Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-38

A Nemzetgyűlés 38. ülése 1920. Ezek még ma sem tudnak belenyugodni a történtekbe, és mivel látják azt, hogy mi itt a megbocsátás alapján állunk, bogy mi a keresztényi szeretetet velük szemben is érvényesítjük, már megint felütik fejüket és nem tudnak egyáltalában beletörődni abba, bogy itt Magyarországon most a keresztény és nemzeti szellem jegyében történik a megújhodás. Május elsejét ismét munkásünnepnek deklarálták. Itt most egy sajnálatos körülmény állhat elő, amelyet a Nemzetgyűlésnek feltétlenül reparálnia kell. A hazafias alapon álló keresztényszocialista munkásság kimondotta határozatban, hogy május elsejét nem ismeri el munkásünnepnek és ők hazájukért dolgozni akarnak május 1-én is. A szociáldemokrata munkás vezérek pedig t

kiadták az ukázt, hogy a gyári munkásságnak nem szabad május 1-én dolgoznia. Igen érdekes jelenség, hogy a többnyire zsidókból kikerült gyárigazgatók, gyártulajdonosok, üzemvezetők nem a nemzeti alapon álló keresztényszocialista munkásság álláspontjára helyezkedtek, hanem teljesen azonosították magukat a szociáldemokrata munkásvezérekkel és elhatározták, hogy nem fogják engedni a munkásokat dolgozni még olyan helyeken sem, ahol ezek a munkások dolgozni akarnak, és a gyárakat és az üzemeket egyszerűen zárva fogják tartani május 1-én. Ez súlyos arculcsapása a nemzeti és keresztény alapon álló keresztényszociális munkásságnak, arcul csapása az egész keresztény magyar nemzetnek, amely, ugy látszik, még mindig nem tanult a múltból és nem tud erős kézzel belenyúlni abba a darázsfészekbe, ahonnan eddig mindig a nemzetet legyilkoló, megmérgező haramiák kikerültek. Látjuk az egész vonalon, hogy a zsidóság miképen azonosítja magát a nemzet- és világfelforgató eszmékkel. Amikor mi pl. Magyarországon nemzeti és keresztény államot akarunk épiteni, akkor előállanak gyalázatos, hazaáruló Lőw Imánuelek, a lugosi főrabbi a Reinitzok és mások, akik mind a zsidóság sorából kerülnek ki. Ma is ők tartják kezükben a szociáldemokrata munkásvezéreket és ugy látszik, hogy együtt teszik meg ezeket a lépéseket, amelyekkel a keresztény magyarságot akarják minden tekintetben arculcsapni. Nekünk tehát meg kell tennünk az óvintézkedéseket és ha már a kormány liberálisan arra az álláspontra helyezkedett, hogy megengedi nekik zárt helyen az ünneplést, rendben van, tartsák meg, de akkor érvényesítsük ezzel szemben a keresztényszocialista becsületes munkásságnak az érdekeit és kívánságát és tegyük lehetővé nekik, hogyha ők dolgozni akarnak, akkor dolgozhassanak. {Helyeslés a baloldalon.) Ebből a szempontból kiindulva a következő interpellációt vagyok bátor a belügyminister úrhoz előterjeszteni (olvassa) : .1. Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy a szociáldemokrata pártvezetőség a évi április hó 29-én, csütörtökön. 399 személyes szabadság és munkaszabadság elvének súlyos megsértésével a munkásokat május l-re a munkától egyszerűen eltiltotta ? 2. Hajlandó-e a belügyminister ur gondoskodni arról, hogy a hazafias munkásság május 1-én az üzemekben és gyárakban munkáját zavartalanul folytathassa ? 3. Garantálja-e a belügyminister ur, hogy május 1-én a gyárak és üzemek nyitva fognak tartatni és mindazok, akik a dolgozni akaró munkásságot bármi módon munkájuk teljesítésében meggátolják, a legszigorúbb büntetéssel, pénzbírság, elzárás, botbüntetéssel sújtatnak ?.« Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ezzel az utolsó ponttal kapcsolatban szükségesnek tartom megjegyezni a következőket. Kisgazdapárti oldalról hallottam az imént, hogy a botbüntetést nem fogják megszavazni, mert nem vagyunk Ázsiában, hogy ilyen barbár eszközökkel büntessünk. En leszegezem azt, hogy igenis, becsületes, tisztességes embernek semmiféle súlyos büntetéstől félni oka nincs, a gazemberek pedig a legsúlyosabb büntetést is megérdemlik. Azok, akik itt most is. a keresztény kurzus idején, a nemzet ellen ilyen támadásokat akarnak intézni, hogy a munkásságot kizárják az ő jogaiból, azok megérdemlik a legsúlyosabb büntetést. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. A belügyminister ur kivan szólni. Dömötör Mihály belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy a kérdés fontosságára való tekintettel azonnal válaszoljak a hozzám intézett interpellációra. Mivel tudtam, hogy az igen t. képviselő ur ezt az interpellációt hozzám fogja intézni, azonnal érdeklődtem a hozzám intézett kérdések tartalmára vonatkozólag és ennélfogva az első kérdésre, vagyis arra, hogy van-e tudomásom arról, hogy a szociáldemokrata pártvezetőség a személyes szabadság és a munkaszabadság elvének súlyos megsértésével a munkásokat május elsejére a munkától egyszerűen eltiltja, azt kell válaszolnom, hogy erről nemcsak nincs tudomásom, hanem az eddigi adatok és információk alapján egyáltalában senkinek sincsen szándékában, hogy ilyet tegyen s hogy a munkásokat megakadályozza, ha dolgozni akarnak. Ebben a kérdésben nekem az az álláspontom és felfogásom, hogy valamint senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy dolgozzék, ha nem akar, épen ugy az államhatalomnak teljes erejével oda kell hatnia, hogy senkit, aki dolgozni akar, munkájában ne háborgassanak. (Helyeslés.) Utóvégre a meggyőződéseket és elveket senkinek sem lehet erőszakkal a fejébe verni. Ennélfogva senkivel szemben sem lehet erőszakot gyakorolni, ugyebár, azért, hogy ilyen vagy olyan meggyőződése van. Viszont azonban az ellen is tiltakozni kell és az ellen is tenni kell, hogy bár-