Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-41
444 A Nemzetgyűlés 41. ülése 1920. évi május hó 12-én, szerdán. Friedrich István: Ez a kormány álláspontja? Kinek az álláspontja? (Felkiáltások a jobboldalon: A belügy ministeré !) A belügy minister különvéleménye? Mi a kormány álláspontja? (Egy hang a jobboldalon : Ezt állapította meg a ministertanács ! Felkiáltások : Az sem teljes egészében ! Egy hang a jobboldalon : Dühöng az egység!) Dömötör Mihály : Azt hiszem, hogy az általam előadott érvek eléggé bizonyitják azt, hogy én legjobb meggyőződésem és hitem szerint nyújtottam be ezt a törvényjavaslatot, mert azt tartom, hogy az igazság követelő jó barát, amely azt kívánja tőlünk, hogy akkor is szolgáljuk;, amikor az igazság szolgálata által ellenségeket szerzünk magunknak. Hiszen ebben a törvényjavaslatban olyan rendelkezések is vannak, * amelyek annak a pártnak, amelyhez nekem tartozni szerencsém van és abban aj pártban egyes képviselőknek igen kellemetlenek. (Egy hang a jobboldalon : Nem is igen tetszik !) Ott sem tehettem koncessziót és nem siklottam le az elvi alapról, mert ilyen nagy kérdésekben azt tartom, hogy amicus Plato, amicus Cicero, sed maxima arnica Veritas. (Helyeslés a baloldalon.) Mindezek alapján tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök : A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Rubinek Gyula földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés! (Halljak! Halljuk!) Bizonnyal különös helyzetben van ma a kormány ... Friedrich István: Tényleg! Tényleg! Rubinek Gyula: . . . amidőn egy olyan törvényjavaslattal állunk szemben, amelyet a kormányzat egyik része támogat, másik része nem támogat. (Zaj a baloldalon.) Ezt a különös helyzetet óhajtom néhány szóval megvilágítani. (Halljuk! Halljuk!) A minisztanács, midőn a tiszántúli választásokat tárgyalta, olyan álláspontot foglalt el, hogy ezekben a kerületekben a választás elrendelendő. Legnagyobb meglepetésemre, amely meglepetés nem először ért engem a ministertanácsban . . . (Egy hang balfelöl: Éljen! Brávó!) Molnár János: Ez igaz! Rubinek Gyula : . . az történt, hogy az utolsó ülésen a Ház elnöke, természetesen a kormány, illetve a belügyminister megkeresése alapján egész helyesen csak 28 kerületre nézve jelentette ki a választás elrendelését. Ugyebár ebben az esetben nem volt más mit tenni, mint ezt a kérdést a ministertanács elé vinni. A ministertanácsban kifejtette a belügyminist ur azt az aggodalmát, (Halljuk ! Halljuk !) amelynél fogva ő a maga részéről nem volt abban a helyzetben, hogy a ministertanács határozatát végrehajthassa, mert jogi skrupulusai vannak a tekintetben, hogy itt külön törvényre van szükség és csakis egy törvény alapján hajlandó a választásokat az uj csonka kerületekben elrendelni. (Felkiáltások a baloldalon: Nagyon helyes!) A régi csonka kerületek kérdését teljesen kikapcsolom. Ezzel szemben a ministertanács egy része velem együtt azon az állásponton volt, hogy itt magából a rendeletből folyólag igenis joga van a ministertanácsnak a választások kiírását elrendelni. Minthogy azonban itt a törvény magyarázata tekintetében differenciák merültek fel és minthogy nem egy pártból alakult a kormány — mely esetben ugyebár azt mondhatja a ministerelnök annak a szakministernek, hogy ha te nem osztod a többség véleményét, akkor majd szerzünk egy olyan ministert, aki osztja, — hanem itt egy koalíciós kabinetben a törvénymagyarázat körül két különböző vélemény alakult ki : mi a magunk részéről lojálisán kértük, hogy ezt a kérdést vigyük a Nemzetgyűlés elé és ne mi döntsük el, hanem a Nemzetgyűlésnek adjunk alkalmat arra, hogy maga döntse el, vájjon a mi álláspontunk-e a helyes, azaz jogunk lehet-e a rendelet alapján az uj csonka kerületekben elrendelni a választásokat, vagy amennyiben ez az álláspont nem helyes, akkor tessék ezt a törvényjavaslatot törvényerőre emelni. T. Nemzetgyűlés ! Én semmiképen sem akarom befolyásolni a t. Nemzetgyűlés elhatározását ebben a tekintetben, csak három momentumra akarok utalni, amelyek ennek a jogi és — mondjuk — közjogi jelentőségű kérdésnek elbírálásán felül és kivül feltétlenül figyelembe veendők. A tiszántúli választásoknak június 13-án való megtartását három szempontból tartom felette sürgősnek. Az egyik az, hogy itt a Nemzetgyűlés keretén belül, de azon kivül is állandó a törekvés konszolidált viszonyok teremtésére a politika terén. Kérdem a Nemzetgyűléstől, hogy vájjon ezt a lojális törekvést akkor honoráljuk-e, ha mi minden két hétben választani fogunk vagy pedig akkor honoráljuk, ha igyekszünk egy napon, egy időpontban a választások túlnyomó részén átesni és elősegiteni a végleges politikai kialakulást ? (Felkiáltások bal felől : Mi is ezt akarjuk /) Ha meg akarjuk csinálni, akkor nem tudom, mi lehet az indoka annak, hogy ma ebben a kérdésben jobbra vagy balra döntsünk ? (Helyeslés a jobboldalon.) Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Négy kerületről van szó és nem politikai erkölcsről ! Rubinek Gyula földmivelésügyi minister: Kikapcsolom a régi csonka kerületek kérdését és kizárólag az uj csonka kerületekről beszélek. T. Nemzetgyűlés ! A másik szempont, amely már aggodalmassá teszi az elhalasztást, az a körülmény, hogy Magyarország, hála Istennek, két héttel korábban fog aratni, mint normális viszonyok között.
