Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-41

452 A Nemzetgyűlés 41. ülése 1920. évi május hó 12-én, szerdán. nemcsak hogy nem feleltek meg hazafias kötelességüknek, — tisztelet az egy-két kivételnek az ezrek között — (Egy hang jobb felöl : Ezt igy hell mondani !) de illetéktelen keresetükön felül minden módot, minden konjunktúrát kihasználtak nemcsak hogy a nyomorult gazdát megnyúzzák, hanem hogy megnyúzzák a fogyasztót is, aki őhozzájuk fordult lisztért, miután a kiutalt lisztjük nem volt elegendő. Megtörtént, hogy az ilyen gabonát megőrölték — mert közcélra nem adták át — és ötszörös-hatszoros, 30—40 koronás lisztárban adták át a közönségnek. Sőt az is megtörtént, különösen ma is megtörténik, hogy a kisgazdáktól az elsőrendű lisztet egyszerűen elveszik és helyette korpát adnak neki, mert nincs olyan ministeri rendelkezés vagy törvény, — vagy ha van is, nem hajtják végre, mert nem ellenőrzi senki — amely megszabja, hogy az a nyomorult kisgazda mennyit kap a bevitt gabonából. Cselédeim egy mm. gabonából 50 kiló lisztet kaptak vissza és 20 kiló korpát, a többit a molnár elvitte, (ügy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ezek az állapotok mindenesetre megszüntetendők. Ne legyen a malom továbbra is a kisgazdák megnyúzója, hanem kapja meg a malomban is a becsületes kisgazda azt a védelmet, amely őt mint tisztességes állampolgárt megilleti. Bátorkodom tehát a közélelmezésügyi minister úrhoz, mint a malmok patronusához . . . Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister: Micsoda? Én a malmok patrónusa? (Derültség.) Reischl Richárd : ... a következő interpellációt intézni (olvassa) : »1. Hajlandó-e a közélelmezési minister ur az ország kisgazdáit megnyugtatni aziránt, hogy az idei származású gabonából vámőrlésre beszállított gabona őrlési dija tetemesen, legfeljebb 9%-ra leszállittatik, ép igy a porzás címén számitható veszteség 2%-ra redukáltatik? 2. Hajlandó-e a minister ur megfontolás tárgyává tenni, hogy a vámmalmoknak a gazdák rovására eddig uzusban levő ama visszaélése, miszerint a kiőrlési százalékot és az első- és másodikosztályú liszt arányát önkényesen állapították meg, megszüntettessék és az őrlendő gabona hektoliter-súlyával arányba hozassék ? 3. Szigorú intézkedést kérek arra nézve is, hogy a félnek az őrleményről tanúsítvány adassék ki, miáltal minden visszaélés elkerültetik. 4. Hajlandó-e a minister ur intézkedni, hogy az őrletők részéről a malomba beszállított fának az ára milyen árban téríttessék meg a gazdáknak? 5. Miféle intézkedések történtek arra nézve, hogy az aratás után kezdődő malom-kampányban szerzett vám mily utón és mily ellenőrzés mellett lesz a közfogyasztásra megszerezve, nehogy a közélelmezésben a malmok ellenőrzésének a hiányossága miatt ismét zavarok támadjanak«. Elnök : Az interpelláció kiadatik a közélelmezésügyi minister urnák. Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Dacára annak, hogy nem ismertem előbb ezt az interpellációt, megkísérlem arra válaszolni. (Halljuk ! Halljuk !) A gabonaőrlés vámjáról interpellál a t. nemzetgyűlési képviselő ur és kifogásolja, hogy a malmoknál 15 kiló vámot szednek és hogy még ezenfelül is egyes malmoknak joguk van bizonyos díjazást szedni. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Ez igen nehéz kérdés. Valami uj dolog van a malmoknál, mert hiszen emlékezhetünk rá. hogy a békeidőben a malmok keresték az őröltető feleket és még készek voltak csuvároztatni, a saját fogatukon hordani be a gabonát és kihordani a lisztet. Ma azonban a helyzet meg van fordítva és az őröltető felek azok, akiknek a molnárok kedvét kell keresniök, mert ezek nem győzik az őrletést. Nem győzik pedig azért, mert a gőzmalmok egy része nem kap szenet, a másik része pedig, amely olajjal, benzinnel dolgozik, nem jut hozzá az olajhoz és a benzinhez és igy sok malom nincs üzemben és nincsenek üzemben a budapesti malmok sem, amelyek búzaliszttel szokták ellátni az ország egy részét és ennek az őrletése most mind a vidéki malmokba megy be. Innen a nagy torlódás. Már most ami a vámtételeket illeti, itt fel kell hivnom a figyelmet pl. a benzin árára. Megpróbáltattuk egeys községekben, hogy a község őröltessen a saját ellenőrzése mellett, nem tudom, egy héten, vagy több napon át és számítsa fel, hogy mennyi benzint használtak fel és mennyi volt az, amit igy a malom, vagy a molnár meg tudott keresni. Ezekből a hivatalos kísérletekből kiderült, hogy a mostani rendes benzinár meilett, amennyiért az állam adja, a benzinnel vagy olajjal dolgozó malmoknak lehetetlenség őröltetniük. Az előtt a helyzet előtt állottunk tehát, hogy vagy kiadjuk azt a rendeletet, hogy métermázsánként még 20 vagy 30 korona dijat is szedhessen a malom, vagy nem adjuk ki és akkor ezek a malmok is mind megállanak, mert a mostani dijakért lehetetlen dolgozniuk és akkor a többi malmokban még nagyobb torlódás lesz. Igy tényleg kiment a rondelet, hogy ameddig a benzinnek ez az ára, addig a malmoknak joguk van ezeket a dijakat is szedni. De természetesen nincs kötelezve az őröltető közönség, hogy hozzájuk menjen, tehát az a közönség megy oda őrletni, amely akar. De ha a malmokat üzemben akartuk tartani, meg kellett tenni ezt az intézkedést. Ugyanígy vagyunk a szénnel dolgozó malmokkal is. Ez a 15 kiló vám nemcsak a molnárok kedvéért lett felemelve. A dolog eredetileg ugy volt, hogy az 5 kiló árát a molnár köteles visszafizetni az őröltetőknek. Miután azonban ez végrehajthatatlan lett és miután bebizonyították, hogy a szén ára is oly magas, hogy igy az őiültetéssel nem jönnek ki, az 5 kiló vámnak visszafizetése, amelyet ugy sem lehetett végrehajtani, be lett szüntetve, nem pedig uj felemelést hoztunk be.