Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-42
À Nemzetgyűlés 42. ütése 1920. évi május hó 14-én, pénteken. 481 lényege. A konzekvencia, amelyet ehhez fűztem, az volt, hogy ha valaki akarja egy bizonyos szituáció előnyét élvezni, tessék annak az ugyanezen szituációval járó hátrányokat is elfogadni. (Felkiáltások a jobboldalon: Elfogadjuk!) Ez nem volt sem gyanúsítás, sem rágalom, hanem ez egy egyszerű ténynek megállapítása volt és egy ebből a tényből levont következtetés. Én tehát abszolúte nem értem a képviselő urnák érzékenykedését és kénytelen vagyok megállapítani, hogy ennek az érzékenykedésnek semmi tárgyi alapja nincs és nem volt. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Hí érzékenykedni akarnék, nekem sokkal több jogom volna ehhez, mert épen múltkori beszédem kapcsán a t. képviselő ur, noha erre semmi joga és oka nem volt, ezt az állításomat, illetve ezt a ténymegállapítást egyszerűen rágalomnak nyilvánította. Én bíróul hivom fel az egész Nemzetgyűlést arra, hogy az, amit én akkor mondtam, rágalom volt-e, vagy sem. (Felkiáltások a baloldalon : Nem !) Aki annyira elragadtatja magát, mint az igen tisztelt képviselő ur. annak még kevésbé van joga érzékenykedni akkor, amikor őt senki meg nem támadta. (Élénk helyeslés és taps a báloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Haller József jegyző: Eeök Iván! (Felkiáltások a baloldalon : Szünetet kérünk ! Halljuk ! Bálijuk! jobbfelöl) Reök Iván : T. Nemzetgyűlés ! Én nem fogom követni a túloldalról felszólalt azokat az igen tisztelt képviselőtársaimat, akik itt igen éles jogászi elmével, de talán egy kissé túlterjed elmésen tárgyalták ezt a kérdést. Csak arra ídvánok rámutatni, hogy az országos föidmives és kisgazdapártot elejétől kezdve a helyes, az egyedül észszerű jogi álláspont vezérelte. Mi arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a választások ügye az 5984. szám alatt kiadott kormányrendelettel szabályozva van, ezen az utón kell maradni tovább is és semmiféle más pótló rendelkezésre szükség nincs. Hivatkoznom kell arra, hogy a mi pártunk, sem hazafias tekintetekben, sem semmi más tekintetben a t. túloldal részéről semmi kitanitásra nem szorul, (Helyeslés a jobboldalon.) mert hiszen mi épen ugy teljesen átérezzük mindazokat a hazafias aggodalmakat, mint, ők és ha valakinek bántja a lelkületét, a miénket szintén bántja az, hogy választóközönségünknek tekintélyes része nem juthatott abba a helyzetbe, hogy szavazati jogát gyakorolhassa. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Arra is rá kell mutatnom, ha csak néhány mondatban is, hogy a benyújtott törvényjavaslat indokolásában meglehetős lényeges hibák fordulnak elő. Azt tulajdonképen csak elnézésnek tekintem, hogy a kimutatásból a 35-ik, szintén részben megszállott terület, a szegedi harmadik kerület kimaradt, amit, azt hiszem; mindenesetre szükséges figyelembe venni. Ami viszont a felNEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — II. KÖTI sorolt öt csonka választókerületre vonatkozó számadatokat illeti, szinte szándékosságot kell látnom abban, hogy a számadatok a lehető legkedvezőtlenebbül vannak feltüntetve olykép, hogy mintegy azoknak a képviselőknek az igazságtalan életfelfogása jobban kidomborodjék. Itt van pl. a mindszenti választókerület, amelyben az 1910. évi népszámlálás szerint felvett 20.664 lélek közül 6.249 választó élt választójogával és bízott meg engem mandátummal. Ezzel szemben itt 16.604 választó van feltüntetve olyanul, aki eddig meg volt fosztva képviselőválasztói jogától. Hát ez nem igy áll, mert a most felszabadult mindszent-szegvári kerületben, amely 1914-ig az 1914. évi, azt hiszem XV. törvénycikk életbelépte előtt önmaga egy külön képviselőválasztói kerület volt, 25.018 lélekszámot tesz ki az összes lakosság az 1910-es népszámlálás szerint. Arányosan számítva tehát, ha az algyői 20.664es lélekszám szerint 6249 a választópolgár, akkor ebben az arányban a mindszent-szegvári most felszabaduló kerületre mindössze csak 7565 választó esik és nem 16.000. (Felkiáltások a jobboldalon : Nagy különbség.) Lényegtelen dolog, azonban mégis annak a helyzetnek, annak a szituációnak jellemzésére szolgál, hogy valóban sok tekintetben téves, félrevezető adatok kerülnek forgalomba. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Szó esett an ól, hogy az igazságügyminister ur miként keres módot arra, hogy a csonka kerületeket képviselő, egyébként azonban törvényesen igazolt országos képviselőknek a mandátuma biztosítva maradjon. Erre nézve csak egyszerűen arra kell utalnom, hogy Csongrádmegyének az 1914 : XIV. törvénycikk életbeléptéig ősidőktől fogva mindig négy képviselő választására volt joga, amely négy kerületből azonban az 1914 : XIV. te. egy mandátumot jónak látott megsemmisíteni, az algyő-tápéi kerületet, annak ellenére, hogy ez volt a legnépesebb, — 55.000 lélekszáma volt — jónak látta felosztani, az egyik részét hozzácsapta a csongrádi kerülethez, a másik részét pedig a tiszántúli mindszenti kerülethez. íme, tulajdonképen csak a régi jogos állapot állana elő, hogyha ez a negyedik kerület, — amely a jövőben, remélem, úgyis uj életre fog hivatni, — már most életre hivatnék. Nem kívánok ezért szót emelni, csak, mert az igen tisztelt túloldal olyan idegesen fogja fel a kérdést, (Zaj. Ellenmondások a baloldalon.) Egy hang (a baloldalon.) : A sajtó fogja fel idegesen ! Reök Iván : ... hogy ennyi ember megfosztása révén hogyan is gondolhat az országos föidmives- és kisgazdapárt arra a csekély körülményre, hogy itt néhány mandátum veszendőbe megy, (Zaj balról.) ezért engedje meg a t. Nemzetgyűlés szóvá tennem, hogy bármiként áll is a dolog, ha egy párt, amely pláne uralmon van és amelynek a lehető legsúlyosabb ügyek intézésében most olyan nagy és nevezetes kötelessége van, gondol-.', kodóba esik azon pillanatnyilag, hogy íme, itt 30 61