Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-38

398 A Nemzetgyűlés 38. ülése 1920. meszterre az orvosi fakultás nem áll elő megint ujabb nehézségekkel? Barla- Szabó József: Sok ott a vaskalapos! Schandl Károly : . . . kezdődik újra a huzavona és akkor megint nem fognak ezek a nőhallgatók beiratkozhatni. Én csak azt kérem az igen t. Nemzetgyűléstől, hogy amennyi igazságérzéssel és méltányossággal járt el akkor, amikor megvédte a szoptatós dajkákat, ugyanilyen igazságszeretettel védje meg a keresztény nőhallgatókat is. A választ — sajnálatomra — nem vehetem tudomásul. Elnök : A vallás- és közoktatásügyi minister urat illeti a szó. (Halljuk ! Halljuk !) Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Ismétlem, hogy véleményem szerint igazságtalanság nem történt, mert az eredeti gondolat az volt, hogy itt katonai pótszemesztert tartunk, s csak épen excepcionális szempontból engedtünk ebből, hogy bizonyos méltánylandó esetekben nőket is felvegyenek, akik a katonákkal szemben veszteséget nem szenvedtek. A vesztes katonák álláspontja igazságos, mikor pótlást akarnak azokkal szemben, akiknek módjukban volt itthon lenni. Itt van az egyik igazság. Ezzel szemben állana a másik igazság, hogy akiknek szerzett jogaik vannak, mint a keresztény egyetemi orvostanhallgatónőknek is, azok se fosztassanak meg semmiféle lehetőségtől. Ha ez rendes egyetemi félév, vagy rendes egyetemi esztendő V^olna, ez az okoskodás teljesen helytállna. De ez nem rendes egyetemi félév, hanem pótszemeszter, melyet katonák számára létesítettünk, azok számára, akik háborús veszteséget szenvedtek és csak kivételesen vettünk fel nőket. Ez a kivétel azonban állandóan szélesedett, sokkal nagyobb mérvű lett, mint aminőnek tervezve volt. Mi most végeredményben ezt a kiszélesedést akceptáljuk, de csak abban a formában, ahogyan azt az orvosi fakultás lehetőnek tartja. Kétségkivül különbség van a bölcsészeti kar és az orvosi kar között, épen azért, mert ott a tanitás nehézségei egyáltalán nem állanak fenn, mig itt fenforognak a nehézségek. Azt hiszem, hogy ha azok, akik semmit sem vesztettek a háborúban, most két hónapi hallgatás után egy szemesztert fognak nyerni, nem mondhatják, hogy igazságtalanság történt velük szemben. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A házszabályok 205. §-a értelmében az interpelláló képviselő urat még egyszer megilleti a szó. Kivan a szólás jogával élni ? Schandl Károly : T. Nemzetgyűlés ! Fentartom álláspontomat, hogy itt tényleg ig talanság történik azzal a kevés számú keresztény nőhallgatóval szemben, mert ugyebár, ahol 2000 növendéket tudnak oktatni, ott 2080-at is oktathatnak. Ezen az alapon — sajnálom — nem veszem tudomásul a kultuszminister ur válaszát. Elnök : Következik a határozathozatal. évi április hó 29-én, csütörtökön. Felteszem a kérdést : elfogadja-e a t. Nemzetgyűlés a vallás- és közoktatásügyi minister urnák Schandl Károly képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem ? (Félkiáltások : Elfogadjuk/) A ház az interpellációra adott választ tudomásul vette. Kérem a következő interpelláló képviselő urat. Kontra Aladár jegyző : Budaváry László ! Budaváry László : T. Nemzetgyűlés ! A nemzetközi zsidóság szolgálatában álló szociáldemokrácia tervszerű aknamunkája juttatta Magyarországot mai szánalmas helyzetébe és ezek az ő nemzetköziségüknek dokumentálására és ennek az érzésnek fentartására ilyen nemzetközi ünnepet is iktattak be, május elsejét, amelyet hivatalos munkásünnepnek deklaráltak, azonban ez nem munkásünnep volt, hanem a nemzetköziség ünnepe. Ezt évtizedeken keresztül évről-évre mindig megünnepelték : ilyenkor összejöttek a zsidó szociáldemokrata munkásvezérek által kijelölt helyeken, ahol ezek a munkásvezérek hordó tetejéről hirdették a nemzetközi igéket az ő maszlaggal elbolonditott munkástársaiknak. Láttuk, hogy hova vezetett ez a demagógia, láttuk, hogy ők éveken keresztül állandóan izgattak és lázitottak a fennálló rend ellen, lázitottak a nemzeti érzés és a keresztény erkölcsök ellen és szociáldemokrácia, amely pl. 1919 február havában a Népszava ellen támadást intéző kommunistákat csirkefogóknak és gazembereknek minősítette, a következő hónapban, márciusban a kommunisták nyakába borult és együtt teremtették meg itt Magyarországon a proletárdiktatúrát. Az ilyen szociáldemokráciában megbizni nem lehet, az sohasem tud a nemzeti álláspontra helyezkedni, az mindig nemzetközi marad, mert ezt már gyermekkoruktól belenevelik azokba a szociáldemokrata gyárakban dolgozó tanoncokba, akiket ilyen maszlaggal tartanak éveken keresztül és az ilyen ifjú, ha felserdül, nem tud többé szabadulni ezektől a bolondgombáktól, az már szociáldemokrata, illetőleg kommunista fog maradni. Ëpen azért szerettem volna, ha a körülmények ugy alakulnak, hogy a magyar kalendáriumból a május elsejét mint munkásünnepet egyáltalában törölni kellett volna. Május elseje maradjon ezentúl is dolgozónap, nem pedig olyan, amelyen a munkásságot megint egybe fogják gyűjteni és ugyancsak ezekkel a nemzetközi zsidó maszlagokkal fogják továbbra is tartani. (Igaz ! Ugy van !) A múlt esztendőben láttuk, hogy a nemzeti szinü zászlókat elkobozták, elégették, vörös rongyokba burkolták egész Budapestet és vörös rongyokba burkolták igen-igen sok embernek lelkét. Nagyon jól tudjuk, hogy itt nem a munkásság hibás, hanem azok a munkásvezérek, akik sohasem kerültek ki a keresztények sorából és a dolgozó gyári munkásság sorából, hanem mindig a napI lopó és munkakerülő zsidóság sorából kerültek ki.