Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-38

388 * A Nemzetgyűlés 38. ülése 1920. évi április hó 29-én, csütörtökön. lelkészek és katonák ellen is izgatnak. Ilyen pártba ő nem mehet. T. Nemzetgyűlés ! Ha itt panaszok merülnek fel egyes lelkészek, vagy katonatisztek, vagy bárki ellen is, az a katonatiszti vagy lelkészi kar bizonyára nem azonosítja magát azokkal, akik ellen ilyen panasz felmerül és bebizonyosodik. (Ugy van! jobb felöl.) En ugy tapasztaltam, hogy nem azonositja magát vele, sőt elitéli az illetőt. Minden osztályban akadhatnak olyanok, akik megfeledkeznek magukról. Ha mi egyes ilyen sérelmeket előhozunk és azt mondjuk, hogy ezt ez és ez az ember csinálta, azt nem kell ugy venni, mintha az egész osztály ellen történnék támadás. Hogy lehet azt gondolni, hogy épen mi izgatnánk a katonák ellen, a papok ellen, akiket mi a kommunizmusban megvédtünk ? ! Azt mondtuk, hogy nekünk a papjainkra okvetlenül szükségünk van. Hiszen a hónunk alá vettük és ugy védtük meg őket ! Hogy támadnánk a katonákat, akik között a mi fiaink vannak? Hisz össze vagyunk velük forrva, a katonaság gyökere nálunk van ! Hogyan lehet ilyesmit elképzelni ? Nem erről szólok, hanem csak egyes, magukról megfeledkezett emberek viselkedéséről. Szalánczy József: Akik nem prédikálnak, hanem politizálnak! Pásztor József: A szomszédunkban pl. van egy százados, aki kidoboltatta, hogy mindenki köteles neki köszönni ós aki egy pár tojást négy koronánál drágábban ad, azt megbotoztatja. Azután a bírónkat kutya büdös parasztnak nevezte. Sokszor volt parasztok között, de azt mondja, hogy a parasztnak nem kell hinni addig, . . . nem mondhatom tovább, hogy meddig. Azután kimentek a katonáink az urasági szőlőbe dolgozni. A gazdáknak meg volt parancsolva, hogy oda vigyenek utánuk ennivalót. A katonáknak nem volt szabad a házakhoz menni enni, hanem ahol voltak, vagy dolgoztak, oda kellett utánuk vinni az ennivalót, tehát a szőlőbe. Távol volt a szőllő, 18 koronáért adta a früstököt, ebédet és vacsorát. Azt mondta három ember a községi ülésben — két volt biró és egy kurátor — hogy 18 koronáért adjuk az élelmet és még a szőllőben a cipőjét is eltépi a gyermekem ; vagy dolgozzanak nálam s akkor adok nekik enni, vagy adjon nekik enni az, akinél dolgoznak. S mert ezt ki merték mondani, a két volt birót és a kurátort szuronyok közé fogva kisérték a katonák a parancsnok elé. (Felhiáltásoh : Gyalázat.) Hogy « azután mit csináltak velük, erről nem szólok. Bizonyosan tudja mindenki, hogy sem meg nem dicsérték, sem meg nem simogatták őket. A nép el van keseredve. (Egy hang jobbfelöl: így bánnak falun a paraszttal.) Pap József karhatalmi főhadnagy gazembernek nevezte 300 ember előtt a gönci kerület gazdáit s a kisgazdapárt vezetőségét bitang népbiztosokhoz hasonlitotta. (Mozgás és zaj a jobboldalon. Egy hang: lei volt az?) Pap József karhatalmi főhadnagy, aki előttem és az ottani esperes előtt azt mondotta, hogy több parasztot megbotoztak ott. (Zaj a jobboldalon.) Ott volt azután egy lelkész a templomban, — nem az én kerületemben, de innét mentek át a választóim a templomba — azt mondotta, hogy ötven olyan képviselő van a Házban, aki nem. odavaló. (Egy hang jobbfelöl : Mi vagyunk azok, ugylátszik!) Mikor a pap kijött a templomból, felszólították a hivek, hogy többet a templomban a Képviselőházról ne beszéljen, mert különben ugy otthagyják a templomot, hogy oda többé be nem mennek. (Felkiáltások jobbfelől : Gyalázat!) Ha méltóztatnak megengedni, felolvasok egy tegnap érkezett levelet. Más levelet is irt az illető, amelyet egy nappal utána tett a borítékba. Azt irja az illető (olvassa): »Amikor a legelő iránti sorokat megírtam, ennek elküldését másnapra kellett halasztanom a postajárat miatt. Mielőtt azonban felvirradtunk, egy olyan eset fordult elő, amelyet ismét mint panaszt kell megírnom és egyben kérnem is, mint azon a fórumon levő képviselőnket, ahol segíteni lehet az ilyen basáskodások ellen, ha mindjárt a kormányzó ur közbenjárásával is. Az eset t. i. a következő : Itt a községben, amióta a nemzetgyűlési választások megtörténtek, hallatlan terrorizálások és pressziőgyakóriások vannak.« Jelzem, hogy az igen t. túloldalnak rosszul ne essék, hogy kereszténypárti jelölt nem volt nálunk, csak uri jelölt és úgynevezett parasztjelölt, de mind a kettő kisgazdapárti volt. (Folytonos zaj a jobb- és baloldalon.) Elnök: (csenget): Csendet kérek! Pásztor József (olvassa): »Ugyanis amit a kormány vagyis az élelmezési ministerium kiad a községekbe szétosztásra, pl. cukrot, sót, egyebet, ugyan mi nem is kapunk. De ebből sem kap egy-egy család csak pár dekát, itt megjegyezve, hogy csak ezt is nagy ünnepeink előtt, egyébkor, mint halljuk a szomszéd községekben, hogy többször történik, de itt nálunk nem. Még a múlt években volt dohánygyujtó-osztás is és ekkor az osztó községi biró« — tehát a biró is csinál ilyeneket, pedig ő nem ur — »és a törvénybiró adott minden félkvárta föld után egy paklit, ami rég 3 kr., azaz 6 fillér volt s őnekik pedig egész karikák maradtak meg, ugy most a cukrok is 50—60 kiló, sőt több is náluk maradt. »Jegyző, szolgabíró panaszt ez esetben meg nem hallgat. Ezért aztán sok emberben felébred az igazságérzet és gyűlölködés van belőle«, — mert aki megmondja az igazat, azt gyűlölik — »a mostani idő pedig igen alkalmas a bosszúállásra, amit a birőnk ki is használ, mert egy beképzelt és gőgös ember, lelkiismereten kivül áll annyira, hogy akit ő akar, addig árulkodik rá az abaujszántói karhatalomnál, amig mint veszedelmes kommunistát el nem viszik.«