Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-37

A Nemzetgyűlés 37. ülése 1920. éviáprilis hó 28-án, szerdán. 371 goszláviának nevezik. Én, sajnos, érzem ennek az állapotnak a súlyát, mert gazdaságom ott fekszik. Természetesen én is abba a reménybe kapaszkodom, hogy ez az állapot nem lesz maradandó és Magyarország integritását ki fogjuk vivni, de ma lehetetlen dolog az, hogy a Danarendszer és a Tisza-vizrendszer és hajózási útrendszere egymástól ekképen el legyenek választva. Tudjuk jól, hogy a Tisza folyónak és mellékfolyóinak völgyelete mennyire rá van utalva a Duna hajózóképességének kihasználására, hogy a mi terményeinket a Tisza mentéről és a mellékfolyókról áthozhassuk a Dunán Budapestre és Budapesten át a külföldre ; másrészt arra a kő- és szénszegény vidékre valósággal életkérdés, hogy a Dunán szenet, termésköveket át lehessen oda hajózni. Eégesrégen foglalkozik a magyar képviselőház a Duna-Tisza-csatorna kérdésével. Hiszen Kossuth Ferenc és Hieronymi Károly, akik ministerek és mérnökök voltak, nagy lelkesedéssel foglalkoztak a Dunát a Tiszával összekötő csatorna iétesitésének kérdésével és a sok között az is egyik szerencsétlensége Magyarországnak, hogy amikor ez a nagy feladat igazán át volt tanulmányozva és mindenfélekép ki volt dolgozva és megindokolva, akkor Kossuth Ferenc le kellett hogy lépjen az aktiv politika teréről, viszont Hieronymi, aki utána szintén hasonló tűzzel, hévvel és a legnagyobb szaktudással fogta fel ezt a kérdést és igyekezett volna azt megvalósítani, meghalt idő előtt, és igy ebből a nagy és hálás feladatból mindeddig nem lett semmi sem. Felfogásom szerint a Dunát a Tiszával összekötő csatorna létesítését a mai kormánymánynak a legsürgősebben az égető feladatok sorába kell felvenni. Ez a hajózó csatorna van hivatva — mondom — a Mávnak és az összes vasutaknak a tömegárutól való tehermentesítését megoldani és biztosítani annak lehetőségét, hogy a forgalom olcsóbbá váljék, másrészt ennek a hajózócsatornának létesítése közvetett és közvetlen hasznaival olyan nagy előnyöket biztosit, hogy ha nem is számítjuk a közvetlen előnyeit, maguk a közvetett hasznok is ki fogják fizetni a hajózócsatorna létesítésének költségeit. A hajózócsatorna létesítésével lehetősége nyílik annak, hogy partjai mentén 75 kilométer hosszban a legbelterjesebb, a legvirágzóbb közgazdasági kultúra fejlődjék és hogy Budapest táplálkozása sokkal intenzivebben, sokkal előnyösebben, sokkal olcsóbban láttassék el. Egyúttal nagy lehetőség nyílnék arra is, hogy — miután ezt a hajózócsatornát akár a Graramtól, akár a Dunától veendő vizzel igen jelentékeny módon táplálni kell — annak a nagy esésnek a hihasználásával, amely Budapest és Szeged, illetőleg Csongrád között van, lehet vizilépcsöket alkotni, amelyek célszerű felhasználásával hatalmas elektromos erőforrások nyerhetők, amelyekkel viszont | Budapestnek és a közbeeső nagyobb városoknak a kultúráját lehet nagymértékben előmozdítani. Rendkívül nagy súlyt fektetek arra, hogy az előző kormányok lassutempóju haladásából lépjünk ki és az ő marsrutájukat ne kövessük tovább. Tudom, hogy ez az ország mennyi szenvedéssel, bajjal, hátránnyal küzd. De ezen a téren, az alkotások terén is egy nagy lépéssel kell előre menni és e tekintetben elsőrendű feladatként kínálkozik a Tisza-Duna közti hajózócsatorna létesítése, egyrészt azért, hogy bemutassuk az ország népe előtt a Nemzetgyűlésnek, a kormánynak hathatós szándékát, képességét és munkabírását nagy feladatok elvállalására, másrészt, hogy a művelt külföld előtt is bebizonyítsa ez az ország, hogy bármiféle veszedelem vonult is el felette, bármi szenvedést róttak is rá az utolsó évek, energiája mégsem törött meg, hanem ezután is a civilizációnak, a kultúrának bajnoka, fáklyavivője akar lenni. (Élénk hely.eslés és tetszés a jobboldalon.) Ezeknek a gondolatoknak a hatása alatt a következő interpellációt van szerencsém a tisztelt összkormányhoz benyújtani : »1. Yan-e arról tudomása a t. kormánynak, hogy a megcsonkított Magyarország egyes részeit, igy különösen a Balaton és a Fertő tava vidékét, az ecsedi lápot, nagy kiterjedésű turfa-telepek borítják, amelyek megfelelő szárítási eljárások alkalmazásával igen számottevő hőfejlesztési értéket képviselnek, és hajlandó-e eme telepeknek ipari és kulturális erőforrások céljára leendő alkalmassá tétele és felhasználása érdekében a szükséges tanulmányokat és intézkedéseket megtétetni? 2. Szándékozik-e a kormány a Dunát a Tiszával Budapest és Szeged, esetleg Csongrád között összekötő hajózócsatorna létesítését a legközelebb megoldásra váró állami feladatok sorába felvenni, s azzal nagy t

fontosságához mérten sürgősen foglalkozni?« (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Ki következik? Szabó Sándor jegyző: Szalánczy József. Szalánczy József : T. Nemzetgyűlés ! Az idő előrehaladottsága miatt talán máskorra halasztanám interpellációmat, azonban a kérdés nagyon sürgős, azért mégis kénytelen vagyok azt igen rö?idre fogva elmondani. A vérzivatarok elmultak. Azt hittük, hogy a szenvedések, megpróbáltatások napjai már véget értek. Hiszen mindennap, csaknem minden órában ékes szavak hangzottak el itt a keresztény alapról, a krisztusi szeretetről, az egyetértésről, a békességről. Azt gondoltuk, hogy ennek meglesz a hatása kint a vidéken is. Sajnos, ez nem igy van. Ki kell emelnem különösen Abauj-Torna vármegyének szikszai járását, azt a járást, amely47*