Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-39

A 'Nemzetgyűlés 39. ülése 1920, tékenyen, amint ők szerették volna — különböző eredményt, mint a magyar hivatalos statisztika, és bizonyítékaikban kénytelenek voltak egyszerűen egy térkép szinh áfásaival hangulatot kelteni. A másik memorandum, amelyre hivatkozni szeretnék, az, amely felvidéki jegyzékünkhöz volt mellékelve és amely jellemezte a most hirtelen, a Felvidék jelen állapotaiban végzett, tehát minden pártatlansággal is aligha jól végzettnek Ítélhető cseh népszavazásnak módszerét. A harmadik memorandum pedig, — és a legfontosabb ez volt, amelyet bemutatkozó jegyzékünkhöz mellékeltünk, igaz, hogy szintén 37 mellékletet kellett adnunk, de kénytelenek voltunk ennyit adni és talán igy kerülte el ez a jegyzék egyik-másiknak figyelmét — mondom, ez a harmadik memorandum statisztikánknak helyességét számos argumentummal bizonyította. Ezek közül ismét csak a legfőbbet ismétlem : a vallási statisztikának a nemzeti statisztikával való összevetését, amely minden pártatlan és még nem is szakember, hanem egyszerűen a dolgokat pártatlanul megítélő ember előtt világossá kell, hogy tegye, hogy itt a nemzetiségi statisztikában nincs hiba, azaz nincs több hiba, mint amennyi minden civilizált állam statisztikájában van. (Ugy van! Ugy van!) Hogy milliós számoknál előfordulnak tízezres számokig való tévedések, ez minden civilizált állam statisztikájában előfordul, keleten és nyugaton egyaránt. (Ugyvan! Ugy van!) Felemlitésreméltónak tartom még azt, — méltóztassék megbocsátani;, hogy ennél a kérdésnél ennyit időzök (Halljuk ! Hallj uh !), — hogy itt igazoltuk azt is, hogy a népszámlálási biztosok jelentékeny része, 1900-ban fele, 1910-ben több mint fele tanitó volt, ezen tanítók között természetesen legnagyobb számmal felekezeti iskolák tanítói és ezen felekezeti tanítók között jelentékeny számban nemzetiségi tanítók. (Ugy van ! Ugy van !) Hogy azonban a mi számainkat sokszor milyen világításba helyezték, arra nézve ismét csak egyet szeretnék megemlíteni, a londoni cseh megbízottnak Ossuaknak egy intervjuját, amelyben azt mondja, hogy a magyarok egyszer 3,600.000, egyszer pedig 1,800.000 elvesztett magyarról beszélnek és hozzáteszi, hogy ennyire megbizhaték a magyarok. A megoldás nagyon egyszerű, ha valaki memorandumainknak bármelyikételolvassa, mert tényleg mindkét számról van szó, azaz még ez sem egészen korrekt, mert akkor sem 3,600.000-ről, hanem 3,400.000-ről volt szó. Az egyik szám jelezte az összes magyarságot, amely tőlünk elszakittatik, a másik annak a magyarságnak a számát, amelyet az alföldön és az, alfölddel szoros kontaktusban lévő nagy magyar nemzeti blokktól elvágnak. Ezt csak annak magyarázatául akartam felhozni, hogy minő rosszakarattal interpretálják a dolgokat, amely rosszakarat ellen nincs más fegyver, csak az idő, évi május hó 10-én, hétfőn. 407 T. Ház ! Áttérek most a kisérő levélnek ama kevés pontjára, amelyek engedményeket, vagy — mondjuk — bizonyos enyhítéseket tartalmaznak, el is tekintve annak általános hangjától, amely — mondom — bizonyos mértékig szintén enyhe. Azt mondja a kisérőirat, hogy mivel ma már — és tehát mintegy az idő előrehaladottsága folytán és mintegy azon bilincsek folytán, melyeket önmagának vert a békekonferencia, azt hiszem, ez akar lenni a »ma már*, — mivel ma már nem tudja a határokat megváltoztatni, majd akkor, amidőn a határmegállapitó bizottságok megkezdik munkájukat, ha ugy találják, hogy a békeszerződés határozmányai valahol oly . igazságtalan helyzetet teremtenek, amelyet megváltoztatni általános, tehát mondjuk európai érdek, szabadságukban fog állani, hogy e tárgyban a népek szövetségének tanácsához jelentést tegyenek, amely esetben e tanács, ha az érdekelt felek egyike kívánja, felajánlhatja jó szolgálatait a határ olyatén megváltoztatására, amelyet a határkijelölő bizottság is alkalmasnak tart. (Mozgás.) Itt azt szeretném deklarálni, hogy igenis, a magyar nemzet ezt bizonyos engedménynek tekintheti, ele csak akkor, határkijelölő bizottságok a nekik adott szabadsággal, a nekik adott hatalommal ugy élnek, hogy erkölcsi kötelességüknek fogják tartani e jogukat feltétlenül és minden egyes esetben gyakorolni ott, ahol az Európának akár anyagi érdeke, mely anyagi érdek KeletEurópának nyugalmától és rendezett viszonyaitól is függ, (Ugy van!) akár erkölcsi érdeke Európának, amely erkölcsi érdek az, hogy ne követtessék el és ne maradjon Európában jogtalanság, igazságtalanság és kegyetlenség. Ha igy fogják fel az európai érdeket, ha ezt akarja beleinterpretálni maga a békekonferencia és igy fogják azt interpretálni és végrehajtani a határt kijelölő bizottságok, igy fogja azt interpretálni és eljárni utána a népszövetség, akkor minden esetre jelentőségteljes a levélnek ez a passzusa. Rubinek Gyula földmivelésügyi minister: Nem elég! Gr. Teleki Pál külügyminister : Ebben is csak akkor láthatunk lépést előre, ha erkölcsi direktívát is tartalmaz és nemcsak nekünk szól ez a passzus. Ep igy vagyunk a következővel is (olvassa) : »Az egyesült és társult hatalmak biznak abban, hogy ez az eljárás lehetővé fogja tenni minden, a határ megvonása által elkövetett oly igazságtalanságnak kiküszöbölését, illetőleg orvoslását, amely komoly indokokkal támadtatik meg.« Most rátérek a következő passzusra, amely egy konkrétebb kérdéssel, a rutén kérdéssel foglalkozik. (Halljuk! Halljuk!) Ez a passzus igy hangzik (olvassa) : Kuszka-Krajnának a csehekkel kötött szerződésben megállapított autonómiája lehetővé teszi, hogy a rutének