Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-38

A Nemzetgyűlés 38. ülése 1920. é' Herrmann Miksa: T. Nemzetgyűlés! Interpellációmat a külügyminister úrhoz vagyok bátor intézni olyan erőszakosságok dolgában, amelyeket az utóbbi időben megszállott területen, Pozsonyban követtek el békés magyar polgárokkal, egyetemi tanárokkal szemben. (Halljuk ! Halljuk, !) Az eset sürgősségét természetesen és sajnálattal nem abban látom, hogy ilyen üldözések vannak, hanem abban, hogy olyan helyről kaptam információimat, amely tökéletesen megbízható és amelynek szavahihetőségéért teljes kezességet vállalok. Az eset érdemes a felemlitésre, különösen, ha a fülünkben csengenek még azok a szavak, amelyekkel a minister elnök ur az előbbi interpellációra felelt. Mielőtt rátérnék a száraz tényállás ismertetésére, méltóztassanak megengedni, hogy egy pár ecset vonással megfessem azokat az állapotokat, amelyek informátorom szerint Pozsonyban uralkodnak. Röviden kifejezve a dolog ugy áll, hogy ott a vörös internacionálé és a cseh sovinizmus ölelkeznek, tehát két olyan irány, amit mi diametrálisan ellentétesnek tartunk ; és ez a két irány rögtön megtalálja egymást, mihelyt a magyarság üldözéséről és meggyotörtetéséről van szó, különösen azzal a céllal, hogy a munkásságot is ellenünk uszítsák. Azt hallottam a pozsonyi munkásságról, hogy német ugyan, és meglehetősen antiszemita is, ami két ok a sovinizmusnak és az internacionálénak arra nézve, hogy minél jobban elidegenítse őket tőlünk. A methodus, amit követtek, sajnos, nálunk is nagyon ismert. Először is megengedték Kunfinak, Göndör Ferencnek és hasonló uraknak, hogy szabadon járjanak-keljenek ugyanakkor, amikor a tisztességes magyar emberek számára statáriumot hirdettek. Hónapokig készíthették elő a talajt és természetesen az uszításnak minden jólismert eszközével éltek. Az eredmény az volt, hogy a kommunizmus előjelei kezdtek ott mutatkozni és mutatkoztak elsősorban a jólismert lakásrekvirálásokban, amiket a legnagyobb szekatúrákkal kötöttek össze. Ezt azután kiterjesztették arra is, hogy öreg táborszernagyokat, öreg generálisokat kiutasítsanak azért, hogy a villákra jól ismert recept szerint rátehessék a kezüket. Amikor pedig ezzel a lakásrekvirálással már kiüldözték a lakosság tekintélyes részét, következtek az erősebb eszközök és amint hallottam, 22-én nagygyűlést tartottak, amelyen az internaeionálét éltették, szóval, a jól ismert dolgokat csinálták, még pedig mindig — és ez a nevezetes — a cseh sovinizmus legfelsőbb vezetése alatt. Sajnálattal kell konstatálni, hogy a zsidóság megint igen nagy részében erős támogatására volt ennek az irányzatnak, (Mozgás.) mutatkoznak ennek jelei, de megjelentek az árdrágitók is és a Carlton, Savoy-szállodák, az előkelőbb szállodák természetesen zsúfolva vannak főleg Galíciából származó lánckereskedőkkel és árdrágítókkal. Azt hiszem, hogy ez az ut, ha nem tudják megállítani ők maguk, oda fog vezetni, ahova nálunk is elvezetett, elsősorban minden szabad vévi április hó 29-én, csütörtökön. 381 leménynyilvánitásnak elnyomására. Ennek jelei már megvannak. Ugy tudom, hogy Lodgeman ismert osztrák politikus, keresztény-szocialista. a magyar-német, illetve magyar-osztrák blokk megteremtésének egyik fáradozó munkása Pozsonyba ment és ott olyan értelemben beszélt, amely a cseheknek valószínűleg nem nagyon tetszett. Erre a régi recept szerint a legdurvább erőszakkal megakadályozták a beszédben. Es csinálják mindazokat az erőszakosságokat, amelyeket mi túlostúl ismerünk. Mi, akiknek folyton azt vetik a szemünkre odakünn, hogy itt a fehér terror dühöng, mi látjuk, hogy a mi fehér terrorunk hogy fest. Mikor először beléptem ide a Nemzetgyűlésbe, akkor egy megbízással jöttem a munkás választóim részéről, akik felkértek arra, hogy a kommunisták közül azon internáltakat, akik valami főbenjáró bűnöket nem követtek el s akikért a nemzetiesen gondolkozó munkások ennek következtében bizonyos garanciát vállalnak, a lehetőség szerint szabadítsam ki. Én elmentem az akkori belügyminister úrhoz és az eredmény egy rövid felülvizsgálás után az volt, hogy Malasics — tehát az egyik vezetőember, — azután négy mérnök s nem tudom, talán 12 munkás szabadon lett bocsátva, ugyanakkor, amikor már a fehér terrorról beszéltek széltében. S én példátlannak tartom azt a türelmet, melyet a ministerelnök ur azzal a két úgynevezett olasz képviselő úrral szemben tanúsított. (Igaz ! Ugy van !) En azt hiszem, hogy nincs ország, amelyben ilyen türelemmel engedték volna őket hatósági felügyelet alatt kémkedni és agitálni, ugyanakkor azonban odakünn tele vannak mindig a lapok az itt dühöngő fehér terorról. (Zaj.) Már most, amikor méltóztatnak látni az Internacionálé előkészítését Pozsonyban, akkor a másik oldalon a legnagyobb mértékben megvannak a soviniszták szekatúrái. Ezek a szekatúrák nagy és kis dolgokban egyaránt elviselhetetlenek. Az utazást megnehezítik mindenféle vexációval, kiutasítanak boldog és boldogtalant s tudjuk, hogy milyen tömegben jönnek vissza a tisztviselők, postások, vasutasok. Ezek mind olyan dolgok, melyeket, sajnos, nagyon jól ismerünk, de amelyeket egyáltalában nem szoktak — odakünn — terrornak nevezni, A magyar nyelvet természetesen minden módon üldözik, néha igazán gyerekes módon is, például, hogy a hivatalban, a városházán törlik a magyar feliratokat, helyükbe cseh, német felírást tesznek és egészen kis betűkkel alul magyar felírást. Hát ezek apró tűszurások, de ezek azt mutatják, hogy ott az Internacionálé izgatása mellett a legféktelenebb cseh sovinizmus is működik. Ennek azután ufcját állotta megint bizonyos mértékben, kicsoda? Megint egy angol tiszt, aki ezeket a szekatúrákat megsokallta és — bennünket valamenynyiünket megint hálára kötelező módon —legalább ott enyhített, ahol enyhíteni módjában állott. Azonban sajnos, — s ezzel már most rátérek és be is fejezem interpellációmat — nem sikerült