Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-41
448 A Nemzetgyűlés 41. ülése 1920. évi május hó 12-én, szerdán. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Vannak, akik nem teszik. (Zaj.) Gaal Gaszton : Az az ő dolguk ! Méltóztassék rábizni ezt az illető képviselőkre. (Folytonos nagy zaj.) Elnök (csenget) : T. Nemzetgyűlés ! Igazán nincs ok erre a nagy nyugtalanságra, a képviselő ur egészen tárgyilagosan beszél, méltóztassék őt csendben meghallgatni. Ellenvetéseiket előadhatják bármikor. Gaal Gaszton : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Mondom, a morál és a tisztesség szempontja ebben a kérdésben nem olyan kérdés, amelyet törvény utján lehetne elintézni. Ennek egészen más útja van. (Ugy van ! Ugy van ! Zaj.) Griger Miklós : Keresztény kurzusban ennek kell uralkodni ! Gaal Gaszton : Méltóztassék rábízni minden képviselőre, hogy a maga dolgát a kerületével intézze el ugy, ahogy tudja (Mozgás a baloldalon.) és ugy, ahogy ezt egymás között legjobbnak találják. De alkotmányos biztosítékot áttörni, a többségi jognak önkénye alá helyezni a megválasztott képviselőnek jogát, vagy a többségi döntés alá helyezni az utóbb választó összes kerületek választási szabályzatát, ebben olyan óriási horderejű alkotmányjogi veszedelmet látok, hogy ezt semmi néven nevezendő »méltányossági» szempontokért, »erkölcsi« vagy máe szempontokért részemről feláldozni hajlandó soha sem vagyok. (Helyeslés jobbfelől.) Miután ezt vallom és miután ennek a nézetnek tolmácsolásával bizott meg az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, pártom nevében kijelentem, hogy az előadó ur javaslatát fogadom el, szemben a belügyminister ur törvényjavaslatával, (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? (Felkiáltások a baloldalon : Szünetet kérünk ! Ellenmondások a jobboldalon. Nagy zaj.) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Nagyon elkésve kezdtük meg tanácskozásunkat, ezért az időt ici kell használnunk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az igazságügy minister ur kivan szólni. Ferdinandy Gyula igazságügyminister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Abban a gondolatban, abban a feltevésben bátorkodom felszólalni, hogy talán sikerül azokat az ellentételeket és szakadékokat, amelyek ebben a kérdésben a két párt között támadtak, áthidalni. Nem akarom most részletesen kifejteni meggyőződésemet, mert Íriszen az nyilvánvaló. A közjogi bizottságban én tisztán alkotmányjogi szempontból részletesen megmagyaráztam jogi felfogásomat. Most csak röviden, egy pontra iparkodom kiterjeszkedni, jelesül magára az 5984. számú rendeletre, melynek magyarázása alkotja ma tulajdonképen a vitának központját és alapját. Ez a rendelet a választókerületekről és a Nemzetgyűlés tartamáról szól. A rendelet és az ennek alapján kibocsátott rendeletek tulaj donképen három fontos jogi kérdést döntöttek el, amely jogi alapokon nyugszik ma az egész Nemzetgyűlésnek működése. Az egyik megállapította a választójogot és kimondta azt, hogy általános, egyenlő, titkos, a nőkre is kiterjedő választói jog alapján kívánja a Nemzetgyűlés tagjait megválasztatni. A másik fontos alap az volt, hogy a Nemzetgyűlés időtartama két év, a harmadik pedig, amely mindkettővel szoros összekötetésben áll : hogy milyen választókerületek szerint történik a választás. Most a harmadik pontra vonatkozóan akarok szólni. Jelesül az a ministerelnöki rendelet, amelyet a nemzeti megsemmisüléssel fenyegető szükségesség hozott létre, kétféle módon állapítja meg a választókerületeket. Megállapítja az 1914 : XV. te. szerint, illetve az annak alapján kiadott belügyministeri rendeletre hivatkozva és megállapít a mai nehéz viszonyok között, amelyben él illetve sínylődik ez az ország, egy rendkívüli intézkedést, t. i. a területileg csonka kerületek fogalmát. A jogalap mindkét kérdésben egy : a ministerelnöki rendelet. Csonka kerületek vannak és csonka kerületek lesznek. Az volna kívánatos, hogy egyáltalán ne legyenek. (Ugy van ! Ugy van !) Nekünk a csonka kerületeknek, mint kerületileg csonka kerületeknek a fogalmával a jövőben is dolgoznunk kell. Nézetem szerint a ministerelnöki rendelet ezt a kérdést is igen helyesen eldöntötte és azt mondta, hogy azon a területen, amely a múltban egy másik területrésszel alkotott egy önálló kerületet az 1914 : XV. t.-c. alapján, ma az idegen megszállás következtében az a csonka kerület is önálló képviselő küldési joggal bir. Ezen a három alapelven nyugszik maga ez a ministerelnöki rendelet, melyet a Nemzetgyűlés, amikor összejött, első tényével szankcionált, mikor kimondta az 1920 : 1. tcikkben azt, hogy mindazok a rendeletek, amelyek alapján a Nemzetgyűlés összeült, a Nemzetgyűlés részéről jóváhagyattak. Nézetem és meggyőződésem szerint hiba volna, ha mi akár az egyik, akár a másik vagy harmadik alaphoz hozzányúlnánk, mert abban az esetben azt a jogalapot sértenők meg, amely jogalapon ma a Nemzetgyűlés áll és amely jogalapon a működése feltétlenül alkotmányos. (Ugy van4 Ugy van ! jobbfelöl.) Megvallom őszintén, nem is tartom szükségesnek, hogy ebben a kérdésben a törvényhozás, illetve Nemzetgyűlés egy külön törvény keretében döntsön, mert hiszen maga az alaprendelet, amely törvényerővel bir, világosan intézkedik. ( Ugy van ! jobbfelől.) Itt az összeütközés az, hogy mi ragaszkodunk a csonka kerületekhez, mert csonka nincs, csak területileg, mert a jogalap ugyanaz nála, mint a másik képviselőnél : ministerelnöki rendelet, amely törvénnyel szankcionáltatott. Hisz az teljesen lényegtelen, hogy hány ember küldi ki a képviselőt. Egy bizonyos területen élő állampolgárok lettek itt csoportosítva és felruházva azzal
