Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-37

372 A Nemzetgyűlés 37. ülése 1920. évi április hó 28-án, szerdán. nek választóközönsége nagy többséggel engem küldött ide a Házba, hogy képviseljem. Azóta ottan az egyes választókat állandóan háborgatják s a szavazókat, akikről megtudták, hogy rám szavaztak, bebörtönözik, sőt meg is korbácsolják. (Mozgás és zajos felkiáltások jobbról: Hallatlan! Kik azok?) Kimondom, hogy akik a választókat megkorbácsolják : a nemzeti védelem karhatalmának a tisztjei. (Zajos félkiáltások jobbról : Kik azok ? Meg kell mondani a nevüket! Be kell csukatni őket!) Boronkay főhadnagy és egy Tolnay nevű százados. Megtörtént a múlt héten, hogy jött hozzám egy küldöttség, hogy az utcán összepüfölték őket anélkül, hogy csak egy szót is szóltak volna hozzájuk. Mikor ezek elmentek, jött a másik küldöttség azzal, hogy összefogdosták a mezei munkáról a földműveseket és bebörtönözik őket, még pedig ugy, 25 kilométerre is vittek szuronyos katonák földműves kisgazdákat, akiket azzal fogtak le, hogy kommunisták. Hát kommunista az, aki földmivesre vagy kisgazdára szavaz? Azzal fogták el őket, hogy miért nem szavaztak arra, akit ők kommendáltak nekik, arra a 6—7000 holdas kisgazdára ? (Derültség.) Az én szavazókerületemben igazán a legfelháboritóbb állapotok vannak ebben a tekintetben. Pedig aki verekedni akar, annak van kivel verekednie, mehet az országnak mind a négy széle felé, ott kiverekedheti magát és ha valakit be akar záratni, ne azt a szegény földműves honfitársát zárassa be, hanem szerezzen magának foglyot az ellenségből, azt zárassa be és azt hozza ide! (Zajos felkiáltások jobbról: Gyalázatos visszaélés !) T. Nemzetgyűlés ! Kérem ezt már nem lehet tűrni! (Ugy van!) Az ilyen karhatalmi tiszt nemcsak az országra, de egyúttal a saját tiszttársaira is szégyent hoz és szégyent hoz a külföld előtt az egész nemzetre. Rupert Rezső : Népszerűtlenné teszi az egész nemzeti hadsereget! (Ugy van!) Szalánczy József : Többször felszólaltunk már abban az értelemben, hogy ezeket a karhatalmi tiszteket be kell osztani a csendőrségbe. A csendőrségre rá mertük bizni a háború előtt és a háború alatt és a háború után is mindenféle vagyunkat. Ott soha nem volt panasz, hogy egyetlen egy ártatlan embert megvertek és bebörtönöztek volna. Rupert Rezső : Büszkesége volt az országnak a csendőrség! Szalánczy József: T. Nemzetgyűlés! Határozottan meg kell mondanom, hogy ezen tsz állapoton feltótlenül segíteni kell és ezért sürgős ez az én interpellációm. (Felkiáltások: Nagyon is sürgős !) Ebben a tekintetben intézkedni kell, mert a magyar tür ugyan, de nem felejt és a sok ártatlan ember szenvedéséből egyszer igazán kitörhet valami olyan ebben az országban, amit többé helyrehozni aztán nem lehet. Annak a földmives embernek a fiát most a legdolgosabb időben bekivánták katonai szolgálatra. Ezelőtt már a rekvirálásokkal elvitték a feleslegét, sőt az életszükségletére szükséges ételnemüt. A fia szolgálja tisztességesen és lelkiismeretesen a nemzet védelmét és mai nap is tudja védeni ezt a kis hazát. És ennek a katonának az édesapját vagy bátyját vagy rokonát most elviszik és bebörtönözik. (Mozgás.) Itt már igazán tovább nem lehet menni ennél a pontnál meg kell állani, mert lehetet-, len, hogy ez az állapot tovább is igy maradhasson. (Egy hang jobbról: Ide kellett volna hivni a honvédelmi ministert ! Hallgassa meg !) Mert a földmives nép igazán el van már keseredve emiatt. Hiszen még az asszonyokra is, akik pedig szintén éjjel-nappal munkát fognak, ráfogják, hogy kommunisták, holott ugyanezeket a vörös katonák is el akarták vinni. Most emezek börtönözik be őket újra. T. Nemzetgyűlés ! Ez már csakugyan hallatlan, hogy ilyenek fordulhassanak elő. Rupert Rezső : Igazi tiszteket kell oda küldeni. Ezek nem is voltak háborúban. Szalánczy József: Mikor pedig hivatkoznak arra, hogy a képviselő kéri, hogy eresszék őket szabadon, azt felelik rá, itt nem parancsol sem képviselő, sem minister. Akkor minek az egész Nemzetgyűlés, minek a ministerium, akkor az egész Nemzetgyűlés csak egy puccs. Interpellációm, melyet az összkormányhoz intézek, oda irányul, hogy ezen a legrövidebb utón segítsenek s hogy ezek a közegek felelősségre vonassanak és eltávolíttassanak. Kerekes Mihály : Eel kell oszlatni ezeket az alakulatokat. Szalánczy József: Be kell azokat osztani a rendes nemzeti hadseregbe vagy a csendőrségbe. Rupert Rezső: Akkor minek a csendőrségünk? Ott van a derék csendőrség és ilyeneket tartunk ! Szalánczy József: Megtörtént, hogy abba a községbe, amelyben lakom, kiküldtek két katonát, akik azt mondták, hogy adjanak nekik két véka diót. Nem tudtak nekik adni, hát másnap elvitték a birót a katonák. Megjegyzem, hogy ezt igy, szóról-szóra elpanaszoltam a hon védelemügyi minister urnák is, de a küldöttség azt kívánta, hogy tegyem szóvá és terjeszszem elő panaszaikat itt a Házban is, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy mindenki megtudja, mi történik abban a járásban. Az én vármegyém kuruc vármegye volt mindig, amely kitartott mindig minden igazság mellett. Sajnos, hogy Kassa városa, mely annak székhelye volt, most az ellenség kezére jutott, de hiszem, hogy röviden vissza fog kerülni hozzánk. Ebben a járásban is akadt csőcselék, amely bolsevista volt és vállalkozott arra a csúnya szerepre, hogy járási főintéző, gazdatiszt, vagy direktóriumi tag legyen. De mivel ez az illető ínye szerint szavazott, őt nem bántják, mert neki volt a kortese. Igazság ez ? A