Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-29
G6 A Nemzetgyűlés 29. ülése 1920. évi április hó 19-én, hétfőn. ságnak fog kiadatni, ki fog nyomatni és azután szét fog osztatni. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ki következik szólásra? Kontra Aladár jegyző: Pálfy Dániel! Pálfy Dániel : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! juh ! Halljuk !) Azt hiszem, hogy amit elmondani kívánok, az kikívánkozik a pártkorlátok közül, mert speciálisan gazdasági kérdésekről óhajtok beszélni, amelyek a Ház mindkét oldalán levő pártokat egyformán érdeklik és amikor én itt felszólalok a kisiparosság képviselőjeként, akkor én nemcsak a magam pártjabeli iparosságnak, hanem a Kisgazdapártban levő iparosoknak érdekében is szót emelek. (Halljuk ! Halljuk !) A kormány programmjával teljesen egyetértek és abban az egy pontban, az ipartörvény revíziója dolgában, amelyhez tulajdonképen szólni kívánok, szintén osztozom a kormány programmjában, csupán annak kivitelére nézve tér el az én véleményem. Azt hiszem tehát, t. Nemzetgyűlés, hogy amikor ezekről a speciálisan gazdasági kérdésekről, ezekről a magyar társadalom boldogulását és előhaladását, megélhetésünket és kényelmünket biztosító dolgokról van szó, akkor a t. Nemzetgyűlés velem teljesen egyetért abban, hogy a magyar kézmüiparosságnak talpraállitása, cselekvő- és ellenállóképessé tétele ennek a Nemzetgyűlésnek elsőrendű legfontosabb feladatai közé tartozik. (Helyeslés.) Hogy a kisipar ügyeivel a Nemzetgyűlés behatóan foglalkozhassak, hogy megfelelő Ítélete és teljes áttekintése legyen e kérdés felett, méltóztassék megengedni, hogy felhívjam figyelmüket arra, hogy 422 magyar ipartestületben több mint 600.000 kisiparos tömörül és 40 év óta, amióta a sokszor hangoztatott és kifogásolt liberális ipartörvényt megalkották, ennek a kézműiparnak érdekében abszolúte semmi sem történt. (Igaz! Ugy van!) Még most is, amikor a megszállott területeket figyelmen kivül hagyva, egyelőre csak a mostani szűkebb Magyarországgal számolunk, 238 ipartestületben több mint 300.000 magyar kézműiparos van tömörülve. Tudjak, hogy a magyar kézműiparosság évtizedeken keresztül a magyar fajnak, a magyar nemzetnek legderekabb, legbecsületesebb eleme volt ; (Helyeslés.) a hazájukat szerető, függetlenségi érzelmű kisiparosok függetlenségi táborokban tömörülve, már korábban vallották ezt a programmot, amelyet most a Ház mindkét oldala programmjára tűzött. Akkor, amikor még bűn volt követelni az Ausztriától való elszakadást, az önálló nemzebi hadsereget, a keresztény nemzeti irányzatot s az önálló vámterületet, akkor a magyar kézműiparosság már ebben a táborban volt és ennek az eszmének szolgálatában állott. (Ugy van! Ugy van!) A magyar kézműiparosság a kultúra szolgálatában is igen értékes szolgálatokat tett a nemzetnek. Annak az iparos ifjúnak, aki épen csakhogy felszabadult, első dolga, hogy a vándorbotot kezébe veszi és városról-városra, falurólfalura járva, az értékesebb, előkelőbb ipari műhelyeket meglátogatja. Ő az első, aki kivándorol külföldre, de nem szórakozásból, nem azért, hogy az ország pénzét kivigye, mert ezek az ifjak üres zsebbel vándorolnak ki azért, hogy a külföld ipari vívmányait, a külföldi ipar fejlettségét tanulmányozzák és értékes tapasztalatokkal és pénzzel megrakodva térjenek vissza hazájukba, hogy azokat az értékes tapasztalatokat, amelyeket a külföld előkelő műhelyeiben szereztek, idehaza hazájuk javára értékesíthessék. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Szükséges a kézműiparosság talpraállitásának kérdésével azért is foglalkozni, mert a jövőben a kisiparra hárul azoknak a feladatoknak nagy része, amelyeket eddig a gyáripar teljesitett és részben a külföldről való behozatal eszközölt. Azt az ipari termelést, amelyet a mi eminenter mezőgazdaságra berendezkedő kis államunk követel, a jövőben nagy mórtékben a kis- és kézműiparnak kell ellátni. (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) Ezt a nagy és szép, de egyben hatalmas feladatot a kisiparosság csak akkor oldhatja meg, ha megfelelő érdekképviseleteket alkotunk ; ha a törvényes keretek között biztosítjuk azt, hogy a kézmüiparosságnak olyan alakulatai keletkezhetnek, amelyekben az ő érdekeit biztosítva látja; ha olyan ipari testületekbe, olyan szövetkezetekbe tömörülhet, amelyekben érdekeit megvédelmezve tudja; ha érezni és látni fogja azt, hogy vannak, akik az érdekeivel törődnek, hogy vannak, akik az ő boldogulásának feltételeteit biztosítani tudják, és ha érezni és látni fogja azt, hogy az az ipari mesterség többé nem a lenézett foglalkozási ágak közé tartozik... (Ügy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mahunka Imre: Mint a múltban volt! Pálfy Dániel : ... becsületet, tiszteletet nyújtó iparos mesterség lesz. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Mahunka Imre: Becsületet a munkának! Pálfy Dániel : Ha ezt akarjuk, akkor a Nemzetgyűlésnek első és legfontosabb kötelessége az, hogy a Magyarországon eddig folytatott iparpolitikán változtasson. Az az iparpolitika, amely az egyesekre, egyes protekciós, a mesterségüket nem tanult vállalkozókra volt bazirozva a múltban, semmiképen sem felelhet meg ennek az irányzatnak, amely kell, hogy a becsületes dolgozó magyar polgári társadalomra támaszkodjék, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) kell hogy ne egyes kiváltságosakat favorizáljon, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hanem a mesterségüket tanult kisiparosok százezreire támaszkodjék.
