Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-40

A Nemzetgyűlés 40. ülése 1920. évi május hó 11-én, kedden. 421 Cserti József: De nem Habsburg-hű! (Zajos felkiáltások : Majd meglátjuk !) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urat, legyen csendben, mert különben szintén ugyanazon cenzúra alá fog esni esetleg, mint a másik képviselő ur. Itt nem szabad a koronázott király ellen felszólalni. (Élénk helyeslés és taps a haloldalon és a középen. Egy hang jobb felöl : Hol a király ?) Mindenesetre valahol tartózkodik és aki nem tudja, megtudhatja az újságokból is. B. Szterényi József: Majd megkapja a t. képviselő ur a feleletet arra is, hogy miért tartózkodik ott a király. (Olvassa :) »Október 28-án kezdte meg a főherceg a kibontakozásra vonatkozó tárgyalásait, illetőleg kihallgatásait, amelyeknek során gróf Tisza István nem látott már más utat, mint Károlyi kinevezését ministerelnökké, kijelentvén, hogy hacsak egy hajszálnyi becsület van benne, a felelős állásban hazafiassága mégis felül fog kerekedni. Wekerle óva intett ettől. A főherceg szintén az utóbbi állásponton volt. Aznap délelőtt fogadta a főherceg Károlyit is, aki dacára annak, hogy egyedül nyert meghivást, harmadmagával jelent meg a főhercegnél, akinek kijelentette, hogy abban az esetben, ha még aznap nem neveztetik ki minister elnöknek, kitör a forradalom.« És, tisztelt Nemzetgyűlés, nem neveztetvén ki és nem lévén hajlandóság sem a kinevezésére, aznap este tört ki a Lánchíd előtt az a zendülés, aznap este rendeztetett &Z $i tüntetés, amely több emberéletbe került, csak azért, mert nem tudták kierőszakolni akkor még Károlyinak a kormányra való kinevezését. »Október 29-én a kihallgatások befejeztével a főhercegnél szükebbkörü tanácskozás volt, amelyen az a helyzet alakult ki, hogy a személyi nehézségeket elkerülendő, maga a főherceg vállalja a rninisterelnökséget, de abban a kormányban Károlyi Mihály is résztvesz, hogy igy az ellentétek kiegyenlittessenek. Károlyi ezt a megoldást nem fogadta el. Erre a főherceg felajánlotta a kormányalakítást Károlyinak azzal a feltétellel, hogy a belügyi, a honvédelmi és az igazságügyi tárcák a főherceg által kijelölendő egyénekkel töltessenek be. Károlyi erre nem nyilatkozott azonnal, hanem az e felett való döntést a nemzeti tanácsnak tartotta fenn. Október 30-ikára virradó, tehát ugyanazon éjjel 3 órakor megjelent aztán a főhercegnél azzal a jelentéssel, hogy a nemzeti tanács nem fogadta el az ajánlatot s ragaszkodik egy minden korlátozás nélküli Károlyi-kormányhoz.« Leszögezendő a következmények, a konklúzió kedvéért az a tény, hogy nem fogadtak el semmiféle kibontakozási tervet, csak azt, amely a korlátlan hatalmat az ő kezükbe juttatja, hogy azután előre eltökélt szándékukat keresztül is vihessék. Október 30-án a főherceg jelentést téve az eddigi tárgyalásokról a királynak, Károlyi mellőzésével gróf Hadik János kinevezését hozta javaslatba, kit a király aznap meg is bizott telefonon a kabinetalakitással. Gróf Hadik át is vette azonnal a ministerelnökség vezetését és tárgyalásokat folytatott a kabinetalakitás iránt, melynek október 31-én délelőtt kellett volna végbemennie. És mi történt ekkor, t. Nemzetgyűlés? (Halljuk! Halljuk!) Az október 30-áról 3l-ikére virradó éjjel kitört az a bizonyos lázadás, nehogy más kormány lehetővé váljék. Tehát hogy a Hadikkormány hivatalba lépése, Hadik erélye megtöressék, érvényre ne juthasson, megakadályoztatik az alkotmányos utón való kibontakozás, az alkotmányos kormány kinevezése, megakadályoz! atik az, amit a t. igazságügyminister ur beszédében ugy jellemzett, hogy a király szabadon választhatja meg a maga kormányát, a maga ministereit. Nem, t. igazságügyminister ur és nem t. Nemzetgyűlés, a király megakadályoztatott abban, hogy szabadon választhasson, neki választania kellett azt, akit a zendülés ráoktrojált. Október 31-én reggel gróf Hadik János a lázadás láttára természetszerűleg lemondott megbizatásáról, még mielőtt maga esküt is tett volna. (Zaj jobbfelöl.) Ekkor a főherceg azt a javaslatot tette a királynak, hogy tekintettel a bekövetkezett eseményekre, nevezze ki most már Károlyi Mihályt, amibe a király beleegyezett, megbizva a főherceget, hogy Károlyit nevezze ki. Ugyanakkor Károlyi Mihály, aki a király és a főherceg között történt megállapodásról természetesen nem bírhatott tudomással, személyesen sürgette a kinevezését a főhercegnél . . . Huber János: A kis szerény! B. Szterényi József :... hangsúlyozva, hogyha aznap estig leteheti a ministerelnöki esküt, megmenthetőnek tartja még a helyzetet. Erre a főherceg a király nevében szóbelileg kinevezte őt ministerelnökké, majd ennek megtörténte után a királlyal telefonon beszélve, a király közvetlenül is megbízta őt, míg a Károlyi-kormány ministereit Károlyi szóbeli előterjesztésére még aznap ugyancsak szóbelileg kinevezte, kikkel együtt Károlyi aznap este 6 órakor a főherceg kezébe letette a hivatali esküt. Ezen eskünél jelen volt Libits Adolf és Kállay Frigyes, akik tanuk gyanánt irták alá az eskü letételéről felvett okmányt, mig az eskü szövegét Say vezérkari ezredes, a főherceg szárnysegéde olvasta fel. T. Nemzetgyűlés ! Az előbb voltam bátor ráutalni arra, hogy már a kormányalakítási, illetőleg kibontakozási tárgyalások első stádiumában Károlyi Mihály törvényes királya ellen fordult és kijelentette, hogy koronás királyát nem fogja a független Magyarország királyául elismerni és felajánlotta a főhercegnek, hogy őt óhajtaná királynak. Ennek ellenére sürgettetik kinevezése a királynál és leteszi a ministeri esküt. Azt hiszem, a Nemzetgyűlés tagjainak túlnyomó többsége és az ország közönsége sem