Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-29

62 A Nemzetgyűlés 29. ülése 1920. évi április hó 19-én, hétfőn. indított forradalmat tisztára félrevezette ; nem tudja elfelejteni azt, hogy a zsidóság a magyar hadsereget szétzüllesztette ; nem tudja elfelejteni azt, hogy a kormányban levő zsidó-szociálisták járultak hozzá, hogy Délmagyarországot a szerbek megszállják; nem tudja elfelejteni azt, hogy az u. n. Diaz-féle szerződés, amely Magyarország területi integritását biztosította és^amely keresztülment volna az antantnál, épen a zsidók mesterkedései miatt, a zsidó forradalom miatt bukott meg . . . Sándor Pál: Károlyi zsidó volt? Fangler Béla : . . . Nem tudja megbocsátani azt, hogy a bolzevizmust zsidók csinálták; nem tudja megbocsátani azt a viselkedést, amelyet a román megszállás alatt a zsidók tanúsítottak. (Felkiáltások: Gazság! Gyalázat!) A felvidéki zsidóság egészen nyíltan a csehekhez pártolt. (Igaz ! Ugy van !) Temesvárott a népszámláláskor a zsidók nem magyarnak, hanem zsidónak irták be magukat, hogy a statisztika rosszabb legyen a magyarság rovására, Pozsonyban ugyanaz a zsidó rabbi, aki IV. Károly királyt megáldotta és szinte konsternációt okozott az ő különleges hókusz-pókusza a királyi családban, amely nem volt ehhez hozzászokva, ugyanez a zsidó rabbi kiáltványt bocsátott ki a zsidókhoz : pártoljatok a hazafias cseh nemzethez, mert ez fogja a ti érdekeiteket szolgálni. (Ugy van! Ugy van ! Zaj.) Hogy a szegedi zsidók hogyan, mikép viselkedtek, azt a fővezér, illetőleg a kormányzó, Horthy, igen élesen bélyegezte meg. A zsidó ujságszindikátus a románokhoz fordult mint hazaáruló, hogy védje meg őket az úgynevezett fehér terror ellen, amely fehér terror az újságjaikat elherdálja és elégeti. Patacsy Dénes: Hát a bécsi kommunista vezetők ? Fangler Béla : Már engedelmet kérek, ha engem valaki pofon vág, én nem engedem oda a másik arcomat, tessék azt is pofon vágni. Ha a magyarság ellen ilyen borzasztó hibákat és bűnöket követett el a zsidóság, akkor mi a lehető leggyávábban, legcsunyábban viselkednénk, ha azt mondanánk a zsidóságnak: megbocsátunk mindent, legyen szent közöttünk a béke. Nem ! A zsidóságnak ezekért a bűnökért méltóan bűnhődnie kell! (Ugy van! Ugy van!) Azt is mondja mélyen t. képviselőtársam, hogy valami magasabb hivatás vár a zsidóságra, mert hiszen láthatjuk, 3000 esztendő óta üldözik ezt a nyomorult zsidóságot és mégis él és tulajdonképen semmi bántódása nincs. Már engedelmet kérek, nem vagyok nagy, sőt semmiféle természettudós, nem is ismerem évezredekre visszamenőleg a természetrajzot, de ugy tanultam mindig, hogy poloska, az a patkány, az a duvad már százezer esztendeje él, százezer esztendeje nyomják, pusztítják és még ma is él valamennyi. (Taps a hál- és a szélsőbaloldalon.) Azt is mondja a t. képviselőtársam : gondterhes arcokat látunk az utcán, az emberek sápadtan mennek az utcán végig, nem tudják, mi lesz a jövő, mit esznek holnap. Ez igazán sajnos, de ez csak a kereszténységre áll. A kereszténység gondterhes arccal megy az utcán végig, a zsidóság pedig gyönyörű szép selyemruhában, olyan selyemharisnyákban, hogy az embernek eláll a szeme-szája. r (Elénk derültség és taps a szélsőbaloldalon.) És hiába inti a t. képviselőtársam Magyarország lakosságát, hogy öltözködjünk ugy, mint Berlinben kezdenek már öltözködni, hogy teljesen, szinte egyenruházatszerü legyen, mert hiszen azt látjuk, hogy épen a zsidóság öltözködik legjobban. Miért? Mert a Talmudban meg van irva : Zsidó, a feleségedet öltöztesd szépen, mert avval is emeled saját hitelképességedet. (Elénk derültség. Taps!) T. Nemzetgyűlés! T. képviselőtársam azt mondta, hogy szégyenli, hogy zsidók voltak a bolsevisták. Elhiszem, ezt nemcsak ő szégyenli, minden zsidó szégyenli, de ne feledjük el, hogy nem volt olyan előkelő zsidó család, amelynek két-három leszármazottja volt s ne lett volna a családban valamelyik bolsevista. Ha az apa volt fehér, akkor a fia volt bolsevista, ha a fia volt fehér, akkor az apja bolsevista, de valamelyik feltétlenül bolsevista volt, hogy biztosítsák magukat mindenféle eshetőség ellen. Ez nem hazafias viselkedés — mélyen t. képviselő ur — és hogy mégis kevés zsidó elitélt van a bolsevisták között, annak meg az az oka, hogy a régi zsidószokás szerint nem állottak előtérben, csak az úgynevezett hencegő zsidó tolta előre magát, az átiagzsidó szépen hátul kullogott, de sugdolódzott a munkásságnak és az oda előretolt kereszténységnek fülébe, hogy tedd ezt, tedd amazt. Az értelmi szerző mindenütt a zsidó volt. Emlitette Sándor Pál igen t. képviselőtársam Vázsonyi t. képviselőtársamat is (Egy hang : Hol van ? Miért nem jön ide be ?) és azt mondta, Vázsonyi Vilmos kimondhatatlan hőstettet vitt véghez, neki az ország örök hálára van kötelezve, mert ő már 1917-ben figyelmeztette az országot, hogy bolsevizmus fog kiütni, 1919-ben pedig kérte és követelte a ministertanácsban azt, hogy Károlyit tartóztassák le. Méltóztassék csak visszaemlékezni arra, hogy akkor, mikor Vázsonyi le akarta tartóztattatni Károlyit, akkor Károlyi és Batthyány Tivadar össze voltak kapcsolva, mint a láncszemek, Batthyány Tivadarnak pedig a lehető legrosszabb neve volt a zsidóság szemében, antiszemitának és megbízhatatlannak tartották. Sándor Pál: Soha! Fangler Béla: Akkor kérte Károlyi letartóztatását, mert attól félt, hogy akkor majd a Károlyi-kormányban később szereplő tagok a zsidók ellen a munkásság élére fognak állani. Egy gyönyörű szép berámázott képet, illetőleg okiratot hozott ide t. képviselőtársam, amelynek felolvasott részében az van, hogy egy