Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-37

370 A Nemzetgyűlés 37. ülése 1920. évi április hó 28-án, szerdán. nek élén ne jogászok, hanem olyanok álljanak, akik a lüktető gyakorlati élettel összeköttetésben vannak, tehát ahhoz értő szakemberek, mérnökök, kereskedők, szóval olyan egyének, akik az életet minden fázisában ismerik és figyelemmel kisérik, a gyakorlati élet követelményeivel tisztában vannak s az ügyek gyorsabb menetét biztositani tudják. Kértem, hogy az ügyek elintézésének labirintusa elimináltassék, hogy ugy, mint gyakorlati üzleti életben van, keressük ezeknek az ügyeknek gyors, meritőrius elintézését. Sajnos, ezek a felszólalások a legtöbb esetben nem sok vizet zavartak. Ma azonban, t. Nemzetgyűlés, amikor a lehető legrettenetesebb időket éljük, okulnunk kell a múlt tapasztalataiból, hiszen óriási felelősség terhel bennünket. (Ugy van!) Magyarország életében ma tulajdonképen az az egyetlen oázis, hogy a földmivelő nép, amely a lakosságnak több mint kétharmadát alkotja, becsületesen dolgozik, verejtékezik és teljesiti azt a munkát, amely reá jut. Ezzel szemben azonban látnunk kell, hogy a lakosságnak közel egy harmadrésze, tespedten vesztegelni kénytelen, hogy a gyárak kéményei nem füstölnek, maguk a gyárak szünetelni kényszerülnek, mert nincs szén, nincs fa, nincs nyersanyag és emiatt népeinknek ezer és ezer derék munkástagja, munka nélkül kénytelen az időt eltölteni. (Igaz! Ugy van!) Mi tehát ilyen nehéz, súlyos viszonyok között a legközelebbi teendő ? Az, t. Nemzetgyűlés, hogy minden erőfeszítést megtegyünk, hogy ebben a csonka, összezsugorított Magyarországban a meglévő erőforrásokat felkutassuk és azokat az ország ipara, kereskedelme és kultúrája javára működésbe hozzuk. Nagyon helyeslem Hermann Miksa t. képviselőtársam legutóbbi felszólalásában azt az intenciót, hogy szintén ezeket az eszméket hangoztatva, a többek között foglalkozott azzal a különben nem uj, de a t. kormány minden figyelmére érdemes gondolattal is, hogy nem volna-e helyes a széntelepek közelében nagy, hatalmas erőcentrálékat alkotni, olyan gépezetberendezéseket, hogy a szénnek az a része, amely talán részben salakszén és mint ilyen az exportnál kevésbé fizetődik ki, ott helyben felhasználtassák, átalakíttassák villamos erőre, hogy ott mindezen szénbányák környékén széles nagy körben a kultúrának, az iparnak, közgazdaságnak mindenféle igényei ilyen elektromos erőforrások rendelkezésre adása által kielégítést nyerjenek. (Helyeslés.) íme, a Balaton vidéke epedve várja a Siócsatorna olyképen való "rendezését, hogy a Balatonból levezetendő vízmennyiség fölöslegeiből minél előbb vízlépcsők alkottassanak és e vízlépcsők felhasználásával szintén energia-források állíttassanak föl, úgyhogy ezek az • ottani falvak és mezőgazdaságok, mondom, nagynehezen várják azt az időt, hogy ezzel gazdaságukat, kultúrájukat belterjesebbé tegyék. Mivel nagyon kevés ilyen erőforrásunk van, — hiszen a hegységeket elvették tőlünk, a vízforrások, amelyek tulajdonképen olcsó pénzzel alkalmas erőforrásokká tehetők lettek volna, elvétettek tőlünk — keresnünk kell azokat a csekélyebb erőforrásokat, amelyek még megvannak. Byenekül nézem én a turfa- és tőzegtelepeket. Tudvalevő, hogy a Balaton vidékén, a Fertő vidékén és az Ecsediláp környékén hatalmas, nagykiterjedésű tőzegtelepek vannak. A Hanságon magam láttam, hogy micsoda hatalmas méretű tőzegréteg van. Ha ezt megfelelő módon kiszárítják, — a tőzeg maga is egyik alsóbb neme a barnaszénnek — ezt szintén nagyon kedvezően lehet felhasználni kalóriák létesítésére, ilyen centrálék alkotására, amelyek ezeket az anyagokat villanyosságra átalakítva, villanyos erő alakjában szintén az ország érdekeinek szolgálatába állítják. Annyival is szükségesebb, hogy minden erőforrást felhasználjunk, mert hisz ma gazdálkodásunk nagyon inferioris helyzetben van annak következtében, hogy szén hiányában szalma-termésünk túlnyomó részét a cséplésnél és egyéb gazdasági célokra tüzelőanyagként kell felhasználnunk, holott arra a szalmára igen nagy szükségünk van, egyrészt mert fontos téli takarmány a gazdaság marhaállománya részére, másrészt, mert azzal alomszalmaképen a földjeinket éltető trágyát szaporíthatjuk. Főtárgya felszólalásomnak az, hogy rámutassak a közhajózási állapotokra. Tudvalévő, hogy a Dunafolyamnak hajózási szempontból eddig is világraszóló szerepe volt- Ma a Duna nemzetközileg fő-főfontosságu viziutja Európának, hiszen a külföld érdeklődése máris megnyilatkozott ebben a tekintetben és láthatjuk, hogy Budapestnek hivatása nagy mértékben fog kibővülni a Dnnafplyam nemzetközi hajózásának kifejlődésével. Es a világ, nemcsak Magyarország, rá is van utalva a viziforgalom sokkal hathatósabb, erősebb ütemben való fejlesztésére, mert — amint az már eddig is bizonyított és tudott dolog volt — a tömegáruforgalom nem bonyolítható le semmiképen vasúton, annak útja egyes-egyedül a víz. Ami pedig Magyarország nyomorult helyzetét illeti, itt csak egy tekintet a térképre ós tudomást szerzünk arról, hogy sajnos, ma a Duna-rendszer GS S; Tisza-folyamrendszer Magyarország mai területén belül nem áll egymással összeköttetésben. A Duna mindössze Mohácsig vagy azon túl valamivel folyik a szűkebbre szorult Magyarország területén, a Tiszafolyó és annak vízrendszere Martonos— Magyarkanizsát elérve, már Jugoszláviában folyik tovább, ugy hogy ha a Tiszán valami árut át akarnánk vizi utón hozni a Dunára, az csak ugy történhetnék, hogy Jugoszlávián, tehát ma egy idegen állam területén kellene . . . Rupert Rezső: Nem Jugoszlávia az, csak megszállt terület! Reök Iván: Megszállt terület, azonban Ju-