Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-38

A Nemzetgyűlés 38. ülése 1920. évi április hó 29-én, csütörtökön. 391 de hiszen más osztályból is van ilyen s az nem a föld túrásából gazdagodott meg, hanem azért, mert szerencsés időben összevásárolt bort vagy marhát. De ha egy meggazdagodott kisgazdát látnak az országban, már azt mondják: jaj, a parasztnak mindnek tele van a ládafia pénzzel. Nálunk a faluban van egy hitelszövetkezet, amelyhez 10.000 lakos tartozik; ide összesen nem egészen 1,000.000 koronát hoztak lebélyegzésre. Ha egy embernél lett volna ez a pénz, az sem lett volna sok. Ha valamelyiknek elesett a tehénkéje, már kölcsönöket kellett kérnie. Ha valakinek 50.000 koronája van, ezt már sok pénznek mondják a falun. Hiszen ha nincs 50.000 koronája, nem tud még egy tehenet, vagy lovat sem beszerezni. Ezt akartam figyelmébe ajánlani a vidéknek, de az igen t. kormánynak és általában mindenkinek, a sajtónak is, hogy ezek téves nézetek, amelyek csak arra adnak okot, hogy izgassanak a nép ellen. Igyekezzünk tehát jóakarattal odahatni, hogy ezek megszűnjenek. Mert kérdem, ha ilyen dolgok vannak, amit sem mi a Nemzetgyűlés, sem a ministeriumok, sem senki nem képes megakadályozni, akkor miféle titkos hatalmak működnek itt, amikor ártatlan embereket megfogatnak a mezőkön, elviszik őket, összeverik ós ha az ügyészséghez fordulunk, ott azt mondják, hogyha hozzánk kerülnek az illetők, biztosan fel lesznek mentve, de mig a karhatalmak ki nem adják, addig mi nem tehetünk semmit. A karhatalomnál pedig összeverik őket és amig a kék folt le nem megy róluk, nem engedik ki, mert azt mondják, hogy férget kaptak. (Zaj.) A nép nagyon el van az ilyesmik miatt keseredve, és én komoly figyelmébe ajánlom a kormánynak, hogy ezzel a kérdéssel törődjék s tegye azt a lehető legsürgősebben meggondolás tárgyává. (Helyeslés. ) Következő interpellációt van szerencsém előterjeszteni (olvassa) : »Interpelláció az összministeriumhoz. Van-e tudomása az igen i összministeriumnak arról, hogy az országban nagyfokú osztályellenes izgatás folyik a termelőosztály, a falu népe ellen? Bir-e tudomással a t. összministerium arról, hogy ártatlan embereket, kimondottan azért, mert kisgazdajelöltre adták le szavazatukat, öszszefogdosnak, bebörtönöznek, és a legtöbb esetben megveretnek ? Ha igen, hajlandó-e ezt minden tőle telhető módon megakadályozni? Hajlandó-e az összes, minden néven nevezendő azon alkalmazottakat, akik csak a néppel érintkeznek, arra kötelezni, hogy a köznépet is, mint embereket tekintsék és aszerint bánjanak velük ? Hajlandó-e az ártatlanul bebörtönzött egyének azonnali szabadonbocsáttatása iránt intézkedni és oda hatni, hogy a jövőben hasonló atrocitások elő ne forduljanak? Hajlandó-e az embertelen bánásmódot megtorolni és ezáltal a végtelenségig^ elkeserített népet sürgősen megnyugtatni?« (Elénk helyeslés, éljenzés és taps jobb felöl.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. A ministerelnök ur kivan szólani. Ssmonyi - Semadam Sándor ministerelnök: T. Nemzetgyűlés ! Mivel a t. képviselő ur interpellációját az összkormányhoz volt szives intézni, ez okból én válaszolok reá. (Halljuk! Halljuk !) Nincs tudomásom arról, — egész őszintén megmondom, semmi tudomásom nincs róla — hogy az országban nagyfokú osztályellenes izgatás folynék a termelőosztály és a falu népe ellen. Ellenkezőleg, ahol én jártam és ahonnan információimat kaptam, ott meglehetősen nagy szimpátia van a falu népe iránt s ha bárhol ilyen izgatás volna, mindent meg fogunk tenni annak megszüntetésére, csak konkrét adatokat kérünk. (Helyeslés jobbfelöl,) Arra a kérdésre, hogy (olvassa) -, »bir-e tudomással a t. összministerium arról, hogy ártatlan embereket kimondottan azért, mert kisgazdajelöltre adták szavazatukat, összefogdosnak, bebörtönöznek és a legtöbb esetben megveretnek, s ha igen, hajlandó-e ezt minden tőle telhető módon megakadályozni« — feleletem az, hogy ilyen esetről nincs és nem volt tudomásom, de kijelenthetem, hogyha ilyesmi történnék, a lehető legenergikusabban fogunk eljárni, mert ennek abszolúte nem szabad előfordulnia és a kormány soha nem fogja tűrni azt, hogy bármelyik párt embere is azért, mert erre vagy arra az emberre szavazott, a legkisebb sérelmet is szenvedje. (Általános helyeslés.) Ez abszolúte nem egyezik meg a mi elveinkkel, a mi felfogásunkkal, s ezért ezt sohasem fogjuk tűrni. Kérnem kell azonban itt is, hogy méltóztassanak konkrét adatokkal szolgálni. Szalánczy József: Hozni fogjuk! Ab au jb an ma is igy van! Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Konkrét eseteket kerek, t. képviselőtársam és biztosithatom, hogy a visszaéléseket feltétlenül meg fogom torolni. Azt mondani, hogy Abauj megyében igy van, az még semmi. Szalánczy József: A honvédelmi minister urnák már be is adtuk. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Kérem, meg fogjuk vizsgálni. A következő kérdés (olvassa) : »Hajlandó-e az összes, minden néven nevezendő azon alkalmazottakat, akik csak a néppel érintkeznek, arra kötelezni, hogy a köznépet is, mint embereket tekintsék és aszerint bánjanak velük ?« Őszintén megvallva, csodálkozom ezen a kérdésen, mert hiszen még csak feltételezni sem szabad nemcsak mirólunk, de egy merevebb, másirányu kormányról sem azt, hogy ezzel a követelménynyel szembe merne helyezkedni, (Igás! Ugy van!) amennyiben az emberiesség, az erkölcs, és minden, még a legprimitívebb politikai érzés