Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-43
488 A Nemzetgyűlés 43. ülése 1920. évi május hó 17-én, hétfőn. szón, akkor 4-5 mandátummal megint többje lesz a kisgazdapártnak és azután igy folytatja az okoskodását : (Halljuh ! Halljuk ! a baloldalon.) »Egyébként van egy kérdésünk a keresztény nemzeti egyesülés pártjához :« — ugyebár, joggal beszélhetek akkor, amikor ily kérdést intéznek hozzánk — » gondolnak-e vájjon ott arra, hogy ez a precedens, amelyet most a kisgazdák terhére igyekeznek statuálni, rövidesen ellenük talál fordulni, gondolnak-e ott arra, hogy a béketervezet által tőlünk elszakitásra itélt nyugatmagyarországi kerületek csaknem valamennyi képviselője a keresztény nemzeti pártnak tagja és gondolnak-e arra, hogy ebben az esetben, ha e területek csakugyan elszakittatnak tőlünk, akkor egy kisgazdapárti többségű Nemzetgyűlés, e precedensre való hivatkozással, játszva visszaadhatná a kölcsönt?« (Mozgás a baloldalon. Felkiáltások : Hallatlan !) Aki ezt irta, az a külföld előtt a magyar Nemzetgyűlést azzal vádolta meg, hogy itt a területi integritás körül is vásár folyik akkor, (Mozgás.) amikor a mandátumokról van szó. (Mozgás.) Nem nyúlok tovább ehhez, kár is feszegetni, elég ennyi ahhoz, hogy mindenki a sorok közt burkolt dolgokat megértse. De ezt az argumentációt megdöbbenve kellett látnom, és azt hiszem, helyes az a feltételezésem, hogy ettől távol áll a Nemzetgyűlés minden tagja, (Igaz! Ugy van!) és még kevésbé lehet feltételezni egy egész pártról, hogy ezt el ne Ítélné. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Már most áttérek azokra a nagy alkotmányjogi szempontokra, amelyeket Gaal Gaszton, de már Rubinek István t. előadó ur beszédében is hallottam és amely alkotmányjogi szempontok — őszintén bevallom, mert objektive szeretek minden kérdést vizsgálni — annyira fontosak és súlyosak, hogyha én csak egy percig is meg volnék arról győződve, hogy az ő aggályuk és argumentációjuk e szempontból helytálló s ezek az alkotmányjogi aggodalmak csakugyan igazoltak, akkor nem haboznám kijelenteni, hogy azok fenforgása mellett nekünk ilyen törvényt csakugyan nem szabad alkotnunk. De igyekezem majd bebizonyítani, t. Nemzetgyűlés, hogy én az ő alkotmányjogi álláspontjukat nem honorálhatom, sőt töb- bet mondok, én ugy látom, hogy az az álláspont egészen tarthatatlan. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Mindenekelőtt le akarom szögezni azt a két fontos alkotmányjogi szempontot, amelyet Gaal Gaszton képviselőtársam és Rubinek István előadó ur hangoztattak. (Halljuk! Halljuk!) Rubinek István előadó ur azt mondotta a törvényjavaslatnak azon részére vonatkozólag, mely a 2. pontban foglaltatik, hogy a közjogi bizottság törvényellenesnek, jogilag megindokolhatatlannak, sőt egyenesen a magyar alkotmányjogba ütközőnek nyilvánította a törvényjavaslatnak azt a felfogását, mely szerint azon kerüle• tekben, melyekben az idegen megszállás köret? keztében a kerületnek csak egy részében volt a választás megejthető, uj választás tartassák. — És azt mondják, hogy azért van itt alkotmányellenesség, azért van itt törvényellenesség, mert ez a most "benyújtott törvény megváltoztatja azt az alapot, melyen a Nemzetgyűlés létrejött. Tehát voltaképen az alapot rúgja ki maga alól s az alap megváltoztatásával. egy veszedelmes precedenst teremt, lejtőre visz, — mint Gaal Gaszton képviselőtársunk mondotta (olvassa) : »lehet a Nemzetgyűlésnek még saját alapjainak megváltoztatásával is valamiféle akár politikai, akár más célt elérni«, és hogy végelemzésben ez a többség akaratának és önkényének szolgáltatja ki a kisebbséget. Rubinek István előadó ur pedig ugy fejezi ezt ki : (olvassa) »mely egyenesen kiszolgáltatná a kisebbséget a mindenkori többség önkényének, kénye-kedvének akkor, ha lehetővé tenné azt, hogy azt a törvényt, amelynek alapján az illető ház összeült, annak a törvénynek alapjait ugyanazon ház, ugyanazon nemzetgyűlés megváltoztassa.« Gaal Gaszton képviselőtársam erre vonatkozólag azt mondja : (olvassa) »Még maga az a körülmény is, hogy akármi úton-módon, akármiképen egy legálisan megválasztott, a szabályok minden formáját betartott képviselő mandátumának megfosztása felett egy többség határozhasson, ez olyan veszedelmes közjogi elv, olyan rettenetes alkotmányjogi botlás« és a többi, hogy ezt igazán nem lehet megengedni. Az első aggodalom tehát az, hogy ez a törvény megváltoztatja azt az alapot, amelyen a Nemzetgyűlés összejött, a második pedig, amit különösen Gaal Gaszton képviselőtársunk hoz fel, az, hogy ha a javaslatot elfogadjuk, akkor azt az alkotmányjogi lehetetlenséget iktatjuk törvénybe, hogy ugyanazon testület tagjai különböző jogszabályok szerint jönnek létre. Erre vonatkozólag a következőt olvasom Gaal Gaszton t. képviselőtársam beszédében: A javaslat nem ismer különbséget »csonka és nem csonka képviselők« között, ha pedig ezt a javaslatot beterjesztik, akkor ez a különbségtétel megtörténik és igy jön létre az alkotmányjogi lehetetlenség, amely szerint ugyanazon testületnek különböző jogszabályok szerint összejövő tagjai vannak. Ebből a két nagy principiumból vonják azután azt a következtetést, hogy ez a javaslat tehát mandátumfosztás, hogy ez az eredeti törvényes rendelkezéseknek megváltoztatása, tehát törvényellenes és végelemzésben — mert egy nagy alkotmányjogi elvet sért — alkotmányjogi botlás vagy / lehetetlenség. T. Nemzetgyűlés ! Én azt vallom, hogy ez az okoskodás annyira nem áll, hogy megfordítom a tételt és azt szeretném bebizonyítani, hogy ez a javaslat semmi egyéb, mint azoknak a jogelveknek érvényrejuttatása, amelyeknek alapján ez a Nemzetgyűlés összejött, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) hogy ez a javaslat épen a
