet talajába. Ez a törvény, mely 40 évvel ezelőtt is rossz volt, ma sem lehet jó. Negyven év óta sok változás történt. Sztrájk, bojkott, amerikázás, krimicsau és más ilyen dolgok akkor még ismeretlen fogalmak voltak. Ez a törvény egy pillanatig sem életképes, mert lehetetlenné teszi a vállalkozónak, hogy bármiféle vállalatba is belefogjon, minthogy teljesen ki van szolgáltatva a munkások önkényének. Az egyes vállalkozókat a munkások a mostani liberális törvény mellett akkor tehetik tönkre, amikor épen nekik tetszik és jól esik. Már csak azért sem maradhat meg ez a törvény, mert a legnagyobb ellenmondásokat tartalmazza, amikor pl. egyrészt képesítést köt ki, lefekteti a képesítés elvét, másrészt azt mondja, hogy mindazok, akiknek egy ipar üzésére engedélyük, illetve jogosítványuk már van, minden további nélkül áttérhetnek egy másik iparág üzésére. Yagyis ez azt jelenti, hogy a pékből minden további nélkül lehet bádogos, a lakatosból minden további nélkül lehet asztalos és igy tovább. Yagy legyen tehát képesítés és akkor a képesítést keresztül kell vinni, vagy pedig egyszerűen mondjuk ki, hogy abszolúte semmiféle képesítés nem kívántatik, mert hiszen az a képesítés ugy is fiktív volt, azt ugy játszották ki az üzletvezetői rendszerrel, ahogy akarták. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Fangler Béla : Az egész az, hogy inast nem tarthat, ha nincs neki képzett üzletvezetője. Pálfy Dániel: A második pontja a veszprémi ipartestület ezen körlevelének azt kívánja, hogy a képesitéshez kötött iparágak száma lehetőleg kiterjesztessék. Itt természetesen a legteljesebb képesítés elvét kell megkövetelnünk. Ezt ugyan már a ministerelnök ur is kilátásba helyezte, az ipartörvény tervezett reformjánál azonban figyelemmel kell lennünk még bizonyos körülményekre. Például a nyomdászipar a napokban értekezletet tartott és ott arról tárgyaltak, hogy a nyomdászipar képesitéshez köttessék-e, vagy sem. Azon az értekezleten, ahol ezt tárgyalták, a jelenlévők 80%-a olyan iparos volt, akiknek semmiféle képesítése nincs. Természetes, hogy ezek a vállalkozók — mert hiszen csak vállalkozóknak tekinthetjük őket és nem iparosoknak — (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) ellenségei annak, hogy az iparűzés bármiféle tekintetben megszigorittassék. A harmadik kívánsága a magyar kézműiparosságnak az, hogy a képesitéshez kötött iparok, kézművesiparok engedélyének kiadása az ipartestület kezébe adassék. A körlevél 4. pontja azt kívánja, hogy az ipartestületek jogköre a lehetőség szerint kibővittessék és a falu iparosai is köteleztessenek pl. járási ipartestületekbe való belépésre. Ezidőszerint semmi egyéb jogunk nincs, — mondja a körlevél — mint a nyilvántartás és a különféle lajstromok vezetése. (Olvassa) : »Kérjük továbbá az állam, vagy a törvényhatóságok anyagi támogatását az ipartestületek fentartására. « E tekintetben nem egészen osztozom a veszprémi ipartestület átiratában foglaltakban. Mi ne kérjünk ma senkitől semmit. Ha az iparosság nem elég erős ahhoz, hogy a maga ipartestületét fentartsa, akkor igazán nem érdemli meg azt, hogy sorsa jobbra forduljon. Elég erősek vagyunk mi, azt hiszem arra, hogy a magunk erejéből talpra