Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-29

A Nemzetgyűlés 29. ülése 1920 A magyar kézmű- és kisiparosság eddigelé csak dolgozó és szenvedő tagjà volt a magyar társadalomnak és érdekeivel abszolúte senki sem törődött. Csak a legutolsó időben állította fel épen a lelépő ministeriumnak egyik igen érdemes tagja azt a kisipari szakosztályt, amelyet a kézmüiparosság régen sürgetett. Ez volt valahára 40 éven keresztül az első komoly lépés arra, hogy a kisiparosság boldogulását elősegítsék. Ez az oka, hogy mig nálunk határozottan a kisipar és a kézműipar visszafejlődése állapitható meg, addig Németországban konstatálható, hogy a kisiparosság hatalmas, nagy lépésekkel haladt előre ugy a gazdasági berendezkedés és a boldogulás, mint a társadalmi elismertetés terén. Nem kell másra rámutatnom, csak arra, hogy a háború egyik utolsó évében a német hadügyminister egy alkalommal dicsekedve jelentette be a német parlamentnek, hogy a kisipar teljesítőképessége egyenesen meglepő és ugy állította be a dolgot a német parlament előtt, hogy a német kisipar olyan hatalmas teljesítőképességgel siet a háborús teljesítmények szolgálatára, amely még a szakköröket is egyenesen meglepi. Ezzel szemben vájjon mi történt Magyarországon ? Az, hogy itt is tényleg résztvett a kisipar a háborús szállításokban, azonban nem mint vállalkozó, hanem a kisiparost besorozták, beosztották a Weisz Manfréd-, beosztották a Wolfner-féle s más egyéb ilyen hadfelszerelési vállalatokba, (Ugy van! Ugy van!) és az ő munkájának verejtékes gyümölcséből vásárolták ezek a tisztelt urak a nagy birtokokat és ingatlanokat. (Ugy van! Ugy van!) Ilyen iparpolitikával, aminővel mi a kisiparunkat a múltban kezeltük, nem is volt várható, hogy kisiparunk bizonyos fejlődést és előhaladást mutasson. (Egy hang balfelöl : Mesterségesen elnyomták !) Ez az oka, hogy mig protekciós, favorizált gyári vállalkozóink milliókat, sőt milliárdot szereztek, . . . Grieger Miklós: Harácsoltak! Pálfy Dániel : . . . addig a mi kisiparosaink a szó szoros értelmében lerongyolódtak és elszegényedtek. (Ugy van! Ugy van! Egy hang bálfelöl: Koldusbotra jutottak!) Ez az iparpolitika az oka, t. Nemzetgyűlés, hogy most itt nekem fel kell szólalnom ilyen irányban és olyan kérdéseket kell a parlament előtt ismertetnem, amelyek, sajnos, a nagyközönség s a társadalom és az ország intézőkörei előtt eddig ismeretlenek voltak. (Halljuk! Halljuk!) Azzal a két hangzatos jelszóval, hogy az ipari szabadság elve a fő és hogy a gyáripar az, amely Magyarországot a boldogulás útjára vezeti, ezzel a két hazug és hangzatos frázissal (Ugy van! Ugy van!) tették tönkre a mi becsületes kisiparunkat, azt a becsületes polgári társadalmat, ( Ugy van !) azt a munkás osztályát a társadalomnak, azokat a becsületes, régi iparosK évi április hó 19-én, hétfőn. 67 mestereket, akik valamennyien mint egy-egy gyöngyszem voltak befoglalva a nemzet testébe. (Ugy van!) Mahunka Imre: A nagyipar szubvenciója! Pálfy Dániel: Egész iparunkat ez a két hangzatos frázis ölelte fel ós ennek a két hangzatos frázisnak hatása alatt keletkezett az 1884 : XYII. tc.-ben foglalt ipartörvény is. Ez a liberális ipartörvény az amerikai szabadságot akarta utánozni és szabad kapaszkodást engedett mindenkinek, de viszont elfelejtett olyan büntető szankciókat hozni, a minőket az amerikai törvények ismernek, ahol valóban elmegy a kedve annak, aki azt az ipart nem tökéletesen tudja és ismeri, attól, hogy ipari vállalkozásba és vállalatba bele merjen fogni. Nálunk azonban csak a szabadságot adták meg ; a fődolog az volt, hogy liberális legyen a törvény és boldogulhasson mindenki, ahogy neki jól esik, (Ugy van!) abból indulván ki, hogy talán mindenki becsületes ember, pedig számolni kell azzal, hogy talán nagyon sok nem az. Ez az oka, tisztelt Nemzetgyűlés, hogy azokra a becsületes, értékes kisiparosokra, akik hosszú éveken keresztül tanulták mesterségüket, külföldi gyakorlatot ós tapasztalatokat szereztek, azokra a régi mesterekre, akik 10—15 évi gyakorlaton alul nem is mertek arra gondolni, hogy önállósítsák magukat, a társadalomnak erre a régi értékes osztályára rászabadították a liberálisokat, akik minden mesterségtanulás és tudás nélkül álltak oda, hitvány külföldi árucikkeket hoztak a magyar ipar cégére alatt forgalomba és lehetetlenné tették azt, hogy a jó anyagból jó munkát készítő becsületes kisipar számítását megtalálja. (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és baloldalon. ) Nagy része van ennek a liberális törvénynek abban, hogy azokat a becsületes, régi mesterlegényeket, akik a magyar falu tiszta levegőjében nevelkedtek, akik a régi, becsületes céherkölcsökkel szivükben éltek ebben a magyar hazában és épen olyan jó, hazafias, hazájukat szerető polgárok voltak, mint én, ezeket a régi, becsületes mesterlegényeket nemzetközi szocialistákká, nemzetközi proletariátussá változtat"ták. (Igaz! Ugy van!) A gyáripar mértéktelen favorizálása és ugyanúgy mondhatnám : a munkásság érdekeinek mértéktelen favorizálása (Ugy van!) a szó szoros értelmében elzárta a levegőt a kis- és kézmüiparosság elől s fejlődésében megakadályozta és tönkretette azt. A szociáldemokrata párt, amelynek a múltban minden szabad volt, felhasználta befolyását és felhasználta a szervezetben rejlő erejét arra, hogy nemcsak gazdasági érdekeinek megvédésére lépjen sorompóba és nemcsak akkor sztrájkolt, amikor jogos ós igazságos gazdasági érdekei azt parancsolták és megkövetelték, — mert hiszen ha igy lett volna, akkor a magyar nemzet szimpátiája nem fordul el a munkásságtól, — 9*