Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-42
À Nemzetgyűlés 42. ülése Î920. egy kerület teljesen szabadon jelölhet, (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) és egészen más az eredmény, ha csonka kerületben már előállott eredmény a szavazást akarva, nem akarva befolyásolja. I De én elfogadtam ezt a megoldást; mert nekem is, a pártomnak is és elsősorban a belügyminister urnák nem volt más célja, mint hogy választói joghoz juttassa azokat, akik e rendezetlen állapot következtében a választói jogtól elestek volna. Ez nem volt tökéletes megoldás ; nem jutottak volna a teljes aktiv vátói jog birtokába, de mégis hozzájutottak volna korlátozással. Ezért fogadtuk volna el ezt az álláspontot. Hogy most a t. túloldal ezen expedienst nem fogadta el, méltóztassanak megengedni, hogy erre a magam részéről is kijelentsem, hogy csak egyetlen megoldáshoz járulok hozzá és pedig ahhoz, hogy uj választás tartassák e csonka kerületekben. (Ugy van! balfelöl.) A t. igazságügyminister ur egy érvére kívánnék még felelni, bár ő a Házban nem indokolt olyan részletesen, mint a közjogi bizottságban. Ha én G-aal G-aszton t. képviselőtársam metódusát követném, aki egy szót ragadott ki az u. n. bokrétából és elhozta ide velem szemben és a belügyminister úrral szemben . . . Dömötör Mihály belügyminister: Nagyon tárgyilagos volt ! (Derültség és zaj balról és a középen.) Rassay Károly; . . . most kínálkozó volna nekem is megragadnom ezt az alkalmat és az igazságügyminister ur indokolásából egy-kettőt ide elhozni a Házba. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) T. Nemzetgyűlés! Talán csak egyet fogok felhozni, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) és talán ez is illusztrálni fogja, hogy odaát a másik oldalon milyen erősen alá volt alapozva az elfoglalt jogi álláspont. Csak azt említem meg, hogy az igazságügyminiszter igen súlyos érvként hozta fel, hogy azért nem lehet nekünk uj törvényekkel érinteni az 1920: I. t. c-et, mert abban az esetben egy konfliktust idézhetünk elő a törvényhozó testület és a bíróság között. (Derültség középen.) Őszintén megvallva, a rémes gondolattól, még a vér is meghűlt az ereimben, hogy hogyan fogjuk az összeütközést kikerülni. (Derültség középen. Zaj jobbfelöl.) Akkor az igazságügyminister ur megmagyarázta, hogy a megválasztott és ez igazolt képviselőnek feltétlen joga van bizonyos anyagi igényekre is. Hegyeshalmy Lajos: Választási költségre. Rassay Károly: Választási költségekre. És ha. mi meghozzuk itt ezt a törvényt, amellyel az igazolt képviselőt e jogától elütjük, akkor az illető, ha már ő nem lesz képviselő az uj választás után, el fog menni ezt a törvényt ér vény telenittetni. Nem tudtam magamnak másként a dolgot megkonstruálni, mert az igazságügymiévi május hó 14-én, pénteken. 4f9 nister ur ugy állította be, hogy a bíróság érvényteleníteni fogja esetleg ezt a törvényt egy Ítélet kimondása által, — természetesen egy konkrét esetre nézve ugy, hogy — ne méltóztassanak félreérteni, nem akarom ferde világításba helyezni a dolgot. — a konkrét esetre nem fogja alkalmazni, mert az alaptörvénnyel ellentétben áll. Méltóztassék megengedni, hogy én is befejezzem a bokrétából való virágszálak átnyujtását a t. Nemzetgyűlésnek és tovább ne hozzam fel az indokokat. Engedje meg a t. képviselőtársam, hogyha a másik oldalról olyan lojális egyén, aki a régi pártharcokban nagy gyakorlatot szerzett, helyesnek tartja, hogy a közjogi bízottságból egy, órákig tartó vita anyagából egy-egy érvet kikapjon és azt itt a Nemzetgyűlés előtt a saját álláspontjának támogatására felhozza, akkor nekem is jogomban lenne ugyanilyen eszközökkel élni. T. Nemzetgyűlés ! Az igazságügyminister ur még azt mondotta, hogy ennek a rendeletnek, amelyet az 1820:1. te. szankcionált, törvényerőre emelt, három alapvető rendelkezése van. Az egyik a választói jogosultságnak a megállapítása, a másik az időtartama : a két év, a harmadik pedig, amely mindkettővel szoros összeköttetésben áll, az, hogy : milyen választókerületek szerint történik a választás. Ezen a három alapelven nyugszik maga ez a ministerelnöki rendelet, — mondja az igazságügyminister ur, — amelyet a Nemzetgyűlés, amikor összejött, első tényével szankcionált, midőn kimondotta az 1920:1. tc-ben azt, hogy mindazok a rendeletek, amelyek alapján a Nemzetgyűlés összeült, a Nemzetgyűlés részéről jóváhagyattak. Nézetem és meggyőződésem szerint hiba volna, ha mi akár az egyik, akár a másik vagy harmadik alaphoz hozzányúlnánk, mert ebben az esetben azt a jogalapot sértenők meg, amely jogalapon ma a Nemzetgyűlés áll és amely jogalapon a működése feltétlenül alkotmányos. Hogy azután a t. igazságügyminister ur ebből a szigorú jogi indokolásból hogyan volt képes kihozni azt az álláspontot, hogy : no már most pedig törjük át az elvet és alkossunk uj választókerületet, — azt én máig sem voltam képes megérteni. Azt hiszem, hogy azok az érvek, amelyeket ismételten igyekeztem tárgyilagosan felhozni, nemcsak az igazság szempontjából, hanem jogi és alkotmányjogi szempontból is megvilágítják azt az álláspontot, amelyet ez az oldal és ez a párt, amelyhez szerencsém van tartozni, ebben a kérdésben elfoglalt. Megismétlem azonban, akármennyire perhorreszkálja is valaki ezt a kijelentésemet, hogy ez a kérdés nem jogi szőrszálhasogatással intézendő el, hanem politikai érzékkel, a politikai morálnak szempontjából. Épen ezért fordulok a t. túloldalhoz, méltóztassék, hiszen a kintrekedt választóknak ezrei, tízezrei és százezrei vannak . . L Kerekes Mihály : Hiszen leköszönnek ! (Zaj.)
