Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-41
454 A Nemzetgyűlés ál. ülése 1920. évi május hó 12-én, szerdán. kedni, tessék azt Írásban beadni és bizonyítani, az irásba foglalás többnyire elmarad és nem * tudunk intézkedni. A rendelet mindazonáltal megvan. A molnár köteles a faárat kifizetni, viszont a községi elöljáróságnak joga van mindent a legszigorúbban ellenőrizni. Azt hiszem, evvel megfeleltem a képviselő urnák mind a kérdésére, tehát kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Reischl Richárd: Köszönettel tudomásul veszem ! Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, . elfogadja-e a közélelmezési minister urnák Reischl Éichárd képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) Határozatilag kimondom, hogy a Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Ki a következő interpelláló? Frühwirt Mátyás jegyző: Pákozdi András! Pákozdi András : T. Nemzetgyűlés ! Jóllehet nem én vagyok az első, aki a tisztviselők érdekében felszólalok, — megtette ezt már több nemzetgyűlési t. képviselőtársam — azonban mégsem hagyhatom szó nélkül ezt a kérdést magam sem, mert bár már több izben felhívták a kormány figyelmét a tisztviselők szánalmas helyzetére, intézkedés a bajok orvoslására, a nyomor enyhítésére ez ideig nem történt oly mértékben, amint az kívánatos lett volna. Ne méltóztassék szem elől téveszteni azt, hogy a tisztviselők micsoda kiegészítő szervei az államélet gépezetének, az állampolgárok erkölcsi egységét fentartó összekötő szervnek. Ha egy gazdaság vezető hiján van vagy nem gondoskodik a kellő munkaerőről, avagy a már meglévőt nem értékeli az azt megillető elismeréssel, az annak a gazdaságnak nem gyarapodására, hanem elértéktelenedésére, csődbejutására vezet. Ezért kell tehát szem előtt tartanunk % tisztviselők kéréseit és nem szabad elzárkóznunk azok kívánságainak teljesítése elől. Én azt hiszem, mindnyájunknak érdeke, hogy hazánkat erőssé, naggyá, népét pedig megelégedetté 'tegyük. Mi az első legfontosabb feladatunk ? Az, hogy azokat a szerveket, amelyek révén ezt keresztülvihetjük, ösztönszerűvé, rugékonnyá, erőssé és hatalmassá tegyük. Ezért fontos panaszaik meghallgatása, anyagi helyzetük szemmeltartása és sérelmeik orvoslása. (Helyeslés.) Ott vannak köztük azok a tisztviselők, akik az egész háború alatt a harctéren voltak, a haza szolgálatában töltötték el idejüket, a haza védelmére szánták erejüket, életüket. Az állam legnehezebb, legfontosabb feladatát teljesítették és mégis ezek a tisztviselők azokkal a tisztviselőkkel szemben, akik a háború ideje alatt is itthon voltak, az előléptetéseknél figyelmen kivül vannak hagyva, háttérbe vannak szorítva. Ottvannak azonkívül a köztük levő hadirokkantak, (Igaz! Ugy van!) akik kezükre, lábukra csonkittattak meg, megbénult Yégtagokkal járnak közöttünk, vagy szemükvilágát vesztve kénytelenek átélni hátralevő idejüket. Ezek sem megfelelő fizetést, sem annak ellenében vagy annak hiján megfelelő nyugdíjat nem kapnak, ami megélhetésüket biztosithatná vagy csak részben is enyhíthetne azon a nyomoron, azon az ínségen, amellyel nekik nap-nap után meg kell küzdeniök. Ha tehát azt akarjuk, hogy állami életünkben, közigazgatásunkban a munka tervszerűen folyjék, akkor ezeket a tisztviselőket meg kell szabadítani azoktól a rettenetes nehéz anyagi gondoktól, hogy azok mindegyike a haza szolgálatában tölthesse el minden idejét, minden óráját és minden percét. Legyen szabad ez alkalommal a somogyvármegyei tisztviselők kamarájának ideküldött javaslatát felolvasnom (olvassa): »Minthogy az áruuzsora letörésére készített s a Nemzetgyűlés elé terjesztett törvénytervezet kívánságainkból semmit sem foglal magában, a somogyvármegyei tisztviselők kamarája folyó évi április hó 30-án tartott üléséből ismételten kéri a kormányt a következőkre. Mondassék ki ebben a törvényben a lánckereskedők ellen a statárium, az árdrágítók ellen a botbüntetés. Mindenféle árucikkek ára a mai áraknál jóval alacsonyabban maximáltassék, hogy a tisztviselők jelenlegi fizetésükből megélhessenek. Kimondandó vagyonelkobzás terhe alatt, hogy mindenki köteles terménykészletének feleslegét a közélelmezés céljaira beszolgáltatni, iparosok, kereskedők üzemüket és üzletüket legalább is a mai értéknek megfelelően tovább folytatni, ha pedig azt meg nem teszik, vagyonuk elkoboztassák, iparengedélyük és jogosítványuk elvonassék és kényszermunkára kirendeltessenek. Amennyiben mindezek megvalósíthatók nem volnának, kérünk olyan fizetést, amelyből a mai uzsoraárak mellett megélhetünk. A tisztviselők a szó szoros értelmében' nyomorognak. Ennek a nyomornak a megszüntetése csakis a fentebb vázolt eszközökkel érhető el. Kérünk radikális orvoslást, mert a mai helyzet a középosztályt teljesen tönkre teszi s annak további eltűrése és fentartása bűnre és katasztrófához vezet. Mindaddig, amig az áruuzsora erélyesen le nem lesz törve, szerencsétlen hazánkban a boldogulás lehetetlen, a készpénzből élő népréteg nyugalma vissza nem áll. Kérjük javaslatunk elfogadását, terjesztését s a Nemzetgyűlésen való tárgyalását. Kaposvár, 1920. évi május hó 2-án. Mély tisztelettel ügyvezető alelnök.« Ebből kifolyólag vagyok bátor a ministerelnök úrhoz a következő interpellációt intézni (olvassa) : »Eelkérem az igen tisztelt ministerelnök urat, ne méltóztassék szem elől téveszteni valamint az állami, ugy a vármegyei közigazgatási tisztviselők szánalmas anyagi helyzetét. Jóllehet történt már némi intézkedés helyzetük javításán, de korántsem elég ahhoz, hogy a súlyos anyagi gondoktól megmentette
