Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-38

A Nemzetgyűlés 38. ülése 1920. évi április hó 29-én, csütörtökön. 389 »Most is, folyó hó 21-éről 22-ére virradó éjjel, a községünkből hat embert olyat vitettek el, aki magános kisgazdálkodó, a tavaszi ültetések, vetések félbehagyásával. Nevezetesen : Sebestyén György magános, mert édesatyja már öreg, munkaképtelen ; Mercz István magános gazdálkodó ; ifj. Kanócz György ugyancsak magános, drága igavonómarhájuk gondozó nélkül; Javorszky József és Krucsay Lajos lakatosok; ugyancsak Csernai András szabó. Ezeket azért árulta eí, mert a kisgazdapárti képviselőre szavaztak és akiket megtudnak, hogy a kisgazdapártira szavazott, mindre gyakorolnak valamiféle pressziót.« »Tehát kérjük az igen t. képviselő urat, méltóztatnék odahatni, hogy ha már szedik is össze a kommunistákat, ne legyen az, hogy akármilyen laikus falusi biró bosszúálló szavára történjék ez, hanem akiről be van igazolva, hogy csakugyan az : mert egy ilyen lelketlen ember árulkodása végett hónapokig szenvedni fogságban, nagy igazságtalanság.« »Kérem kedves képviselő ur, több képviselő úrral ezt tudatni és illetékes helyen ezt interpelláció tárgyává tenni, hogy a fentnevezettek, akik valószínűleg Miskolcra lesznek elszállítva, hazaeresztessenek ; az ily hazug községi birok pedig érzékenyen megbüntettessenek.« »Még volna több panasz is, de, már restellek többet beirni, de még egyet. Én vagyok az, aki a Korláton történt programra elmondása után pár szót szóltam a képviselő ur mellett, ami után felhangzott az éljen.« »Ezért én is várom minden nap, hogy elvisznek. Ilyen világ van itt, uraim. Korlát 1920 IV. 22-ikén. Krucsay Lajos nyűg. államrendőr, községi gazda.« Ha meg méltóztatnak engedni, egypár újságot is olvasok fel. Van itt, sajnos, elég. Itt van pl. egy újhelyi lap. Azt mondja (olvassa): »A felülbélyegzés híre már előre kiszivárgott, a hazafias kalmárok tehát sebtiben összevásároltak minden kapható idegen valutát, csakhogy kölcsönt ne kelljen adniok a magyar államnak, amely szerintük nekik nem hazájuk, de kizsákmányolásra alkalmas gyarmatuk. Azután jött a felülbélyegzés. Egy csapásra ázsiója lett a megvetett postapénznek ; a parasztnak és zsidónak egyaránt csak a posta kellett.« Tehát összehasonlítja a kisgazdákat a zsidókkal, pedig ugyan melyiknek jut eszébe, hogy külföldi ázsió is van a világon. Ez már olyan szemenszedett aljas hazugság. (Olvassa): »Aztán elmúlt két nap s reggelre a posta megint elvesztette a hitelót. Ma már nem kell a kutyának sem. S vájjon ki tanította meg a parasztot, hogy ne fogadja el a postapénzt?« Ezután érdeklődtem. Mentem Ujhelyre, hogy érdeklődjem, de más dolgom is volt. A postapénzt a vámon nem akarták elfogadni. Szabó Sándor : A nagy bankok ma is 4 %-ot számítanak fel és mégis a parasztot ítélik el ! Pásztor József: Ha már a vámon sem fogadják el, még kevésbé fogadják el akkor, amikor egy kis rongyos ruhát akar vásárolni magának. Es azután azt fűzi még hozzá (olvassa) : »Hát nem kellene ezeknek a nyomorultaknak a nyakába egy pusztító tűzeső? Amelyik a szennyes erkölcseikkel és bankóikkal együtt elpusztítaná őket az föld színéről?« »Higyjék el, érdemes volna magunkra venni a barbárság és kulturátlanság ódiumát azért, hogy naponta egy-két árdrágítót és a magyar hazának gáncsot vetőt nyilvánosan a piactéren deresre húzhassunk.« (Felkiáltások a baloldalon: Botbüntetést! Zaj.) Rupert Rezső: Egy gróf Széchenyi István politikája is a kisgazda politika volt! (Ugy van! Zaj.) Pásztor József : Ezután ez a lap az »uri stréberekről« is ir, majd egy másik számában ezeket mondja (olvassa) : »Hiszen senki sem tagadja le ma, hogy a megcibált Magyarország arculata egy agrár állam typikus képét mutatja, melyben a földmives-kisgazdaosztály számbelileg és produktivitását tekintve legelső tényezője állami életünknek, de hogy ez az osztály sajátítsa ki magának a törvényalkotást és a politikai élet minden megnyilvánulását, az elfogult egyoldalúságával semmi jóra sem vezethet«. »Szinte ugy látszik, mintha a kisgazdapárt képviselői csupán azért özönlenének be a Képviselőházba, hogy ott önmagoknak tetszelegve, egy elnyomó, minden komolyabb cél nélküli többséget alkotva, politikai szuverenitást gyakoroljanak a magyar politikai közéletben. Programmjuk mindezideig csak ennek a feltétlen párturalomnak biztosítása volt s munkásságuknak más tartalmat is semmi, de semmi sem adott. A kisgazdapárt képviselőinek nyers masszája jogi és politikai tudás hiján nem is ülheti meg hivatásosan azt a polcot, amelyre egy minden áron többségre törő áramlat, egy túltengett politikai divat juttatta. így igazán nem tekinthetjük más jelenségnek politikai életünkben e párt hatalmi szerepét, mint ellenmondást nem tűrő politikai terrort. Nem csodálkozhatunk tehát azon az egyoldalú elfogult állásfoglaláson sem, mellyel a kisgazdapárt minden más magyar társadalmi osztállyal szemben csupán a maga izolált érdekeit propagálja.« Szabó Sándor : Ezt nem törli ki a cenzúra, de Sokorópátkai cikkeit kitörlik! Pásztor József: »Az osztályharc és osztályuralom jelszavas tábora ez az alakulás, melyben tudatosan le nem higgadt ösztönös energiák és célok mozgatják a politizálás uj, tanulatlan jövevényeit. Hogy mennyi megértést várhatnak tőle nem kisgazda rétegei a magyar társadalomnak, arról beszélnünk igazán elszomorító, kilátástalan elmélkedés volna. Sajnos, kaptunk már belőle kostolót azokban a nemzetgyűlési felszólalásokban, amelyek az iparos és tisztviselő polgári középosztály az ország ujraépü-