Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-42

évi május hó 14-én, pénteken. 480 A Nemzetgyűlés 42. ülése 1920. Rassay Károly : . . . Ugyan kérem, én nem tehetek arról, ha a képviselő ur nem ért meg. Én rögtön elmondottam ellenérveimet az ellen a gondolat ellen, hogy ennek a kérdésnek a megoldását a négy képviselő urnák a tetszésétől vagy nem tetszésétől függő lemondásával intézzük el és kimondom őszintén : az egyedüli garanciális elintézésnek a törvényt látom, — mert én senkinek a jellemére alapítani nem tudok, — (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Patacsi Dénes: Mindenki ugy gondolkozik másról, ahogy maga érez! Rassay Károly: Engedelmet kérek! Közjogi kérdéseket nemcsak szőrszálhasogatással nem lehet elintézni, hanem azokat komolyan kell elintézni és intézményesen kodifikálni kell. Usetty Ferenc: Ezt csak nem lehet rossz néven venni! (Zaj.) Rassay Károly : Kérem t. túloldalt, minthogy érdemben, lényegben megegyezünk s a t. képviselőtársaim immár azt mondják, hogy az érdekelt képviselők ugy is le fognak mondani és "ők maguk is belátván ezt a lehetetlen helyzetet és nem állanak meg azon az alapon, amelyen az igazságügyminister ur állott mikor azt mondta, hogy az a 200 ember is ép ugy képviseli a 30.000 embert, mintha leszavazott volna: méltóztassék még egy lépést is tenni, méltóztassék a jogi érzéküket is elővenni és arra az álláspontra helyezkedni, hogy ha érdemben nincs közöttünk differencia, akkor fogadjuk el a törvényjavaslatot ugy, amint az meg van konstruálva és intézményesen biztositsuk azt az eredményt, amiben most már különben a t. túloldallal egyetértünk. Még egyet. A t. földmivelésügyi minister ur mindig hozzánk intéz felhivást, mireánk, a mi hazafiságunkra appellál és minket hiv fel arra, hogy ebben a kérdésben gondoljunk arra, hogy ha a választást nem lehet június 13-ikára vagy 14-ikére kiirni, ebből az országnak kára lesz. Talán méltóztassék a földmivelésügyi minister urnák most már a másik oldalra intézni a felhivást s ha érdemben immár úgyis egyetértünk, akkor méltóztassék a t. túloldalnak a helyes jogi álláspontra helyezkedni és azután a presztízskérdést, mely már az egyedüli, ami odaát van, alárendelni a helyes jogi megoldásnak. A magam részéről — ismétlem — csak egy megoldást látok elfogadhatónak: a szóbanlévő kerületekben az uj választásoknak kiirását és ezeknek intézményes, törvényben leendő biztosítását. És ha azt méltóztatik mondani, hogy mi viseljük a felelősséget a következményekért, hát én nyugodtan kijelentem, hogy ezt a felelősséget könnyen fogom viselni akkor, amikor ez a felelősség azon alapszik, hogy demokratikusan, igazságosan ós a törvény helyes célzatának megfelelően akarom idebent a vitás kérdéseket elintézni és rendezni. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Patacsi Dénes képviselő ur a házszabályok 215. §-ának a) pontjára való hivatkozással szót kért tőlem. Én természetesen à szót neki megadtam. Patacsi Dénes: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk !) A belügyminister ur tegnapelőtt tartott beszédével kapcsolatosan kívánok röviden felszólalni. A t. belügyminister ur ugyanis azt jegyezte meg beszédében, ránk mutatva, hogy az uraknak sokkal könnyebb volt a csonka kerületekben megjelenni és a mandátumot elvinni, ezért mentek oda. Hogy ennek ellenkezőjét bebizonyítsam, ezért szólaltam fel. Én Baranya vármegyének gyermeke vagyok (Éljenzés.) és amikor ennek az országnak 82 kerületét bejártam azért, hogy az igaz keresztény szellemet és a magyar nemzeti érzést onnan, ahova lökték, ismét az ait megillető piedesztálra állítsam, nagyon sok kerületben felajánlották nekem a mandátumot. Azonban, minthogy az én kötelességem elsősorban is ott van, ahol az én bölcsőm ringott, ahol a kis földem van, ahol gyermekeim és apám megszállott területen vannak, ugy véltem legjobban képviselni az én nemzetemnek és hazámnak érdekeit, ha oda megyek. És abban a csonka kerületben azért bontottam ki a zászlót már az utolsó pillanatban, hogy képviseljem a szerb megszállás alatt nyögő és szenvedő véreimnek érdekeit is. De ha ugyanígy van Baranya vármegyének minden csonka-kerületében megválasztott képviselője, hogy elhagyva otthonunkat, ugy, mint bujdosó magyarok élünk itt és a hazának szolgálatot teszünk, (Ugy van!) akkor ezt a méltatlan vádat nem érdemeljük meg, még pedig annál kevésbé, minthogy Rassay t. képviselőtársam most a beszédében azt monda, hogy nem áll az, hogy ugyanúgy képviseli azokat is, akik nem szavaztak rá. Igenis jobban képviseltem, mert a kerületemnek innen lévő 19 községeért nem kellett annyit cselekednem, mint a túl lévő, szerb megszállás alatt szenvedő részért, midőn a magyar nemzeti hadsereg letartóztatott tisztjei és a nyomorgó, onnan elűzött tisztviselők érdekében fejtettem ki a legnagyobb munkásságomat itt ebben a törvényhozásban. T. Nemzetgyűlés ! Ezért ugy a magam, mint az én ilyen módon megválasztott képviselőtársaimnak és pártomnak, de mondhatom talán minden jóérzésű igaz magyar embernek nevében ezt a leghatározottabban visszautasítom. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök : A belügyminister ur kivan szólni. Dömötör Mihály belügyminister : T. Nemzetgyűlés! Egy pillanatig sem hagyhatom szó nélkül Patacsi Dénes államtitkár urnák mostani előadását. Én a legutóbbi felszólalásomban nem tettem egyebet, mint megállapítottam az egyszerű tényt és ebből vontam le a konzekvenciát. Előadtam azt, hogy két vagy három községben fellépni, két vagy három községben a választási küzdelmet végigküzdeni kényelmesebb dolog, mint 30 vagy 40 községben. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ez volt a felszólalásom