Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-39

406 A Nemzetgyűlés 39. ülése 1920. évi május hó 10-én

} hétfőn. álláspontunk és a bennünket körülvevő népek imperialista álláspontja. Ezek közelebbről megokadatolva nincsenek, s ez is részben csak a sorok között van. Talán némi okadatolással és némi magyarázattal szolgálhat ehhez az a beszéd, amelyet Balfour tartott, — azt hiszem, — március elején az angol alsóházban, amidőn a Románia és Magyarország közötti határra, tehát arra a határra, amelyet a legégbekiáltóbb jogtalanságnak és a legsúlyosabb mérvű hódítási vágy közötti rossz kompromisszumnak lehetne nevezni, azt mondja, hogy ez még a legjobb határ, amelyet találni lehetett. S beismeri azt, hogy ezek a kérdések nagyon nehezek, sokkal nehezebbek tehát, mint ahogy azt annakidején gondolták, amikor először felvetették, anélkül, hogy az összes tényezőkkel számot vetettek volna. S azt mondja, hogy mig a főirányelv a határok megállapításán ál a nemzetiségi volt, mégsem szabad figyelmen kívül hagyni a vasúti összeköttetések, a gazdasági viszonylatok, sőt a stratégia szempontjait sem. Itt látjuk azt, hogy egészen más tényezők játszottak bele és belejátszottak olyan tényezők is, amelyek tulajdonképen — s ezt itt szeretném leszögezni, azért mondom is ezt — efemer tényezők, vasúti kapcsolatok, vasúti összeköttetések tényezői, amelyeket elvégre, ha nem is napok alatt, de évek alatt változtatni lehet. Ezért vált tulajdonképen a megszabott határ egy gazdasági hódítási határrá. Még két pontjára a kísérőlevélnek szeretnék rátérni, amelyeket meg kell említenem azon hatásnál fogva, amelyet az egész közvéleményre és minden emberre gyakoroltak, kellett hogy gyakoroljanak ós amelyekről a külföld kell hogy tudjon. (Halljuk! Halljuk!) A kísérőlevélnek közzétett verziója szerint az egyik passzus ugy hangzik, hogy ezeréves birtoklásunk jogtalan volt. (Mozgás és zaj.) A hiteles szöveg nem így hangzik. A hiteles szövegben ugy van, hogy (olvassa): »Az ezeréves birtoklás sem jogcím akkor, amikor már az ilyen birtoklás jogtalanná vált, jogtalannak látszik. (Mozgás.) Tehát bizonyos változat van itt, de még ebben a formájában is e helyről ezt az indokolást vissza kell utasítanom. (Altalános élénk helyeslés és taps.) Vissza kell utasítanom és amikor ezt teszem, magam mellett látom ebben jobboldalt a franciák nagy geográfusát, Reclust és baloldalt a franciák nagy történészét Michelet-t. Egy másik passzusa a kísérőlevélnek, amelyre szintén rá kell mutatnom, a népszavazás felesleges voltának indokolása. (Halljuk! Halljuk!) Ez az indokolás azt mondja, hogy 1918 őszén, október és november havában, az elszakított területeken a nép már nyilatkozott. (Felkiáltások: Igen, de épen ellenkezőleg! Ugy van!) A népből nyilatkoztak, azaz nyilatkoztak sokan; de nyilatkoztak jobbra is, balra is. (Felkiáltások: Inkább jobbra!) Bleyer Jakab a nemzeti kisebbségek ministere : A németek csak jobbra. Gr. Teleki Pál külügyminister : A rózsahegyi határozatnak is megvolt a maga ellenhatározata, a németek csak egy irányban nyilatkoztak . . . Bleyer Jakab a nemzeti kisebbségek ministere : Magyarország mellett ! (Igaz ! Ügy van !) Gr. Teleki Pá! külügyminister: ... a gyulafehérvári határozat pedig hogy kik által, minő kiküldöttek vagy önmegbizottak által (Felkiáltások : És minő napidíjak mellett !) hozatott, azt mi tudjuk. (Igaz! Ugy van!) Ennek következtében ez az indokolás nem áll meg, és sokkal több súlyt adott volna nézetem szerint a békekonferencia határozatának, bármilyen kegyetlen legyen is az reánk nézve, ha — most sine ira et studio tekintve a dolgot — ilyen okadatolások elhagyásával (Ugy van!) egyszerűen az akaratra hivatkozva törtónt volna ez az elhatározás. (Igaz! Ugy van!) És talán jobb is lett volna, ha így járnak el velünk szemben, mert ezzel az okadatolással, ha meg is van a külföld politikai közvéleményében nagyon sok tekintetben a mentalitás változása bizonyos mértékig, mégis azt a látszatot keltik bennünk, hogy a hivatalos tényezőknél még mindig van valami abból a büntetési mentalitásból is, amelynek létét március 3-ikán a lordok házában szögezték le. (Igaz! Ugy van!) És, t. Ház, a kísérőlevél azon kijelentésének ellenére, hogy békedelegációnknak igen voluminozus, minden kérdésre kiterjedő munkálatait, okadatolásait és bizonyítékait figyelemre méltatták és azokat átnézték, mégis azt kell hogy gondoljam, hogy ez a munkafelosztás olyan volt, hogy nem mindenki jutott hozzá ahhoz, hogy mindent, amit el kellett volna olvasnia, el is olvashasson. (Igaz! Ugy van!) Mert máskülönben alig hiszem hogy Crawford grófja, az angol külügyminister helyett szólva a lordok házában, megtehette azt — a mondhatnám merész — kijelentést, hogy a magyar tisztviselők és a magyar tisztviselőknek segédkező tanítók és más munkaerők a magyar statisztikát magyar érdekből megváltoztatták. (Felkiáltások: Eágalom!) ISTem mondhatta volna ezt akkor, ha ismerte volna azokat a memorandumokat, amelyekből csak hármat akarnék itt megemliteni, (Halljuk! Halljuk!) azért, hogy ne lássék ez a kijelentésem és ez a visszautasítás, amelyet hozzá kell fűznöm, okadatolatlannak. A három memorandum közül, amelyet említeni akarok, az első az, amely erdélyi jegyzékünkhöz volt mellékelve — igaz, hogy annak tizenöt melléklete volt, tehát talán egyik-másik ur figyelmét elkerülhette — és amely bizonyította azt, hogy a románok a békekonferenciához beterjesztett irataikban minden módját felhasználva a statisztikai számok megváltoztatásának és magyarázgatásának, még igy is alig tudtak kihozni jelentékenyen — nagyon jelen-