Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-38

390 A Nemzetgyűlés 38. ülése 1920. lésében csupán gátló, káros tényezőként emlegették állandóan.« Ki hallott már itt ilyen beszédet, mint amilyen ez ? (Felkiáltások a baloldalon : Milyen ujság ez ? Felkiáltások a jobboldalon : Zempléni keresztény szocialista lap ! Mozgás és derültség. Félkiáltások a baloldalon : Mi a cime ? Nem mondják meg!) Nem olvasom tovább. Csak azt az egy szomorú tényt kivánom megállapitani, bogy ezt keresztény lap irja. Itt van az alján az is, bogy »Keresztények, csak keresztény lapot olvassatok«. (Mozgás.) Engem, bármennyire helyeseltem, hogy a politikában is felvegyük a keresztény nevet is, mégis — tudja Isten — bizonyos félelem érzete hatott át és azt gondoltam, hogy nem lesz talán meg bennünk az a szükséges erkölcsi erő, hogy mi a gyarlóságainkon uralkodni tudjunk és ennek megfelelően tudjunk majd dolgozni és viselkedni. (Mozgás a baloldalon.) Rassay Károly : Hogy kell ezt érteni ? Pásztor József: Kérem, ha keresztény lap ilyeneket beszél! De egy példával fogom illusztrálni, hogy bizonyítsam azt, aminek helyességét Rassay Károly t. képviselőtársam kétségbevonja. Engedje meg, hogy egy rövid példát hozzak fel. (Egy hang a jobboldalon: Olyan népszeretetböl nem kérünk, mint ebben a lapban van! Ez nem testvér!) Molnár János t. képviselőtársam kerületében volt egy szép, derék ember, akinek olyan gyönyörű hangja volt, hogy bármelyik Operaháznak díszére válhatott volna. Nem ment Operaházba, de mégis hasznát vette a hangjának és a derékségének. Nagy császárszakállt növesztett, (Derültség.) papi ruhát, barátruhát csináltatott, fogott egy két méteres botot, amelynek végére rézfeszületet alkalmazott. Tele volt csillogó kereszttel, még a derekára is akasztott egyet. A botja is jól nézett ki. Gyönyörűen kezdett énekelni napkeletkor, odaszaladt a falunak aprajanagyja, a gyermekek szaladtak tojásért és annyi tojást vittek neki, hogy ha bármilyen operaházban lett volna, nem lett volna akkora keresete. (Derültség.) Mert, ha a vallási jelvényeket látják, akkor nálunk a reformátusok is olyanok, hogy azt tiszteletben tartják és külön adtak a gyermekek, külön adtak az asszonyok és még a gazda is külön adott. (Mozgás. Felkiáltások a baloldalon: Mi volt? Bethlehemes?) Remetének nézték. Aztán a tojásokat eladta, mert természetesen a kosara hamarosan megtelt, eladta a zsidónak és mint akinek jó keresete van, rászokott a nerángasra, amint nálunk a pálinkát hivták, amikor még volt. Egy alkalommal többet rántott be a nerángassból, mint amennyit kellett volna. És amint Pálházától Kovácsvágás felé ment, találkozott egy metszővel. (Derültség. Felkiáltások : SaMerrél !) Hogy, hogy nem, azt nem tudja §çpki, mert ketten voltak, de összevesztek és a évi április hó 29-én, csütörtökön. vége az lett, hogy a kereszttel jól elpáholta a zsidót. (Derültség.) Tudja Isten, zsidót vert meg, de mert mégis olyat követett el, ami nem a kereszthez illett és nem papi ruhába öltözött emberhez való, azóta- hiába jött, nem adott neki senki egyetlenegy tojást sem. (Derültség.) Hiába rimánkodott, hogy ő a Krisztus urunkkal verte meg a zsidót, Krisztus pedig megbocsát, a nép nem adott rá semmit, sőt később ugy hallottam, hogy a járásbíróság el is záratta, mert az sem. lett volna szabad, amit csinált. Hát ez talán megmosolyogni való dolog is volt, de azért mondom Rassay t. képviselőtársam közbeszólására, hogy mennyire érzékeny a nép aziránt, ha nem a hivatásának él valaki. Ha tehát felvesszük a keresztény nevet, — nekem nincs kifogásom ez ellen — igyekezzünk annak megfelelően dolgozni és viselkedni, mert különben elesünk attól a legdrágább tojástól — nem attól, amit emiitettem, — hanem a nép bizalmától (Egy hang a jobboldalon: záptojásokat kapunk! Derültség.) és ami a fő, kiforgatjuk a népet vallásos érzületéből, abban komoly veszedelmet látok. (Zaj.) De nemcsak az a fő, hogy mi éljünk és viselkedjünk ugy, hanem az, hogy igyekezzünk azon, hogy mások is igy viselkedjenek. {Helyeslés a jobboldalon. ) Talán megmóltóztatnak engedni, hogy egypár szót szóljak a »paraszt« kifejezésről is. A legtöbb esetben ez gunyszó; amikor korholnak vagy szidnak valakit, ami — sajnos — leginkább a katonaságnál esik meg, a paraszt szót használják és ezt mindenféle cifraságokkal felöltöztetik. Talán igazat ad nekem a t. Nemzetgyűlés abban, hogy az a paraszt szó nem tárgyi jelző, — hiszen tudják az intelligens emberek, nézzék csak meg a lexikont, ott megvan ennek a szónak a magyarázata. Annyira rászoktak már erre, sőt én magam is, hogy jóakarattal is kimondjuk azt a szót, — de ha ugy használják ahogy sokan, bizony megutáltatják a néppel. Ha lehetett a tengeralattjáró hajókból egy nap alatt »búvárhajót« csinálni, a »paraszt« szót is rá lehet fordítani »kisgazdára«, »földművesre«, vagy »polgárra«. Mert a »paraszt« ellen tiltakozik a nép a vidéken, mert mindig elibe mondják, hogy »büdös« paraszt. (Derültség. Felkiáltások a baloldalon : A zsidóra mondják !) Bizony, ez nagyon sérelmes dolog és rósz

1 szül is esik nekik. Ha az urnák azt mondanák, hogy : »büdös« ur, az sem tetszenék nekik. (Derültség.) Ugy látom, azért gyűlölik a falusi népet, mert most már vannak képviselői a Nemzetgyűlésen és talán azért is, mert van nekik mit enni. Ha e drága világban mindenki annyit dolgoznék, mint áz a nép, amely naponta 16—17 órát dolgozik, igazán nem volna csodálatos, ha meggazdagodnék, de hogy nincs igy, azt sajnos, bebizonyították a pénzlebélyegzés alkalmával történt dolgok. Nem mondom, hogy nem akad egy vármegyében egy-kettő, aki meggazdagodott,