Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-43

A Nemzetgyűlés 43. ülése 1920. évi május hó 17-én, hétfőn. 489 választójogi jogrendnek helyreállítása és annak a különbségnek eltüntetése, amely az eredeti választáskor a vis major következtében fennforgott, tehát voltaképen nemcsak hogy fel nem forgatja és meg nem változtatja a Nemzetgyűlés alapjait, hanem azokra helyezkedik vissza. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Miért? Mert mi annak a ministeri rendeletnek, amelynek alapján a nemzetgyűlési választások megtörténtek, a két fő rendelkezése? Először — az alaki részben — az, hogy a nemzetgyűlési választások az országgyűlési választókerületek számának és székhelyének megállapításáról szóló 1914. évi XV. tcikk, illetőleg az annak alapján kiadott rendelet kerületi beosztása szerint történnek, tehát az első elv az, hogy a kerület nagyságát megszabja az 1914. évi XV. tcikk. A második — az anyagi részben — fontos princípiuma ezen Nemzetgyűlés összeülésének az volt, hogy általános, egyenlő, sőt — erre méltóztassék figyelni — kötelező szavazás alapján jöttünk össze. [Ugy van / Ugy van ! a baloldalon.) Már most kérdem, ha ez a két nagy princípium, ez a két jogszabály volt alapja a Nemzetgyűlés létrejöttének, akkor ki jogosult voltaképen itt megjelenni? Ugyebár ez, akit egy az 1914. évi XV. tcikkben megjelölt választókerület az általános, egyenlő, titkos és kötelező választójog alapján küldött be. A rendelet második része a kivételt állapítja meg, a kivételt is feltételesen. Mert hogyan hangzik ez a paragrafus? Nem azt mondja, hogy az 1914. évi XV. tcikkben meghatározott választókerületnek felszabadult része önmagában alkot külön kerületet, hanem feltételesen mondja és igy szól (olvassa) : »Ha a választókerületek valamelyikének egy részében az illető terület idegen megszállása miatt a választást megtartani nem lehet, az ilyen választókerület egyéb része magában alkot egy választókerületet.« Tehát csak akkor alkot magában egy választókerületet, ha a megszállás miatt ott választani nem lehet. Mihelyt nincs meg ez a »ha«, ez a feltétel, vagyis megszűnt a vis major, akkor már ezen rendelet értelmében sem alkot ez a részterület önmagában egy egész kerületet. Ha ezt akarta volna mondani a törvény, akkor teljesen osztom az indokolásnak azt a részét, amely azt mondja, hogy ezt ki kellett volna fejezni. Teljesen helyes az, amit itt olvasok, hogy ha az idézett rendelet célzata e részben az 1914. évi beosztás módosítására irányult volna, ezt a rendelet bizonyára kifejezetten ki is mondta volna. Mert a jogéletben teljesen szokatlan eljárás, hogy valamely törvényi rendelkezésnek rendeleti utón való módosítása hallgatólagosan csupán ellenkező rendelkezés tétele utján, a törvény módosítására irányuló szándék kidomboritása nélkül történjék. Ez annyira áll, hogy szerintem ennél a törvényjavaslatnál arról van szó, hogy amikor kijelentjük azt, ami maNEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. - IL KÖTE gában a rendeletben is benn van, hogy a választói jog, a képviselőküldés joga az egész kerületet illeti, vagyis az 1914 : XV. tc.-ben foglalt kerületeket, ez a kerületnek habituális joga s a kerület mandátumküldési jogának az a mandátum csak a jogosítványa. Mihelyt ez a jog a vis major megszűnése folytán érvényesülni tud, ezt a jogot érvényesülni kell hagyni, mert ez a kerületnek csak egy szunnyadó joga volt, illetőleg a kerületnek ezt a jogát nem lehetett gyakorolni, érvényesíteni egy vis major következtében, de a virtuális jog mindig az egész kerületé volt és — mondom — ha ez a vis major megszűnt, akkor a jog újjáéled. Itt tehát jogfeléledésről van szó, nem pedig mandátu m-f osztásról! (Ugy van! balfelöl.) A mandátum megszűnése csak következése ennek a jogfeléledésnek ; csak annak a következménye, hogy ez a jog ugy érvényesül akkor, amikor érvényesülhet, ha azt a mandátumot abban az esetben, ha más lesz a választás eredménye, az útjából — hogy ugy mondjam — félretolja. T. Nemzetgyűlés! Abban a kerületben, amely azt a jogot birtokolja, hogy képviselőt küldhessen, az elsődleges jog a választőké. Ennek a jognak csak folyománya az a mandátum, amelyet a szavazatok alapján birunk. Ha tehát az az elsődleges jog felszabadul és megnyilatkozik, ez nem annyit tesz, hogy felforgattuk az eredeti törvényes rendelkezések alapját és hogy megváltoztattuk a törvényt ; ellenkezőleg, hagyjuk érvényre jutni, hagyjuk a gyakorlatban érvényesülni az alaprendelkezésnek legfőbb elveit. Ezért állítom azt, hogy itt nincs kétféle jogszabály, mint ahogy Gaal Gaszton t. képviselő ur mondja, hogy ugyanazon testület tagjai kétféle jogalapon ülnek össze. Ez a két' féleség addig van meg, amig vannak csonka kerületek és nem csonka kerületek. A csonka kerületekben akkor szűnik meg ez a kétféleség, amikor az egész csonka kerület a maga jogát érvényesiteni tudja. Az igazolás kérdése s a rendeletnek az a része, hogy két évre szól a mandátum, ezekbe a kérdésekbe, ahogy én felállítottam, bele sem játszanak. Ezzel — azt hiszem — bebizonyítottam azt is, hogy itt nem valami utólagosan beiktatott címen fosztunk meg valakit a mandátumtól s hogy nem az az eset van itt, amit G-aal t. képviselő ur mondott, hogy utólagos jogfosztó okokat iktatunk be a törvénybe. Hogy ez nem utólagos ok, azt előbb megmagyaráztam. Hogy ezt mindenki érezte és tudta is, arra nézve — ha eredménytelenségnek látszik is — legyen szabad magamra hivatkoznom' aki csonka kerületet képviselek és mindig azt hittem és tudtam, amikor felléptem ott, és azután is azt gondoltam, hogy ha ennek a kerületnek a nagyobbik fele — mert alighanem a nagyobbik fele az, amely még megszállás alatt van — felszabadul, abban a pillanatban nincs meg többé 62