Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-41

A Nemzetgyűlés ál. ülése 1920. évi május hó 12-én, szerdán. 453 Ami a vizimalmokat illeti, elismerem, hogy azoknál áll, amit a t. nemzetgyűlési képviselő ur, mond, hogy azok sokkal nagyobb haszonnal dolgoznak. Talán lehetne olyan intézkedést tenni, hogy a vízimalmoknál szállitsuk le a vámot. Erről lehet beszélni. De hogy leszállítsuk a gőzmalmoknál és motorosmalmoknál is, arról a jelen időben beszélni nem lehet. Ami a jövő őrletést illeti, erre nézve még nem döntöttünk. Ez irányban most tanácskozás folyik ; összehivtam egy közélelmezési tanácsot, amely ezt a kérdést is tárgyalja. Felmerült itt olyan javaslat is, amely azt célozza, hogy a molnár ne is kapjon vámot. Ez nagyon megfontolandó dolog, mert a malmokat nekünk üzemben kell tartanunk. Hiszen csak ugy lehet ken}^eret enni, ha lesz, aki megőrölteti. De van egy tervezet, amely ugy szól, hogy az állam olyan intézkedést hozzon be, hogy a vámot az őröltető a községnél köteles leadni, nem pedig a molnárnak s a molnár az őröltetés fejében pénzbeli kárpótlást kap. Ezt csak azért hozom fel, hogy ne tessék azt gondolni a t. képviselő urnák, hogy nem foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Mi igenis foglalkozunk ezzel a kérdéssel, amennyi időnk akad — mert nem nagyon sok időnk keiül. Ami a jövő gabonának a vámját illeti, ez a kérdés még nincs eldöntve. Ha nagyon érdekli a képviselő urat, szivesen meghivom arra az értekezletre, mikor ezekről a" kérdésekről döntés lesz. Ezt megigérhetem. Azt pedig kijelentem, hogy semmiféle érdekem nincs abban és semmiféle okom sincs rá, hogy a malmoknak patrónusa legyek. Mindenesetre azon vagyok, hogy egy üzletágat, amely Magyarországon első helyen állt : a malomüzletet fentarthassuk, hogy az tönkre ne menjen, de semmiféle érdekeltségem sem ilyen malomüzletben sem jobbról, sem balról nincs, tehát igazán pártatlanul járhatok el ebben a dologban. Természetesen kénytelen az ember a körülményeket figyelembe venni. Ismétlem, hogy ha a motoros malmokat üzemben akarjuk tartani, meg kellett tennünk ez taz intézkedést. Sokáig nem tettük meg, még akkor is, amikor kivánták. A jövő évi gabonának felőrlése tekintetében pedig még ezután fogunk határozni és erre a t. képviselő urat is meg fogom hivni és mindenkit, aki ebben részt akar venni, szivesen látok, mert nem akarok olyan zárt társaságban tárgyaim, hogy azon csak az érdekeltek vegyenek részt; az érdekeltek közé azodat is be akarom vonni, akik őröltetnek, nem pedig csak azokat, akik őrölnek. Arra nézve még nem nyilatkozhatom, hogy milyen értelemben fogunk határozni. Az új gabonáig azonban ez a rendelkezés f enmarad, mert az idő úgyis kevés és máskép nem lehetne dolgozni. Kérem, szíveskedjenek válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. I Reischl Richárd : T. Nemzetgyűlés ! A választ addig nem veszem tudomásul, mig a minister ur nem lesz szives nyilatkozni aziránt, hogy az őröltető által a gőzüzemű malmokba beszolgáltatott fa ára maximálva van-e és ezt a kisgazdák és egyáltalán az őröltetők igy kapják-e meg, vagy pedig a molnárnak belátására van bízva a fa árának megállapítása, Ezenkivül választ kérek még az őrlési tanusitványokra, azokra az őrlési nyugtákra vonatkozólag, melyeket az őröltetők kapnak a malomban, mert a molnárok sokszor nem adnak ilyen nyugtákat. Kérném ezt az ügyet ellenőrzés alá venni, hogy a nép felvilágosittassék, hogy a molnárnak kötelessége igazolványt kiállítani arról, hogy ennyi és ennyi gabonát hoztak be őrlésre. Fontos, hogy irás legyen az őröltetők kezében, hogy esetleg panaszra mehessenek, ha a molnár kiuzsorázza őketErre a két dologra vonatkozóan kérem még az igen t. közélelmezési minister ur szives felvilágosítását. Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Arra nézve, hogy a molnár a fa árát köteles-e visszafizetni, kijelenthetem, hogy ez igenis benne van a rendeletben. Meg van állapitva, hogy hány kiló fát köteles az őröltető vinni, — nem tudom ezt fejből megmondani, mert nem tudtam, hogy ez az interpelláció intéztetik hozzám. A rendeletben ki van mondva, hogy a molnár köteles a fa maximális árát visszafizetni annak az őröltető felnik, aki a gabonát odaviszi. Ha már most a községi elöljáróság s azok, akik ezzel meg vannak bizva, nem teljesitik kellőképen a kötelességüket és nem ellenőrzik a malmot, őszintén mondhatom, hogy a közélelmezési ministerium, dacára annak, hogy kirendeltségei vannak, nincs abban a helyzetben, hogy minden községben, minden malomban külön állandóan egy embert ott tartson, aki azt ellenőrizze. A községi elöljáróságok meg vannak bizva, hogy a malmokat napról-napra ellenőrizzék és minden panaszt, amely az őrlető közönség részéről a malom vagy a molnár ellen felmerül, vizsgáljanak meg és jelentsenek be. Ha ilyen jelentést kap a közélelmezési ministerium, azonnal elrendeli azt, hogy annak a malomtulajdonosnak terhére egy állandó megbízott állíttassák be a malomba, aki a malomüzemet vezesse, mert arra az álláspontra még sem helyezkedhetünk, hogy a malmot bezárjuk és ott ne őröltessünk, mert arra a malomra szükség van. Ha azonban bebizonyítható valamelyik molnárról, hogy a rendeleteket nem tartja meg, hogy az őrlető közönségnek pl. — amint méltóztatott mondani — kevés lisztet vagy liszt helyett korpát ad, a legerélyesebb eszközökkel járunk el minden esetben. Meg kell azonban jegyeznem, hogy baj az, hogy többnyire csak szóbeli panaszokat kapunk és mikor azt mondom, hogy szóbeli panaszra nem tudok intéz-