Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-40

A Nemzetgyűlés 40. ülése 1920. évi május hó 11-én, kedden. 431 nincs igaza Szterényi igen t. képviselő urnák abban, hogy voltakép vitatható az, vájjon vonatkozik-e ez a törvény azokra a ministerekre

l akik az 1918 október 31. előtti kormányokban foglaltak helyet. Erre már Rassay t. barátom is megadta ugyan a választ, de ehhez én csak azt akarom hozzátenni hogy az a körülmény, hogy e javaslatnak a Kálolyi-kormány tagjaira vonatkozólag M vetélésen kifej ezetten kellett intézkednie, mutatja, hogy voltaképen a törvény általános rendelkezése és intenciója egészen más. T. i. az általános rendelkezése és intenciója az, hogy az 1848 : III. tcikknek 34. §-át, amely a Nemzetgyűlés tartama alatt végre nem hajtható, pótolja. Tehát abból a körülményből, hogy kivételképen — hogy ugymondjam — bevette a javaslat azt, hogy a Károlyikormány s annak tagjai is ilyen módon fognak felelősségre vonatni, a potiori következik, hogy minden minister felelősségrevonása esetén a Nemzetgyűlés tartama alatt ez a törvény alkalmazandó. Szintén kontroverz pont volt Szterényi és Rassay képviselő urak vitatkozásában, hogy helyes-e az, hogy tulaj donképen privilégiumot ad ez a törvény — mert ez a felfogása Szterényi képviselő urnák •— azoknak, akik nem alkotmányos ministerek voltak és akik olyan bűnöket követtek el, amelyek elsorolására most nem terjeszkedem ki, továbbá hogy áll-e az, — amit Rassay képviselő ur mond — hogy ez egy súlyosabb bíróság. Ez a vitás kérdés talán még szerepelhet itt, de azt hiszem, itt mindkét részen van valami igazság. T. i. privilégium ez a törvény, magam is azt mondom, mert külön bíróságot, alkotmányvédelmi bíróságot állit fel, amely ugy van megkonstruálva, hogy politikai momentumok felett is Ítéljen. Tényleg a privilégium jellegével bir tehát, de amint van a jogban privilégium odiosum, ugy itt is áll az, hogy tényleg súlyosabban itélkezhetik. Nemcsak hogy a büntetésben lehet súlyosabb, de igenis, magam is azt tartom, hogy sok olyan cselekedete van a kormánynak — különösen majd a vád alá helyezendő kormánynak — sok olyan mulasztása, amelyet a rendes bíróság tényleg nem tud megfogni. Csak az alkotmány védelmi kivételes bíróság képes ezek felett ugy Ítélkezni, hogy a ministerek felelősségre vonása és bűnhődése valósággal effektuálható legyen. Engem tehát, mint ezekből is méltóztatik látni, az ellenkező vélemény nem tudott meggyőzni. Módosítást ugyan nem adott be a t. képviselő ur, de nem tudjuk, vájjon a részletes vitánál nem fog-e beadni. Én a magam részéről fentartom véleményemet és azután az általános vita be van zárva. Ezek előadása után bátorkodom a javaslatot elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Elnök ." Az igazságügymínister ur kivan szólni. Ferdinándy Gyula igazságügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Csak röviden kívánok reflektálni Szterényi és Rassay igen t. képviselőtársaimnak néhány észrevételére. Szterényi igen t. képviselőtársam azt a kérdést vetette fel, hogy azon cselekményekért, amely cselekményeket a Károlyi- és a Berinkey-kormány tagjai nem ministeri minőségükben követtek el, mely törvény alapján és melyik bíróság fogja őket felelősségre vonni. Hencz Károly: A rendes bíróság! Ferdinándy Gyula igazságügyminister : E tekintetben a törvényjavaslat kifejezetten és világosan intézkedik, amikor az 1848 : III. t.-cikk vonatkozó pontjának mintegy kifejezett kidomboritásával a 17. §-ban azt mondja, hogy a »ministerek által nem hivatalos minőségben elkövetett bűncselekmények felett a rendes büntető bíróságok gyakorolják a bíráskodást.« Ezek a cselekmények, amelyeket Szterényi t. képviselőtársam felhozott, rendes bűncselekmények, amelyek az 1878 : V. t.-cikk alapján rendes törvényes útra fognak tereltetni és azután a rendes törvényes bíróságok által megfelelő megtorlásban részesittetni. Ami Szterényi t. képviselőtársamnak abbeli kívánalmát illeti, hogy jobb szeretné, ha nem* az 1848 : III. te. alapján vonatnának feleletre a Károlyi- és Berinkey-kormány tagjai, hanem mint közönséges bűntettesek, a büntető törvénykönyv rendes szakaszai szerint : megvallom őszintén, hogy először nekem is ez volt a felfogásom. De amikor hivatal oskodásom további ideje alatt arról szereztem meggyőződést, hogy az 1878 : Vtc. és az azóta keltj büntető törvények egyáltalában nem nyújtanak kellő támasztékot és alapot arra, hogy méltó megtorlásban legyenek részesíthetők, hosszú küzdelem után eredményre jutottam, hogy sokkal hatásosabban lehet megtorolni ezeket a cselekményeket akkor, ha egy alkotmány vedel mi bíróság jár el velük szemben az 1848 : III. te. alapján. Az 1848 : III. te. 32. §-ának 1. pontja ugyanis sokkal tágabb meghatározását adja a cselekményeknek, mint az 1878 : V. te, mert kimondja, hogy felelős a minister minden rendeletéért vagy cselekedetéért, anielylyel az ország függetlenségét, az alkotmány biztosítékait, a fennálló törvényeket, rendeleteket, az egyéni szabadságot, vagy a tulajdon szentségét sérti, vagy általuk hivatalos minőségben kiadott ilyen rendelet alapján eljár. Az ország függetlensége alatt én nemcsak az alkotmányjogi függetlenséget értem, mert hiszen az alkotmányjogi és a területi függetlenség egymással szoros összefüggésben állnak. Az 1868 : XXX. te. kifejezetten mondja azt, hogy mely területek tartoznak a magyar államhoz, Amikor tehát az 1848 : III. tc.-ben benne van az ország függetlenségének kifejezése, akkor mindazon cselekményekért, amelyek oda irányulnak, hogy az ország területének integritása megsértessék, ezen törvény rendelkezése alapján nézetem és meggyőződésem szerint hatásosabban feleletre lehet vonni és érdemük szerint lehet megbüntetni az illető ministereket. Ami Rassay t. képviselőtársamnak abbeli észrevételét illeti, hogy a törvényjavaslat megokolására vonatkozó előadásomban felvetettem azt, hogy felmerülhet esetleg az a gondolat is,